Gyalogos aluljáró a Belváros és Nádorváros között


1988-ban született döntés a MÁV és a győri városi tanács között, hogy a vasútállomási, kijárati aluljárót meghosszabbítják Nádorváros felé.

Az aluljáró elkészülte előtt a vasúton érkezők a Baross (akkori nevén Lenin) hídon, vagy a Kálvária utcai rephídon át tudták megközelíteni a helyközi autóbuszpályaudvart és Nádorvárost., ami több száz méteres kerülővel járt, miközben az utolsó perontól alig száz méterre van az autóbuszpályaudvar.

Az 1988-as győri várostérképen berajzoltam az aluljáró előtti gyalogosforgalmat az állomásról a buszpályaudvarig.

1988 júliusában ideiglenes hídszerkezetek beépítésével megkezdődött Győrött a vasútállomás peronjait a nádorvárosi vidéki autóbusz-pályaudvarral összekötő aluljáró építése és ekkor még bíztak az évvégi átadásban.

„A MÁV Hídépítési Főnökségének dolgozói jelenleg a földmunkákat végzik. Az új aluljáró várhatóan az év végére készül el, s nagyban tehermentesíti a Lenin-híd gyalogosforgalmát.” (Kisalföld, 1988. 07. 15.)

1989 áprilisában még csak félidőnél tartott az építkezés és a vasutasnapra szerették volna átadni.

Kisalföld, 1989. 04. 01.

Újabb képriport a Kisalföld 1989. május 30-i számából:

Az aluljáró építése (Kisalföld, 1989. 05. 30.)
A 375 680-as sz. gőzmozdony a vasútállomáson 1989-ben
A mozdony mögött látszik az ideiglenes hídszerkezet a 7.-ik, 8.-ik vágány felett, amikor épült az aluljáró! (Fotó: Reményi Gyula)

1989 november végére elkészült az aluljáró:

„Többszöri határidőmódosítás után hamarosan elkészül a győri személypályaudvar alatt átvezető gyalogos alagút, amely a MÁV és a győri városi tanács közös beruházásában épül. A Belváros és a Nádorváros közötti összeköttetést biztosító aluljáró elsősorban a vidékről bejárók számára jelent időmegtakarítást. Az aluljáró felszíni blokkjának szerelését, burkolását a győri Alfa Építőipari Kisszövetkezet szakemberei végzik; az átadás még ebben a hónapban várható.” (Kisalföld, 1989. 11. 22.)

Utolsó simítások (Kisalföld, 1989. 11. 22.)

Az átadásról nem találtam semmit a korabeli lapokban. Talán közrejátszott a hallgatásban egy olvasói levél is Baksai Róbert, győri építészmérnök tollából: (Kisalföld, 1989. 11. 27.)

„Ne lelkendezzenek!

Önöknek évtizedek óta bevált szokásuk, hogy egy-egy beruházás, épület elkészültekor lelkendező (kép)riportban számolnak be az ünnepélyes aktusról: tervezte, kivitelezte, ennyi millió, kitüntették, ünnepélyesen átadta stb.

Lassanként elkészül az új aluljáró-meghosszabbítás a vidéki buszpályaudvar felé. Tehát lassanként várható a lelkendező (kép)riport. Arra kérném önöket: ne tegyék! Hogy miért? Rém egyszerű. Minden normális országban országos botránnyá dagadna, ha egy ilyen aluljáró-meghosszabbitást mondjuk két hónap alatt nem fejeznének be. Nálunk ehhez két év kellett!

Baksai Róbert
okl. építőmérnök
Győr, Dugonics u. 5.

Az új aluljáró jelölése Győr 1992-es várostérképén

Az aluljáró 22 millió forintos beruházással valósult meg.

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

1 hozzászólás

  • Baksai Róbert
    2022-07-15 at 18:29

    Megtisztelő ez az idézet, de én ennél visszafogottabban látom a dolgokat. Kizártnak tartom, hogy az olvasói vélemény rovatba írt (és ezek szerint megjelent) levelemnek bármi hatása lett volna a Kisalföld főszerkesztőjére. Az hatalmi pozíció volt; én meg csak egy kis kezdő statikus tervező voltam.

Szólj hozzá!

tizenhat − hat =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját