Motorcsónakok Győr folyóin

Motorcsónakok Győr folyóin az 1930-as években Nagy József felvételein.

A Győri Nemzeti Hírlap, 1937. 07. 25-i száma részletesen közölte a győri motorcsónak gyártás történetét.:

„A motorcsónak-sport kultusz a győri vizeken

A vadevezősök és versenyszerű evezősök tábora mellett a három folyó városában egyre nagyobb tért hódít és az utóbbi években rohamos fejlődést mutat a motorcsónak-sport is.

A kikötőtalpak mellett mindenütt láthatók a különböző tipusú motorcsónakok, legtöbb azonban a GyICsE (Győri Iparosok Csónakázó Egylete, a szerk.) telepén „garazsiroz.“ Valóságos vízi motoros sportklub ez és tudomásunk szerint az egyesület már foglalkozott is azzal a gondolattal, hogy címébe felveszi a motoros jelzőt.

-Telepünkön másfél tucatnyi motorcsónak van — mondja Nagy József, az egyesület titkára, — amelyek mind az illető tagok tulajdonát képezik. Egyesületünk megalakulása, 1926 óta a győri motorcsónak-sport igen erőteljes fejlődést ért el, tévedés volna azonban azt hinni, hogy ezt megelőzően Győrött nem volt motorcsónak. Már a régi békevilágban voltak ennek a szép sportágnak olyan győri úttörői, akik megérdemlik, hogy nevüket megörökítsék az utókor számára.

Az első motorcsónak

Az első motorcsónak nem kis feltűnést keltve 1911-ben jelent meg a győri vízeken, amikor csak néhány darab volt még az egész országban, leginkább a Balatonon. Ezt az első motorcsónakot Ziniel Károly neves révfalusi mechanikus és Sárközi Károly, a vagongyár volt főgépésze készítették.
A csónakot Sárközi csinálta fából. Egyszerű halászladik volt és először egy motorkerékpárról leszerelt léghűtéses motort helyezett bele. A léghüéssel azonban baj volt, alig ment a csónak néhány métert, a motor annyira felmelegedett, hogy vizes ruhákkal kellett lehűteni. Ekkor jött segítségül Ziniel Károly, aki a saját műhelyében készített három lóerős, egyhengeres négyütemű motort szerelt be a csónakba a léghűtéses helyett és ettől kezdve vígan szelte a hullámokat az első győri vízimotoros.

A dolognak azután hamar híre ment a távolabbi vidékekre is. A motorcsónak nem is maradt sokáig Győrött, mert 1600 koronáért megvásárolta a Fertő lecsapolásához a „Magyar Építő R.T.“ A csónak elszállítása kalandos módon ment végbe. Érdekes részleteket mondott el erről éppen a napokban Ziniel Károly, akivel most is üzemben levő kis révfalusi műhelyében (Héderváry u. 16.) beszélgettünk.

— Úgy hittük, fél nap alatt felérünk a Fertőre — mondja, miután néhány pillanatig elgondolkozott a régi emlékek felett, — a fél napból azonban három és fél nap lett, úgyhogy étlen-szomjan, teljesen kimerülten érkeztünk oda Sárközivel, mint valami eltévedt világjárók. Két zsilipnél is megakadtunk, s különösen kijutott a várakozásból a Kapuvár közelében volt zsilipnél. Este értünk oda és azzal fogadtak bennünket, hogy a zsilipet csak reggel lehet felhúzni, mert akkor jön haza a halőr. A másnap reggelből azután délelőtt 11 óra lett. Mielőtt elértük volna -a Fertőt, az a baj ért bennünket, hogy elfogyott a benzinünk, meg a víz is igen csekély volt ezen a részen, úgyhogy kocsin kellett a csónakot tovább vitetni.

Motorcsónak vaslemezekből

Ezután készült el a második győri motorcsónak, még pedig teljesen Ziniel Károly műhelyében. A Velencei-tóra rendelték halászat céljára. Hat és fél méter hosszú, komoly hajó volt ez. A hajótestet külföldi szaklapban a német Motorboot und Motorschiff с. lapban talált séma alapján vaslemezből csinálta a győri mechanikus. A kitünően sikerült csónak azonban nem vált be a Velencei-tavon, mert elég mély járata folytán a sekélyvízü partokat nem tudta megközelíteni. A csónak visszakerült Győrbe, a Szeszgyár vette meg, majd eladta egy fuvarozó vállalkozónak és néhány éven át téglát szállító dereglyéket vontattak vele, Szentkeresztpusztáról szállítva a téglát Győrbe. A háború alatt a Dunaparton hányódott-vetődött a csónak, közben az alja egészen elrozsdásodott és végül is Ziniel visszavásárolta. A rozsdamarta csónaktest most is ott látható a révfalui műhely udvarán. Szinte muzeális értéke van, mert tulajdonképpen ez volt az első nem halászladikba szerelt, hanem már eredetileg annak épített motorcsónak.

Ziniel Károly ezután egymásután gyártotta a csónakmotorokat, számszerint mintegy tizenegyet, amiket különböző hajótestekbe szereltek. Az elsők között volt Kertész Béla festőmester halászladikja ugyanilyen Ziniel-féle motorral. Ezzel a csónakkal 13 évvel ezelőtt Mosonba tettek kirándulást rokonok látogatására, ami minden baj nélkül sikerült. Ebben az időben készült Domján Béla motoros csónakja is. Így szaporodtak tovább a győri motorcsónakok, melyeket abban az időben majdnem mind győri mesteremberek állítottak össze

és jórészük még ma is üzemben van, esetleg más hajótesttel, nem kis dicsőségére a Ziniel-féle győri motoroknak.

Rendelet a vízi közlekedésről

Ma már a győri motorcsónakok számna meghaladja az ötvenet és a rég beépített motorosok mellett újabban nagyon elszaporodtak a külmotoros, szép sportcsónakok, sőt versenysíklók, köztük olyan is, amely már óránként 40—50 kilométeres sebességet ér el a régi 10 kilométer helyett.

A motorcsónak közlekedést az 1935-ben kiadott kereskedelmi miniszteri rendelet szabályozza, mely szerint hajólevél nélkül közlekedhetnek az olyan motorcsónakok, amelyeknek hajtógépe legfeljebb 350 cm3 kétütemű, vagy legfeljebb 600 cm3 négyütemű. Az jolyan motorcsónakok, melyeknek motorja legfeljebb 250 cm3 kétütemű, vagy legfeljebb 450 cm3 négyütemű, képesített vezető és képesített motorkezelő nélkül közlekedhetnek, ha kereseti célt nem szolgálnak.

A motorcsónak-sport idegenforgalmi jelentősége

Szólni kell még a motorcsónak sport jelentőségéről. Meg kell állapítani, hogy a győri élénk motorcsónak sport nemcsak szép és egészséges szórakozás, hanem annak bizonyos idegenforgalmi jelentősége is van. A motorcsónak ma már hozzátartozik a három folyó városának jellegzetességéhez, életei, élénkségei, hangulatot visz a folyókra, az idegen mint látványosságban is szívesen elgyönyörködik benne.

De ezenkívül a győri motorcsónakok, bár azok mind magántulajdonban vannak, az igazi magyaros vendégszeretet példájaként mindig rendelkezésre állanak, ha valamely vendégnek kedve kerekedik egy kis vízi kirándulásra.

GyICsÉ-be tömörült motorcsónakosok már számos ízben szórakoztattak tömegesen idegeneket, legtöbbször külföldieket és éppen most vasárnapra is 20 bécsi vendéget jeleztek az ottani autóclub részéről, akiket motorcsónakokkal visznek fel az ujfalusi szigetre ebédre (Köss ki csárda).

A telep különben mostanában állandóan hangos és még hetekig hangos lesz a német szótól, mert a diákcsere akcióval kapcsolatban Győrbe jött német gyermekek egyrésze úgyszólván állandóan itt tölti idejét és olyan jól érzi magát, mint sehol másutt. Nem egy külföldi ment már el innen olyan kellemes érzésekkel, amelyek megmaradnak benne élete végéig.„