A Kossuth (Révfalui) híd újjáépítése 1948-49
1945. március 28-án a visszavonuló németek a Kossuth hidat is felrobbantották. A roncskiemelést 1947. december 31-re fejezték be. 1949. december 21-én a gyalogos forgalomnak, 1950. márciusában a közúti forgalomnak újjáépítve átadták.
1925-ben a magyarországi városok külföldi kölcsönt kérhettek az országos költségvetéstől. Győr is részt kért a hitelből, és ebből a sok egyéb beruházás mellett az új révfalui vashidat is felépítette.
Révfalut a Belvárossal összekötő fahidat felváltó vashíd — a mai Kossuth híd — létesítését közlekedési, demográfiai és városfejlesztési célok indokolták. Az építési munkálatok 1926 augusztusában kezdődtek, a kész hidat 1928 júliusában adták át a forgalomnak.
A tervezési munkákat Déri József városi műszaki tanácsos rendelte meg, Beke József tervezte, a hídépítési vállalkozást Zsigmondi Béla budapesti mérnök Hlatky-Schlichter és fia, valamint a Magyar Vagon-és Gépgyár Rt. győri cégek folytatták.
A város büszkesége lett az alsópályás Langer-tartós ívhíd.
1945. március 28-án a visszavonuló németek ezt a hidat is felrobbantották.
A felrobbantott Kossuth hídról képek itt: https://regigyor.hu/vegyes/felrobbantott-kossuth-revfalui-hid/
A roncs kiemelési célra kínálkozott az a nagyméretű vasbeton uszály, melyet a német hadsereg hagyott a Duna-parton. A hídroncs roppant önsúlyát még fokozta az iszap rárakódása. Az emelés csak körülbelül 20 centiméter magasságig sikerült. A tartók a rájuk nehezedő terhelést nem bírták, és eltörtek, s a roncs visszacsúszott. Mindez 1947 februárjában történt.
A győri polgármester ezután Cziglényi Lászlót, a város egyik mérnökét bízta meg a vasroncs kiemelési munkáinak irányításával. A kiemelési terv kidolgozásába bevonták Lengyel Józsefet, a Vagongyár hídosztályának vezetőjét.
Az ötvennyolc méter hosszúságú hídrészt egy darabban próbálták kiemelni. A számított feszítőerőnek a kétszeresét alkalmazták, a híd azonban még mindig nem akart a fenéktől „elszakadni”.
1947. december 6.
„A napokban a Duna-híd romos révfalui oldalán búvár-felderítést végeztetett a város mérnöki hivatala. A felderítés megállapította, hogy a hidat a révfalui oldalon jelenlegi állapotában kiemelni nem lehet. így ezt a hídrészt felrobbantás útján kell elválasztani a hídtól és csak ezután kerülhet sor a híd kiemelésére. A Közlekedésügyi Minisztérium hadosztályából Körmendi osztálytanácsos vizsgálta felül a kiemelési munkákat és megelégedését fejezte ki. Indokoltnak tartotta a búvárok további itt maradását, sőt robbanóanyagot és tűzszerészt is adott a munkálatokhoz.
A Közlekedési Minisztérium búvárt adott, aki megállapította, hogy a híd Révfalu felé eső vége teljesen összeroncsolódott és az alkatrészek az iszapba fúródtak. Szükségessé vált a 12 méter hosszú darab levágása. Egymás után kellett a hídkorlátokat, vízvezetékeket, főtartókat és a hossztartókat a víz alatt elrobbantani.„
1947. december 21-én vasárnap 8 db hidraulikus emelő 740 tonna szakítóhúzással megkezdte a működését.
