A Vaskakas-kút


Egykor a győri Dunakapu tér közepe táján állt Hodina Adolf Mihály (1902-1986) alkotása a Vaskakas-kút.

„Az Országos Művészeti Tanács jóváhagyása megérkezett az új piactérre tervezett győri vaskakas emlékkút elhelyezésére vonatkozólag, amit a közeljövőben fel is állítanak.” (Győri Nemzeti Hírlap, 1939. 01. 03.)

A Dunakapu tér története: A középkorban itt volt a Duna-bástya (Salm-bástya) és ennek közelében a Duna-kapu, amelynek jól kiépített kazamata rendszere utolsó maradványait az 1938 körüli rendezés során távolították el. Ugyanekkor nevezte el a város a teret Dunakapu térnek, mert itt volt a régi győri vár ún. Dunakapuja. Az 1938 körül kialakuló új piac céljaira lebontották a Bástya utca bal oldalának a Káptalandomb felé eső 1—31. számig terjedő apró, régi házait és a még akkor álló, ún. Zánthó bástya maradványait, míg a Bástya utca megmaradó déli oldalát Dunakapu térnek számozták át. 1948-ban a tér nevét Sztálin térre változtatták, 1961. december 22 óta azonban ismét Dunakapu tér. (Tomaj F.: Győr utcái és terei – Arrabona – Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967))

Az új Duna-parti piactér helyszínrajza. A tér közepetáján bejelölve a Vaskakas kút helye

A város pályázatot hirdetett. Két iparművész készített  tervrajzokat:  Pfannl Egon szigorló  építészmérnök iparművész, győri lakos, valamint a kultuszminisztérium művészeti osztálya által ajánlott Hodina A. Mihály ötvös- és iparművész, budapesti lakos. A beérkezett tervrajzokat és gipszmodelleket a Budapesten székelő Művészeti Tanács bírálta el és Hodina A. Mihály tervét találta kivitelezhetőnek azzal kikötéssel hogy piszkei vörös-márványt vagy dunaharaszti mészkövet használjanak fel.      Az 1939. május 30-i közgyűlés a Hodina féle tervet elfogadta, majd a szerződést is megkötötték: „Az emlékművet az elfogadott terv eredeti méretei alapján, a tervnek és az Országos Iparművészeti Tanács kívánalmainak teljesen megfelelően, az összes munkákat dunaharaszti mészkőből kell elkészíteni.” A szerződés szerint  1939. augusztus 1-re kellett volna elkészülni a kútnak. Megállapodtak a Hodina A. Mihálynak utalandó 7600 pengő átalányban – a szükséges alapozási, vízvezetéki munkák a várost terhelték. Közben kiderült, hogy a városnak csak 500 pengője van a díszkút felállítására, ezért a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz fordultak támogatásért, ahonnan kaptak is 2000 pengő segélyt. Hodina a kőfaragó munkák elvégzésével Birkmayer László győri kőfaragó mestert bízta meg. A munkálatok késtek, és a Duna-parti piac forgalmát is zavarták. Török Károly rendőrfőkapitány-helyettes szemtanúja volt, amikor szombaton, piac idején az építkezéshez anyagot szállító fuvaroskocsi keresztül-kasul járt az árusok között, áruikat letiporva.

Augusztus 1-re természetesen nem készült el a díszkút. Hodina szeptember 7-én levélben jelentette a városnak, hogy végre felállították a kutat.

„Épül már a Vaskakas-kút
a dunaparti piactéren
Ismeretes, hogy a Dunapart téren létesített piac mezőjében egy díszkút felállítását határozta el a Város; Egy budapesti építőművészre bízták a környezetbe illő kút terveinek elkészítését és kivitelezését.
A diszkút a győri vaskakas motívumát használja föl, a tér közepetáján meg is kezdték fölállítását. Öblös medencébe ömlik a kút vize a kút orma pedig a vaskakassal díszes. A fölállítás munkálatai néhány napot vesznek igénybe.”                      (Dunántúli Hírlap, 1939. 09. 10.)

Felállították a dunaparti piacon a Vaskakas kutat. Megírta a Nemzeti Hírlap, hogy a dunaparti uj piacon, a tér közepén egy diszkút felállítását határozta el Győr városa. Egy budapesti építőművész már fel is állíttatta pompás díszkutat, amely öblös  medencéből és középütt a kiemelkedő vaskakasból áll. A medence és a vaskakas már elkészült, pár nap múlva már vígan csörgedez a víz a medencében. Győr városa ismét gazdagabb lesz egy szemrevaló építménnyel.”                        (Győri Nemzeti Hírlap, 1939. 09. 10.)

A vaskakas legendája egy 1913-as képeslapon

Späth Gyula polgármester 1939. október 3-án 11 órára tűzte ki az átvétel időpontját. Az átvevő bizottság megnézte a művet és még aznap a közgyűlésen beszámoltak a látottakról és az az alábbi határozatot hozta.: ” A vasrészeket állékonyabb festékkel újra kell festeni. A Vaskakas-részt a félholddal és kettős kereszttel ki kell cserélni akkora nagyságúra, amekkora a bizottság azt egy későbbi helyszíni szemle alkalmával megállapítja, minthogy a kút létesítésének célja éppen a Vaskakas megörökítése volt. Ezért  a bizottság a közvéleménynek megfelelően jobban kihangsúlyozni kívánja.”

Győri Nemzeti Hírlap, 1939. 10. 05.

Végül is 1940 április 5-én vették át mai formájában a díszkutat a Vaskakassal együtt.

Az eredeti vaskakast a győri  Rómer Flóris (volt Xantus János) múzeum őrzi.

Hölgyek a Vaskakas kútnál az 1940-es évek elején
Úriemberek a Vaskakas kútnál az 1940-es évek elején
A kút a ’60-as években
Dunakapu tér a vaskakasos díszkúttal, mögötte a Rába Kultúrház 1972-ben (Markó Ödön felvétele, forrás DRKPMK)

A győriek közül sokan hitték és hiszik napjainkban is, hogy a Vaskakast Schima Bandi készítette, de mint látjuk ez tévedés.

A Dunakapu tér átépítése kapcsán a Vaskakas kút a tér közepéről átkerült egy kevésbé frekventált helyre, a Káptalandomb lábához.

A poszt megírásához felhasználtam Imre Béla, 1984. november 13-i írását a kútról.

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

2 hozzászólás

Szólj hozzá!

17 − tizennégy =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját