A hordár


Két győri hordárt mutatunk be az 1950-es és az 1960-as évekből, akik alkalmi fuvarra várva állomásokon és piactereken tartózkodtak.

Szemethy Feri bácsival készített riport a Kisalföld, 1958. február 2-i számában jelent meg:

„Kicsoda a hordár?
A hordár — hord.
Csomagokat, bőröndöket, játékokat, koporsót, cseresznyét és — mit tudom én még mit?! Azt meg ő sem tudja. Annyit tud, hogy ha azt mondjak neki: „Ezt vigye el”, akkor ő a csomagot felteszi kicsinyke, kétkerekű kocsijára, el viszi a kívánt helyre, leveszi, le teszi.
Felveszi, felteszi, elviszi, leveszi, leteszi.
Ennyi a tudomány és semmi más. Öt szó az egész szakma.

-Igaz Szemethy bácsi? — Igaz, igaz, de megsem igaz.

Az autóbusz állomás előtt állunk egy ködös reggel, csak a forgalmi rendőr lámpája villodzik, piros, sárga, zöld színben.

A győri autóbusz állomás 1959-ben. Jobb sarokban a hordárok kézikocsijai. (Fotó: Rácz János)

— Szóval, hogy is mondjam magának: a mi szakmánk az titok.
— Minek van titka Feri bácsi? — A fortélynak. Én úgy tanultam meg a hordárkodást, hogy mindenki titkolódzott, nem mondott senki sem igazat. A hordár sem, a páciens sem. De ma sem mondanak igazat.

— Ezt nem értem.
— Hát figyeljen ide: a kollégám elvisz egy csomagot, mondjuk harminc forintot kér. Ha én megkérdem őt, hogy mennyiért vitte el, azt gondolja, megmondja az igazságot? Vagy: jön egy ember „kérem itt van a csomagom, menynyiért viszi el?” Mondom neki, harminc forintért. Mire ő: „hát ez nem igazság, a múltkor ugyanezt húsz forintért szállította ki a kollégája.” Na tessék! Most már érti? Az erkölcstől függ itt minden. Az erkölcstől! De azért mindig úgy kell spekulálni, hogy keressek is valamit.

Hordár- és fagylaltoskocsi a romos vasútállomás előtt 1950-ben (Kép: fortepan_79911 / Uvaterv)

— Tegnapelőtt mennyit keresett?
— Tegnapelőtt harminc forintot.
— És azelőtt? — Semmit. Tél van. Majd nyáron, ha jön a cseresznye szezon. Ilyenkor nincs üzlet.

A teljes cikk:

A Hordár (Kisalföld, 1958. 02. 02.)

Csepregi József egyike annak a három hordárnak, akik Győrött dolgoztak 1968-ban.

„Nem tudtuk, hol keressük.
A piacra már kihordta a kofák áruit az üzlet, ahol „parkolni” szokott, leltározik. A népbüfé előtt pillantottuk meg az árván maradt „kenyérkeresőt”, fakocsiját. A január eleji csípős hideg behajtotta a zsongó, füstös helyiségbe. Ha nem fázna, akkor is betérne. Ismerősökkel beszélgetni egy pohár bor vagy sör mellett.

A Népbüfé (Fotó: Will József)

A piros sapka rajta „arany” betűkkel: „HORDÁR” már messziről feltűnt.

Csepregi József egyike annak a három hordárnak, akik Győrött dolgoznak. Ötvenhárom éves, a szakmabeliek között a legfiatalabb itt. Tizennyolc éves kora óta keresi így kenyerét.

Győr utcáinak 1946 óta jellegzetes alakja. Ekkor költözött ide Székesfehérvárról családjával együtt. Engedélyt kért és kapott, hogy hordárként dolgozzék.

A teljes cikk:

Az utca munkása (Kisalföld, 1968. 01. 04.)
„Egy kis pihenő” a Széchenyi téren (Kisalföld, 1963. 06. 27.)
Címkék:

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

17 − tizenhárom =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját