„Árvíz” a Baross úton


1913. június 6-án, a késő délutáni órákban jégesővel kísért vihar vonult át Győrön és környékén.

A korabeli lapok így számoltak be a viharról:

„Vihar, felhőszakadás, jégeső.

Győr, jun. 6.

A perzselő nyári forróságot tegnap délután óriási felhőszakadás szakította meg. Hat órakor nagy és erős vihar keletkezett, mit a felhőszakadás követett. Az eső mintegy fél óráig tartott, közben kétszer is jéggel vegyest.

A hirtelen leesett nagymennyiségű víz elárasztotta az utcákat s több helyen, hol a letépett falevelek a csatorna nyílásokat eldugaszolták, a víz nagy tócsákat képezett.” (Győri Hírlap, 1913. 06. 08.)

„Baross úti árvíz” (Fotó: Davidovics Géza, forrás: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, leltári szám/regisztrációs szám: 367)

„Városunkban egyes utcákat egészen elöntött a viz, sok helyütt a pincelakásokba is beözönlött. A tűzoltókat 47 esetben hívták segítségül. A Kossuth-utcán nem lehetett járni. A Szél-utcában teknővel ladikáztak a gyerekek, mert a víznyelő nem birta hirtelen befogadni a vizet.” (Dunántúli Hírlap, 1913. 06. 08.)

Az Érdekes Újság 1913. 06. 22- számából.

Az eredeti fotó a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum tulajdona.

https://mandadb.hu/tetel/302814/Baross_uti_arviz

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

tizenhat − 13 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját