Nyár a Dunán


Nagy József fotóival és egy korabeli újságcikkel idézzük fel, milyen volt 1937 nyara a győri Dunán.

A Győri Nemzeti Hírlap 1937. július 4-i számából:

„Nyár a Dunán.

Bolondot járat velünk a nyár, viccel a napsugár, egyszer süt, másszór beborul, néha elkel a felöltő is, néha pedig még a kiskabát is sok. A hölgyeknek, uraknak, egyaránt gond az öltözködés, mert senki sem tudhatja, hogy egy óra, vagy félóra múlva mit hoz az idő. A három folyó városának vizein azonban a kép változatlan, mert az igazság mégis az, hogy július van, nyár van.

Kimegyünk a vízre, a Dunára evezni, vagy az uszodába fürödni, nem számít az idő.

A Radó tér mellett egymás után húznak el a csónakok. Egyletiek, vadevezősök egyaránt. A parton, kikötött csónakokban halászok ülnek hosszú méla lesben, várják a halászok szerencséjét, amely ezen a helyen nem nagyon bőkezű. Négy-öt horognyél van a csónak orrára tűzve, némán nézik a vizet és szeretnék máshol látni az evezősöket, akik megzavarják a víz nyugalmát. Néha a víz közepén fel felugrik egy játékos kedvű hal; ezüst pikkelyei megcsillannak a napon. Kacérkodik a halásszal, aki türelemmel és valami csodás bizakodással nézi mereven a horgokat és nem törődik a kis halacska ugratásával.

A víz nyugalmát gyakran megzavarják a száguldó motorcsónakok.

Lejebb egy motoros vesződik csökönyös masinájával. Izzadva kurblizza a motort; a motor köhög, prüszköl, de nem indul. Közben a víz már valahová a hajóállomás tájára sodorta a csónakot. A motoros tovább izzad, a motor csak nem akar megindulni íme a bizonysága annak, hogy a motorosónaksportnál nem fejlődnek vissza az izmok.

Fenn a Dunán a parthoz simulva a csónakok egész sora várakozik türelmesen.

A gazdájuk valahol a víz hűvös hullámaiban üdül, vagy a parti vendéglős asztalnál hűti magát, de belülről.

„a parti vendéglős asztalnál hűti magát” (fortepan_264197)

Egy napsütéses vasárnapon ember-ember hátán nyüzsög a vízparton, vörösre, barnára sült testek hevernek a parton, egyetlen gondjuk és bajuk: a szúnyog. Mert az van bőven, kijut belőle mindenkinek.

Egy nagy családi motoros cammog a víz közepén, a bennülők nem szédülhetnek el a nagy sebességtől. A családapa ingujjban, mellényben ül a kormánynál, izzad, de a mellénytől nem tágít.

Vízi tündér siklik a Dunán. Egy sebesen rohanó motorcsónak vontatja azt a deszkát, amire a tündér feláll, két keze feszesen tartja a kötelet. Öröm nézni, olyan üde, olyan egészséges. Az öreg nénik fejcsóválva nézik, millen idők, millen idők …!

Vízi tündér siklik a Dunán.” (fortepan_264217)

A csónakokból pokrócok, elemózsiás kosarak kerülnek ki, egykettőre „Terülj asztalkám“ varázsszavára előkerül a tartalma is, minden ami szem szájnak ingere…!

A szigeti vendéglős alig győzi betölteni a kis- és nagyfröccsöket, a krigliket és poharakat, amelyekben fehér habbal kínálgatja magát a frissen csapolt sör.

A sziget belsejében alkalmi futballcsapat tagjai mezítláb futkároznak és elszántan rúgják néha a labdát is. Az egyik fa alatt egy család kosztol. A menü: vajaskenyér, szalámi, gyümölcs. A gyerekek szódavizet isznak, a papa, aki egyébként szabadságon van és a vad evezős szektához tartozik, egy pohár sört engedélyez magának. A gyerek még egy karaj vajaskenyeret kér és buzgón vakarja szúnyogcsípésekkel tetovált hátát.

Milyen boldog ez a város, amelyiknek a Teremtő jó kedvében ennyi vizet adott, milyen boldog lehet itt öreg és fiatal, akik künn a gyönyörű természetben megtalálhatják örömüket, szórakozásukat. Nem szabad elégedetlennek lenni ezzel a várossal szemben és nem szabad lenézni azt, aki a „Nyaraljunk itthon!“ elve alapján áll.

Süt a nap, biztatóan hívogatnak a Duna hűvös hullámai. Csupa öröm egy ilyen evezős vasárnap. Fürödnek, eveznek, agyoncsapnak néhány száz szúnyogot, megisznak néhány fröccsöt, vagy krigli sört és a lenyugvó nappal a csónakok végeláthatatlan sora „csorog“ lefelé a vizen. Valamelyik csónakból gramofon nyekergeti az időszerű slágert: „Csínos kis csónakpartnert keresek …!””

Valamelyik csónakból gramofon nyekergeti az időszerű slágert: „Csínos kis csónakpartnert keresek …!”” (fortepan_264453)
A parton folyik a zenehallgatás (fortepan_264199)

Nagy Józsefről, a fotók készítőjéről a Győri Életrajzi Lexikonból:

„Nagy József (Gyöngyösszőlős, 1901. decem­ber 16. – Győr, 1984. február 26.) újságíró.

Az elemi és a polgári iskolát szülővárosá­ban végezte. 1920-­ban érettségizett a Szom­bathelyi Felső Kereskedelmi Iskolában. Az MTI szombathelyi szerkesztőségében 1921 májusától gyors-­és gépíró, illetve hírszer­kesztő. 1924. augusztus 1­-jétől az MTI szom­bathelyi, 1926. május 1­-jétől a debreceni, majd 1927. május 9­-étől a győri szerkesz­tőség vezetője. A Győri Hír­lap, később a Győri Nemzeti Hírlap külső munkatársa. Tagja a Nyugat­-magyarországi Amatőr Rá­diós Egyesületnek. A Győri Gyorsíró Kör elnöke. 1938. szeptemberétől a Magyar Ama­tőr Fényképészek Győri Csoportjának tit­kára.

1965. szeptember 30-­án vonult nyug­állományba. 1980-­ban megkapta a Magyar Újságíró Szövetség Aranytoll­-díját. Győr­ről készült, páratlan archív felvételeit a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtárnak adományozta.”

Kapcsolódó bejegyzés: https://regigyor.hu/belvaros/motorcsonakok-gyor-folyoin/

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

2 × egy =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját