A Sándori és fia vaskereskedés


Az 1861-től az 1950-es államosításig működött a Baross úton a Sándori Nándor és fia vaskereskedés.

1861. szeptember 10-én nyitották meg a Schandl testvérek az „EKE-VASHOZ” címzett vaskerskedésüket a Fehérvári (ma Baross út 31.) utca 4. sz. alatt, a Fischer György-féle házban.

Hírdetés a megnyitásról. (Győri Közlöny, 1861. 09. 12.)

1864-ben a Schandl nevet magyarosították Sándorira.

Az új névvel 1865. májusában jegyzik be a céget.

Sürgöny, 1865. 05. 14.

Az üzlet Sándori névvel jegyzett hírdetését a Győri Közlöny, 1865. 07. 16-i számában találtam meg, már „EKÉHEZ” címzve a vaskereskedést.

Győri Közlöny, 1865. 07. 16.

1869-ben a testvérek cége megszűnt, ekkor alakult a Sándori Nándor és Fia cég.

„Sándori Nándor és Fia kereskedésében vasból és fémből készült árucikkek széles skáláján kívül, lőfegyvert, lőport és töltényt is árusítottak. A Magyar vasgerendákat árusító részvény társaság, építkezésekhez használatos vasgerendák győri lerakata is egyben. Az üzlet előtt a tulajdonosok és az alkalmazottak láthatók.”

Sándori Nándor és fia vaskereskedés a Baross út 31. sz. alatt. (forrás: MKVM – leltári szám/regisztrációs szám: KF_F_71_241_1)

A vaskereskedés alkalmazottai az 1912-ben :

Hírdetés 1908-ból.
Zsebárjegyzék borítója 1936-ból.

Köszönet Vértesi Tamásnak a segítségért!

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

5 × öt =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját