Tűz a Diákotthonban

1929. október 6-án kigyulladt a Bisinger sétány 32. sz. ház, a Diákotthon (Női Felsőkereskedelmi Iskola) tetőzete.

„Borzalmas tűzvész pasztította el a Diákotthon tetőzetét

Vasárnap délután 3/4 5 órakor a Vilmos császár úton járók rémülten vették észre, hogy a Bisinger-sétány felöl hatalmas füstfellegek törnek az égnek, amelyet az erős északi szél a város felé kerget. Rövid idő múlva, a szél által hajtott füsttömeg teljesen ráfeküdt a környékre, a nehéz, fojtó fellegek elárulták azt, hogy komoly tűzvész pusztít valahol, amelynek felkeresésére megindult az emberáradat, elindultak a tömegek, hogy a tűzvészt közelről megtekintsék.

A nehéz, fojtó füstfelleg az Árpád-úton szolgálatot teljesítő Fekete II. István rendörtörzsőrmester figyelmét is felkeltette, amikor pedig látta azt, hogy a sűrű füst a Bisinger-sétány kétemeletes diákotthonának tetőzetéről tör az ég felé, azonnal a telefonhoz rohant, hogy a tűzoltóságot értesítse.
A telefonértesítésre a tűzoltóság egy kisebb szerelvénnyel vonult ki Erdély Ernő főparancsnokkal az élén, aki mérkezése után rögtön látta, hogy a veszély sokkal nagyobb, mint ahogy a telefonértesítés erről szólott.
A tűzoltófőparancsnok gyors intézkedésére percek alatt megérkezik a tolólétra és a nagyobb szerelvények, amelyek üzembehelyezése után kezdetét vette a nehéz munka, hogy a tűz fészkét megközelíthessék.

A kézierőre berendezett tolólétra felállítása öt – hatperces késést okozott, olyannyira, hogy annak felállítása után már hatméteres lángtenger tört a magasba, az égő tetőzet ropogása pedig kilóméteres körzetekbe hangzott el.

A tűzoltók Erdély Ernő főparancsnok irányítása mellett négy oldalról támadták a tűz fészkét, a padlásra behatolva az égő holmik mellett roppant erőfeszítéssel láttak a tűzveszedelem elfojtásához.

A négy oldalról ontott vízsugarak védelme alatt a tűzoltók behatolnak az égő padlásra, amelynek tartalma pattantotta ki a tüzet. A diákotthon padlásán ugyanis, a régi diákotthonból visszamaradt felszerelések lettek elraktározva, amelyek meglehetősen rossz állapotban kerültek beraktározásra. A tűz maga is úgy keletkezhetett, hogy a szétszakadt matracok tengeri fűvel voltak kitömve, amely közé valami úton-módon szikra kerülhetett, amely azután lángralobbantotta az egész padlást és a tetőzetet.

Hat óra, Erdély Ernő főparancsnok fokozatosan szünteti be a munkát, a tűz letört, megadta magát” (Dunántúli Hírlap, 1929. 10. 08.)

„Hétfőn délelőtt megejtették a tűzvizsgálatot. A bizottság megállapította, hogy mozdonyból kipattanó szikra, okozta a tüzet. Miután a romok eltakarítása azonnal kezdetét veszi, a női felsőkereskedelmi iskola igazgatósága október 10-ig bezárólag szünetelteti a tanítást. Röviddel ezután pedig megkezdik az új tetőzet fölépítését is.” (Győri Hírlap, 1929. 10. 08.)

A képeket Horváth Árpád (Győr, 1907. augusztus 3. – Budapest, 1990. január 6.) technika- és tudománytörténeti író, vegyészmérnök készítette, aki 1934 és 1939 között a Női Felsőkereskedelmi Iskola óraadó tanára volt.

„Horváth Árpád Horváth Lajos fiákeres és taxis fiaként született 1907. augusztus 3-án Győrött. Az elemi iskolát, majd a bencés gimnáziumot szülővárosában végezte, tanári diplomáját a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen kapta, de rendelkezett textiltechnikusi végzettséggel is, szakképzett órásmester volt, 1941-ben pedig műszaki doktorátust szerzett Budapesten. Győrben a Magyar Vagon- és Gépgyárban, a Jankovits-féle gőzmalomban, a helyi Vegyvizsgáló Állomáson, és a Grab M. & Fiai Első Magyar Viaszosvászon és Műbőrgyárban dolgozott, Budapesten az Iparügyi Minisztériumban állt alkalmazásban. Tanárként a győri Női Felsőkereskedelmi Iskolában; a Gépipari Gimnáziumban és Textilipari Szakiskolában; a Rejtő Sándor Textilipari Technikumban; a Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán; Budapesten a Rákóczi Gimnáziumban és az Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumban oktatott. Szakíróként, illetve műszaki és tudományos népszerűsítőként tankönyvei, közel három tucat ismeretterjesztő műve, és megszámlálhatatlan szakcikke és népszerűsítő írása jelent meg.”

Külön köszönet Horváth Anikónak Horváth Árpád lányának, hogy édesapja hagyatékának egy részét rám bízta.