A hidat ezután 500 tonna húzással emelték tovább. Ezután a hídvázat a készenlétbe helyezett két betonuszályra helyezték, megkezdték a szétszedését. A híd kiemelésénél Kránitz József ács és a nagyszerűen dolgozó hídmunkások — a hirtelen jött nagy áradás ellenére — veszélyes körülmények között is kiemelkedő munkát végeztek. A roncskiemelést 1947. december 31-re fejezték be. 1949. decemberében a gyalogos forgalomnak, 1950. márciusában a közúti forgalomnak újjáépítve átadták. A vízbe robbantott acélszerkezetnek közel felét kiegyengették és újra felhasználták. A hiányzó másik felét a Vagongyár gyártotta le.
1949. december 21-én avatták fel az újjáépített Kossuth (Révfalui) hidat, melynek Sztálin-híd lett a neve.
A Friss Újság 1949. december 20-i száma így írt:
„Győr dolgozói fáklyás felvonulással ünneplik 20-án a nagy nap kezdetét. 21-én délután a város és a megye törvényhatósága díszközgyűlést tart. Este a Megyeháza dísztermében fogadást rendeznek a Győri Vagongyár sztahanovistáinak tiszteletére. Ezen a napon avatják fel az újjáépített kisdunai hidat és 48 új lakást a vagongyári dolgozóknak. Sztálin születésnapján nyitják meg a győri múzeumot is.”
A Győrmegyei Hírlap 1949. december 22-i száma így írt:
„Megnyílt a Szálin-híd
Vidáman lengeti a szél a zászlókat az újjáépített révfalui hídon. Sűrű sorokban érkeznek az ünneplők, a Párt, a közületek küldöttei, az üzemek dolgozói, a diákok, katonák. Markó Gyula elvtárs, polgármester nyitja meg a Sztálin elvtársról elnevezett híd avatási ünnepségét a szovjet és magyar Himnusz után.
– Első szavunk a hála szava Sztálin elvtárs felé – kezdi beszédét Markó elvtárs és a sűrű sorokban hullámzó tömeg szűnni nem akaró tapssal, ütemes éljenzéssel köszönti a magyar nép nagy barátját, a ma hetvenéves Sztálin elvtársat. Ez a forró lelkes hangulat uralta végig az avatási ünnepséget, ahogy pergett egymásután az ünnepség műsora.
Szűcs István, az Állami Színház tagja szaval, Joszelits Mátyás, a hídépítő munkás szól. – Tettekkel mutattuk meg szeretetünket. Ígérjük, hogy még fokozottabb munkával segítjük hazánkban a szocializmus építését.
Aztán elhangzik a jelentés Illés József szájából. – A híd a forgalom számára átadható.
Bebrits Lajos miniszter elvtárs nevében Molnár Lajos elvtárs adja át a hidat a győri és győrmegyei dolgozóknak.
Mielőtt Gonda György elvtárs, az MDP megyei titkára a Népfront nevében átvenné a hidat, bensőséges ünneplésre kerül sor. Markó elvtárs polgármester meleg szavakkal adja át a munkában és hídépítésben kivált munkásoknak a város kitüntetését. Kék Zoltánnak, Skerlanits Károlynak, Kondor Józsefnek, Kolozsvári Jánosnak, Kapos Józsefnek, Schmiedt Sebestyénnek. Aztán lehull a lepel a márványtábláról. Molnár elvtárs elvágja az utat elzáró vörös szalagot és a dolgozók áradata megindul a hídon, amely örökké hirdetni fogja a magyar, a győri dolgozók szeretetét és háláját nagy tanítómesterünk, Sztálin elvtárs iránt.”
Győr város törvényhatósága díszközgyűlésen határozott arról, hogy az újjáépített hidat és a Szent István utat Sztálinról nevezik el. 1961. december 22 -én kapta vissza a Kossuth-híd nevet.
Az újjáépítéskor a turul-szobrok nem kerültek vissza a helyükre, ez csak 1994. májusában történt meg.
Felhasznált irodalom:
GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYEI HIDAK TÖRTÉNETE, 1993
Győrmegyei Hírlap 1949. december 22-i száma
Friss Újság 1949. december 20-i száma