Nyár a Dunán
Nagy József fotóival és egy korabeli újságcikkel idézzük fel, milyen volt 1937 nyara a győri Dunán.
A Győri Nemzeti Hírlap 1937. július 4-i számából:
„Nyár a Dunán.
Bolondot járat velünk a nyár, viccel a napsugár, egyszer süt, másszór beborul, néha elkel a felöltő is, néha pedig még a kiskabát is sok. A hölgyeknek, uraknak, egyaránt gond az öltözködés, mert senki sem tudhatja, hogy egy óra, vagy félóra múlva mit hoz az idő. A három folyó városának vizein azonban a kép változatlan, mert az igazság mégis az, hogy július van, nyár van.
Kimegyünk a vízre, a Dunára evezni, vagy az uszodába fürödni, nem számít az idő.
A Radó tér mellett egymás után húznak el a csónakok. Egyletiek, vadevezősök egyaránt. A parton, kikötött csónakokban halászok ülnek hosszú méla lesben, várják a halászok szerencséjét, amely ezen a helyen nem nagyon bőkezű. Négy-öt horognyél van a csónak orrára tűzve, némán nézik a vizet és szeretnék máshol látni az evezősöket, akik megzavarják a víz nyugalmát. Néha a víz közepén fel felugrik egy játékos kedvű hal; ezüst pikkelyei megcsillannak a napon. Kacérkodik a halásszal, aki türelemmel és valami csodás bizakodással nézi mereven a horgokat és nem törődik a kis halacska ugratásával.
A víz nyugalmát gyakran megzavarják a száguldó motorcsónakok.
Lejebb egy motoros vesződik csökönyös masinájával. Izzadva kurblizza a motort; a motor köhög, prüszköl, de nem indul. Közben a víz már valahová a hajóállomás tájára sodorta a csónakot. A motoros tovább izzad, a motor csak nem akar megindulni íme a bizonysága annak, hogy a motorosónaksportnál nem fejlődnek vissza az izmok.
Fenn a Dunán a parthoz simulva a csónakok egész sora várakozik türelmesen.
A gazdájuk valahol a víz hűvös hullámaiban üdül, vagy a parti vendéglős asztalnál hűti magát, de belülről.
Egy napsütéses vasárnapon ember-ember hátán nyüzsög a vízparton, vörösre, barnára sült testek hevernek a parton, egyetlen gondjuk és bajuk: a szúnyog. Mert az van bőven, kijut belőle mindenkinek.
Egy nagy családi motoros cammog a víz közepén, a bennülők nem szédülhetnek el a nagy sebességtől. A családapa ingujjban, mellényben ül a kormánynál, izzad, de a mellénytől nem tágít.
Vízi tündér siklik a Dunán. Egy sebesen rohanó motorcsónak vontatja azt a deszkát, amire a tündér feláll, két keze feszesen tartja a kötelet. Öröm nézni, olyan üde, olyan egészséges. Az öreg nénik fejcsóválva nézik, millen idők, millen idők …!
A csónakokból pokrócok, elemózsiás kosarak kerülnek ki, egykettőre „Terülj asztalkám“ varázsszavára előkerül a tartalma is, minden ami szem szájnak ingere…!
A szigeti vendéglős alig győzi betölteni a kis- és nagyfröccsöket, a krigliket és poharakat, amelyekben fehér habbal kínálgatja magát a frissen csapolt sör.
A sziget belsejében alkalmi futballcsapat tagjai mezítláb futkároznak és elszántan rúgják néha a labdát is. Az egyik fa alatt egy család kosztol. A menü: vajaskenyér, szalámi, gyümölcs. A gyerekek szódavizet isznak, a papa, aki egyébként szabadságon van és a vad evezős szektához tartozik, egy pohár sört engedélyez magának. A gyerek még egy karaj vajaskenyeret kér és buzgón vakarja szúnyogcsípésekkel tetovált hátát.
Milyen boldog ez a város, amelyiknek a Teremtő jó kedvében ennyi vizet adott, milyen boldog lehet itt öreg és fiatal, akik künn a gyönyörű természetben megtalálhatják örömüket, szórakozásukat. Nem szabad elégedetlennek lenni ezzel a várossal szemben és nem szabad lenézni azt, aki a „Nyaraljunk itthon!“ elve alapján áll.
Süt a nap, biztatóan hívogatnak a Duna hűvös hullámai. Csupa öröm egy ilyen evezős vasárnap. Fürödnek, eveznek, agyoncsapnak néhány száz szúnyogot, megisznak néhány fröccsöt, vagy krigli sört és a lenyugvó nappal a csónakok végeláthatatlan sora „csorog“ lefelé a vizen. Valamelyik csónakból gramofon nyekergeti az időszerű slágert: „Csínos kis csónakpartnert keresek …!””
Nagy Józsefről, a fotók készítőjéről a Győri Életrajzi Lexikonból:
„Nagy József (Gyöngyösszőlős, 1901. december 16. – Győr, 1984. február 26.) újságíró.
Az elemi és a polgári iskolát szülővárosában végezte. 1920-ban érettségizett a Szombathelyi Felső Kereskedelmi Iskolában. Az MTI szombathelyi szerkesztőségében 1921 májusától gyors-és gépíró, illetve hírszerkesztő. 1924. augusztus 1-jétől az MTI szombathelyi, 1926. május 1-jétől a debreceni, majd 1927. május 9-étől a győri szerkesztőség vezetője. A Győri Hírlap, később a Győri Nemzeti Hírlap külső munkatársa. Tagja a Nyugat-magyarországi Amatőr Rádiós Egyesületnek. A Győri Gyorsíró Kör elnöke. 1938. szeptemberétől a Magyar Amatőr Fényképészek Győri Csoportjának titkára.
1965. szeptember 30-án vonult nyugállományba. 1980-ban megkapta a Magyar Újságíró Szövetség Aranytoll-díját. Győrről készült, páratlan archív felvételeit a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtárnak adományozta.”
Kapcsolódó bejegyzés: https://regigyor.hu/belvaros/motorcsonakok-gyor-folyoin/
