„Sugár” villamosság
Sugár Árpád villamos-műszaki kereskedése a Kazinczy utca és az Erzsébet (Bécsi kapu) tér sarkán.
Sugár Árpád, a Kazinczy-utca 1. sz. alatti villamossági vállalat tulajdonosa volt. 1912-ben Budapesten szabadult fel, 1913- ban electrotechnikai szakiskolát végzett. Utána a Ganz Villamossági Rt.-nál, a győri Ágyugyárban és a Magyar Siemens Müveknél mint főelectrikus dolgozott. 1919-ben önállósította magát. Több nagyobb közmunkát és több gyár szerelését stb. végezte. Állandóan 18— 20 alkalmazottat foglalkoztatott.
Első műhelyét – üzletét a Rákóczi Ferenc utca 7. sz. alatt nyitotta meg.
1921 tavaszán a Deák Ferenc (ma Aradi vértanúk útja) utca 15. sz. alá költözött.
1928-ban már a Kazinczy utca és az Erzsébet (Bécsi kapu) tér sarkán van az üzlet, melynek kirakata elismerést nyert.
Sugár úr vállalata végezte több győri épület villanyszerelési munkáit.
Pl.: „Rádió-zene a Radó-téren. Miután a katonazenekar ezidő szerint nem tartózkodik Győrött egyelőre szünetelnek a Radó téri esti katonazene-hangversenyek. Hogy a közönségnek ezt a kedves szórakozását addig is pótolják, az illetékesek a Sugár Árpád műszaki céggel egy rádiókészüléket szereltettek fel, amelyik a zenepavilonból, jó hangszórókészülékével kellemesen szórakoztatja a publikumot, a különböző leadóállomások rádióműsorával.” (Dunántúli Hírlap, 1928. 09. 27.)
Az 1935-ben átadott Kultúrház világítása is az ő érdeme:
„Egyenesen a keleti Ezeregyéjszaka színpompájára emlékeztet az a pazar és raffinált világítási berendezés, amelyet Sugár Árpád villamossági vállalkozó készített. Sugár Árpád szaktudásának legszebb, legbeszédesebb dícsérete az a berendezés, amely a mai modern villanytechnika legújabb, csodálatos vívmánya. A színpadi, nézőtéri hatalmas kapesolótáblákkal készült vetítő berendezésen kivül feltűnnek a nagy ízléssel készült csőhengeres falikarok, a kocka mennyezetvilágitók és a mennyezet modern, rejtett világítása, amely, dacára az épület architektúrájához való kötöttségnek, különlegesség számba megy. A Sugár-cég szerelte a telefon- a tűz- és vízjelző berendezést is.” (Hétfői Újság, 1935. 07. 22.)
1929-ben egy Hanomag típusú („Kommisbrot” azaz komiszkenyér becenévre hallgató, 370 kilós és 500 cm3-es motorral szerelt kisautó) gépkocsi – rendszáma: E 60-216 – tulajdonosa lett.
Hálás köszönet Jáki Ilonának, a fotós lányának hogy a képeket eljuttatta hozzám. Fotónegatívról digitalizálta Pirityné Eszter.
Külön köszönet Négyesi Pálnak a gépkocsi azonosításáért.