Vörösmarty u. 6-8. a „Német Ispita”


A „Német Ispita”, Győr város elaggott német ajkú lakóinak egykori menháza és temploma.

A német várőrségnek a 16. század közepétől fogva meg volt a maga ispotálya, lazarétuma (kórháza) mind Győr-Révfaluban, mind Győrszigetben.  A 17. században már a belső város területén találunk ilyen ispotályt, melynek kápolnájában a jezsuiták istentiszteletet is végeztek. A mai épületegyüttes helyén a XVII. száza elején két polgárház állott, 1703-ban pedig már három.  Haberle Farkas, várépítészeti hivatali írnok és felesége, Wagner Cecília 1714-ben emeletes házat építettek abból a célból, hogy abban győri szegény, elaggott német polgároknak adjanak menedékhelyet — majd az ő haláluk után. Haberlené férje halála után, 1743-ban alapítólevelet állított ki intézményéről, melynek felügyeleti jogát a győri püspökre bízta; és azt kérte, hogy a káptalan egyik tagja viselje mindig az igazgató tisztét. Az alapítólevelet 1746-ban Mária Terézia királynő is jóváhagyta. Megépítette a szép kis barokkízlésű templomot is az ispitások számára. A város 1750-ben magának követelte az intézet felügyeleti jogát, de 1751-ben a helytartótanács elutasította a város jogtalan követelését. Az intézet az alapítás után 20 évre, 1765-ben nyílt meg; ugyanis az alapítónő a ház és a tőke haszonélvezetét halála napjáig magának tartotta fenn. Meghalt 1764-ben, a karmeliták sírboltjában temették el. Az első időben 12 férfi- és 12 nőszegényt látott el az intézet, később e szám kevesbe-dett. A kis templom tornya még az alapítónő életében leégett, harangját ő öntette újra.

A Német Ispita az Apáca utca felől Glück József felvételén a ’20-as években. (a DRKPMK helyismereti gyűjteményéből, képszám: NM051_Gyor_Nemet_Ispita_es_templom)

A kis templomnak kezdetben csak egy, a Szentháromság tiszteletére felszentelt oltára volt, később Szent József tiszteletére mellékoltár is került bele. Az oltárok fából készültek, a rajtuk levő barokk szobrok is színezett fafaragások.

A Német Ispita Szentháromság-templomának oltára az 1930-as években (Dobos Vilmos felvétele.)

A templomnak külön papja nem volt; a belvárosi plébánia gondozása és joghatósága alatt állott. A plébános gondoskodott a napi szentmiséről, és a különböző ünnepi istentiszteletek elvégzéséről. Az ispitás szegényeken kívül a környékbeli katolikus hívek is szívesen látogatták a kis templomot.

A Német Ispita a Bástya utca felől Glück József felvételén a ’20-as években. (a DRKPMK helyismereti gyűjteményéből, képszám: NM050_Gyor_Nemet_Ispita

A bejárati ajtó felett kőtábla jelzi alapítóját és az alapítás évét: Haberle Cecília, 1746.

A Német Ispita bejárata
A Német Ispita az Apáca utca felől a ’80-as években
A Vörösmarty utcai homlokzat Hadas János felvételén 1989-ben

A fali fülkében elhelyezett „Mária gyermekével” szobor a ház építésekor került helyére, többször restaurálták.

A „Mária gyermekével” szobor Hadas János felvételén 1989-ben

Felhasznált irodalom:

Bedy Vince dr.: Győr katolikus vallásos életének múltja, 1939

Jenei – Koppány: Magyar műemlékek – Győr, 1964

Győr, Panoráma útikönyv, 1974

Orbánné Dr. Horváth Márta: Győri emlékhelyek és köztéri alkotások, 2006

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

tizenhét − 2 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját