A Littorina Fiat Alb 80 motorvonat a győri vasútállomáson, 1933.
A „Littorina“ Fiat Alb 80 motorvonat bemutatója Győrött 1933. decemberében.
A 80 személyes „Littorina“ motorvonat dec. 4-én indult el Olaszországból, hogy Közép-Európa több államán keresztül hosszabb próbautat tegyen. Olaszországból Svájcon át Ausztriába, majd innen Csehországon és Lengyelországon keresztül érkezett Magyarországra.
Az „Autó” 1934-01-15 / 1-2. száma tudósított a magyarországi útról:
„Littorina“
A Fiat-sínautó bemutatója,-Budapest és Győr között
December 24-én reggel 9 órakor előkelő társaság gyülekezett a Keleti pályaudvar indulási oldalán. A turini Fiat gyár hívta meg, a kereskedelemügyi miniszterrel az élén, a magyar szakférfiakat és a sajtót, hogy bemutassa az olasz gyáripar legújabb produktumát, a kétmotoros és nyolcvan személyre szóló „Littorina“ nevű sínautóját.
A „Littorina“ dec. 4-én indult el Olaszországból, hogy Közép-Európának több államán keresztül hosszabb próbáidat tegyen. Olaszországból Svájcon át Ausztriába, majd innen Csehországon és Lengyelországon keresztül érkezett Magyarországba. Az uj sínen futó automobil az összes országokban, amelyeken áthaladt, leverte az eddigi vasúti rekordokat. A híres Gotthard – alagutat, melynek emelkedése 27%-os 9,5 perc alatt abszolválta. Eddig a leggyorsabb vonatok ez! az utat 15 perc alatt tették meg.
Ausztriában az ismert semmeringi vonalon, a 25%-os emelkedésen 80 km-es sebességgel haladt végig, holott ezen az úton az eddigi motoros próbák csak 28 km-es gyorsasággal végződtek. Hasonló teljesítményt produkált Lengyelországban a híres Zakopanéi vonalon. Valamennyi ország sajtója egyértelmű lelkesedéssel számolt be a „Littorina“ útjáról, s ilyenformán érthető az az érdeklődés, amellyel a meghívott szakférfiak néztek a magyarországi próbaút elé.
Indulás.
Háromnegyed kilenc. Körülbelül 10 fok mínuszt mutat a hőmérő, de az idő szép. Az ég felhőtlen, s már a reggeli órákban napsugarat vernek vissza a sínek között heverő hócsíkok. A „Littorina“ elegáns, hosszú, szivarformájú alakját a gyors egymásutánban érkező meghívottak külön- külön megcsodálják. A széles és alacsony ablakokon kitűnően láthatók az öblös bársonyülések.
A meghívottak közül elsőnek érkezik dr. Senn Ottó, MÁV elnökhelyettes, Láner Kornél, MÁV igazgató társaságában. A Királyi Magyar Automobil Club képviseletében Schimanek
Emil alelnök, Lenz Albin altábornagy és Rökk István igazgatósági tagok érkeznek. Ott láttuk Teleki János grófot, a MATEOSz vezérigazgatóját, Horthy Istvánt, az Állami Vas- és Acélgyárak felügyelőjét, Prágerr Pált, a Ganz és Társa Vagongyár vezérigazgatóját, Klein Ferencet, a Ganz és Társa Vagongyár h. vezérigazgatóját, Markhot Jenő miniszteri tanácsost, Révész Bélát, a Magyar Vágón- és Gépgyár vezérigazgatóját, Barcza Arnoldot. a Magyar Vágón- és Gépgyár igazgatóját, Colonna herceg olasz követ, Vidmár sajtóattasé és Cingarelli, a Corriera Della Sera szerkesztője együtt érkezik. Még igen sokan jönnek el a magyar műszaki élet kiválóságai közül. A napilapok jóformán kivétel nélkül elküldték tudósítójukat, akiket az egybegyült szakférfiúkkal egyetemben, Horovitz György, a Fiat Művek budapesti igazgatója fogadott.
Kilenc óra után néhány perccel foglaltak helyet a vendégek a „Littorina“ kényelmes ülésein, a fehérbe öltözött művezető, Manchetti jelt ad és a karcsú alkotmány simán kifut a pályaudvar csarnoka alól.
Az egyenletesen búgó motor s a hangtalanul forgó kerekek a bentülőkben különös impressziót keltett. A szokatlan utazásnak egy első pillanatban fel nem fogható izgalmával figyelte mindenki a széles, nyitott ablakokon keresztül a tovatűnő hólepte házakat. Rövid néhány perc után már fent járunk az összekötő vasúti hídon. A sebességmérő 80 és 90 km között mozog. A gyorsaság bent alig észrevehető.
Hatalmas iramban Győr felé.
Már elértük a komáromi állomást, a peronon csodálkozó kíváncsiak tömege. Az állomásfőnök tisztelegve tesz jelentést a „Littoriná“-n utazó MÁV elnökhelyettesnek. Kisvártatva újból felbúg a motor s a gép megindul Győr felé.
A tempó itt ezen a szakaszon is 130 és 140 kilométer között mozog. Érdekes és meglepő, hogy ez a síneken egész szokatlan gyorsaság az utazás kényelmét egyáltalán nem zavarja. A kitűnően kirugózott alváz a sínek kilengéséből alig vesz fel valamit, ami kétségtelenül bizonyos fokig a magyar alépítmény javára Írandó. A „Littorina“ kiegyensúlyozottságára jellemző, hogy vezetője 450—500 sugarú körben 125 és 130 kilométer között tartja a sebességet s ez a szédületes tempó az előzékeny gyár által kivezényelt, de kétségtelenül tizenhárompróbásan akkreditált pincéreket egyáltalán nem zavarja abban, hogy széles tálcán poharakba öntött Marsalat és Cinzanót szolgáljanak fel. A filigrán sandwichek és a pompás italok a sínautó tempójával arányos gyorsasággal tűnnek el a tálcákról. Az egész hangulat és közérzés emlékeztet egy expresszvonat étkezőjének levegőjére s távolról sem közelíti meg azt az imbolygást és rázást, amit egy francia rapidvonat rendes körülmények között produkál.
Pihenő Győrött.
Győrött az állomásfőnökség vezetői fogadták a „Littorina” utasait. Az állomásfőnök rövid jelentést tesz a kereskedelemügyi miniszternek, aki azután kíséretével autón a városba siet.
Negyvenöt percig tartózkodott a «Littorina’ a győri állomáson. A pályaudvar peronján egybegyűlt utasok és érdeklődők hosszasan bámulták az érdekes alkotmányt, amely a Budapestig húzódó 140 kilométert, a megállásokat leszámítva. 1 óra 30 perc alatt telte meg.
A várakozási idő leteltével pontosan indul vissza a sínautó s utasai már elfelejtve az első kilométereken érzett lámpalázat, a megszokás érzésével fogadták a hatalmas tempót, amely az indulás utáni néhány perccel ismét úrrá lett a filigrán alkotmányon.
Felhasznált irodalom: Az „Autó” 1934-01-15 / 1-2. száma
