A közvágóhíd


1904. január 4-én adták át Győr város új közvágóhídját a „Budai úti dűlőben” a mai Vágóhíd utcában.

Az elavult Domb utcai vágóhíd áthelyezéséről és az állatvásártér új helyéről 1897-ben döntött Győr város közgyűlése.

65-ös számmal és kék karikával jelölve a régi közvágóhíd. (Győr várostérkép, 1893.)

Az új közvágóhíd és az állatvásártér helyéül a szeszgyárral szemben levő „Nirnsee-féle szállások” mögötti területet jelölték ki.

Kék karikával jelölve az új közvágóhíd a Budi úti dűlőben (Győr várostérkép, 1910)

„Mérnöki hivatal 1897. év első hónapjaiban az új vágóhíd tervével elkészült, az előkeszitő-bizottság azokat letárgyalta s az 1897. évi május hó 13— 14-én tartott közgyűlés elé terjesztette.
Ezen tervezet szerint a vágóhíd és vele kapcsolatos létesítmények u. m.: hütő kamarák, jéggyár. zsiradékgyár (kafil desinfektor) heti állatvásártér, az Arpád-út meghosszabbítása és a waggongvár keleti végén tervezett észak-dél irányú út és a Nirnsee-lele szállás között fekvő szántóföldeken nyernek elhelyezést oly módon, hogy a szeszgyár felöli oldalon lesz a heti állatvásártér és e mögött a vágóhíd és ezzel kapcsolatos létesítmények.”
(Győr Szab. Kir. város Hivatalos értesítője, 1898. 14. szám)

„Az új vágóhíd oly nagyszabású lesz, mely párját fogja ritkítani az országban. Ott lesz elhelyezve az állatvásártér, azután lesznek még jéggyár, hűtőkamrák, elhullott állatokat feldolgozó gyár stb. Az új vágóhid építési, berendezési költségeire összesen 510 ezer korona van előirányozva.
Az építési munkálatokra beadott ajánlatok felett május 31-iki ülésében döntött a vágóhidépitő bizottság. A beérkezett 6 ajánlat közül a Weil Rezső és társa komáromi czégnek 172 ezer 90 kor. 6 filléres ajánlatát javasolja a közgyűlésnek elfogadásra, s ezt az ajánlatot valószínűleg elfogadja a közgyűlés ís, mert Buresch Oszkár, Schlichter Lajos helybeli építőmesterek ajánlata 30— 32 ezer koronával is magasabb, a javasolt ajánlat pedig a vidéki pályázók között a legszolidabb és legmegbízhatóbb, mert Weil és Pollák komáromi czég már kifogástalan épitkezéseket végzett a város területén, s épen középületeknél.”
(Győri Újság, 1902. 07. 10.)

Az Odor István által tervezett épületegyüttes építkezése 1903. tavaszán kezdődött meg és év végére el is készült.

Az új közvágóhíd épületei. (forrás: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, leltári szám/regisztrációs szám: 242)

„Az új vágóhíd megnyitása

Rendkivül nagy érdeklődés mellett történt meg ma az új vágóhíd hivatalos megnyitása. Az ország vidéki városai között a ma megnyitott új intézménynyel is modern berendezés tekintetében első helyen áll Győr, a mely fejlődésében tőle telhetőleg beleilleszkedik a kor követelményei által megjelölt irányzatba.

A vágóhíd építésénél a munkálatokat, magas építményeket Pollák és Weil cég; a gépi berendezéseket a budapesti szivattyú és gépgyár r-társaság, valamint a Ganz- és társa cég, a vízvezetéket és csatornázást Knuth Károly budapesti- cég, a hütőcsarnok és jéggyár berendezést Nicholson budapesti és Tanner és Letsch bécsi cég végezték. Ács, asztalos, festő és felszerelési munkákat jó részt győri iparosok teljesítették.

Az első marhát Odor Jenő, a másodikat Viola Mihály és a hariúadikat Fleischman Sámu vágatta. A délelőtt folyamán tizenöt marha körült levágatásra, a legtöbb mészáros vágatott.” (Győri Hírlap, 1904. 01. 05.)

A új közvágóhíd képekben. Tegnap nyílt meg az új közvágóhíd és ma már 10 fölvételben igen szép nagy fényképek kerültek róla forgalomba, melyek bepillantást engednek Győr város ezen új és érdekes intézményének belső berendezésébe, működésébe s a külső épület csoportozatokra. A fényképeket a Rembrandt-féle Deák Ferenc utcai műterem állította ki.” (Győri Hírlap, 1904. 01. 06.)

A vágóhíd egyik épülete (forrás: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, leltári szám/regisztrációs szám: XJM.F.243)
Mázsáló (forrás: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, leltári szám/regisztrációs szám: XJM.F.244)

„Érdekesen bontakozik ki a statisztikai adatok tömegéből a vágóhíd múltja. 1904-ben, vagyis amikor megindult a forgalom, 3413 marha került levágásra. Ez a szám 1909-ben 4700-ra ugrott. 1913-ban majdnem elérte a 8000-t. 1914-ben, a háború kitörésekor csökkent 5846-ra. Ettől az időtől kezdve évenként kevesbedett a levágások száma.
1915-ben 3172, 1916-ban 4540, 1917-ben 4259, 1918-ban 3930, 1919-ben pedig 2674 drb. állatot vágtak le. A sertéhúsfogyasztás, amint a vágóhid forgalma mutatja, a megindulástól kezdve jelentősen emelkedett. 1904-ben 5391, 1909-ben 7140, 1913-ban 6515, 1914-ben 6491, 1915-ben 5142, 1916-ban 5584, 1917-ben 5547, 1918-ban 3673, 1919-ben 5049 drb. sertést vágtak le. A mult évben ez a szám 19,197-re ugrott fel, ami főképpen az export jelentékeny ügyforgalmával magyarázható.

A lóhús fogyasztás statisztikai görbéje is változó képet mutat. 1910-ben, amikor a vágóhidat lóvágásra is berendezték, 107 darab lovat vágtak le. Ez a szám a következő évben 1123-ra emelkedett, majd éveken át csökkent, úgyhogy nem egyszer elérte az évi 4—500-at is. 1919-ben a húshiány és a drágaság miatt jelentékeny emelkedést tapasztalhatunk, mert ebben az évben 1186 darab lovat vágtak le. Azután az elkövetkező években egyre csökkent a lóvágások száma, úgyhogy pár éven át még a 200-at sem közelíti meg.” (Győri nemzeti Hírlap, 1937. 05. 02.)

A fenti képek a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum tulajdonát képezik.

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

öt + 16 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját