A Győr-révfalui Duna-híd


1928. június 14-én indult meg a forgalom az új Győr-révfalui Duna hídon. Ezzel egy időben a régi fahíd lebontását is megkezdték.

A révfalui híd helyéről az 1296-ban kiadott kiváltságlevél tesz említést, amely vámmentességet adott Győrrel való közlekedésre, sőt megengedte saját gyalogrév használatát. A XVI. századból származó metszeteken találjuk meg az első dunai híd ábrázolását. Hajóhíd volt, s csak jégzajlás beálltáig volt használatban.

Győr ábrázolása egy 1594-es metszeten. Jól látható a hajóhíd. (Kép: http://www.mcu.es/ccbae/es/consulta/registro.cmd?id=179710

Az 1809-es napóleoni hadjárattal kapcsolatban megjelent egy írás Hohenegger Lőrinctől (Sopron, 1782 – Győr, 1840. június 9.: római katolikus pap): „napközben csolnakokból álló híd vettetett a Dunán Révfalunál, ezen sok csapatok mentek által. Ilyen hídnak ott sem azelőtt, sem azután nem volt, pedig igen szükséges volna, mert a folyamon az általmenettel nyomorú sajkákon nincs veszedelem nélkül, mert már sokan vesztették itt életüket.”

A 12 hajón nyugvó híd egy 1899-ben postázott képeslapon.

A 12 hajón nyugvó híd bonyolította le a gyalogosforgalmat. A középső része szétszedhető volt a vízi közlekedés megoldására. A tél beálltával a hajóhidat szétszedték és a Rábcára vontatták. A hajóhíd tetemes fenntartási költségei a várost arra indították, hogy a századfordulót követően a győri Hets Testvérek ács munkavállalkozó céggel állandó jellegű fahidat építtessen gyalogosforgalom számára a hajóhíd helyén. A Szigetközből érkezők hídvámot tartoztak fizetni. Sürgős esetekben egyedül csak a városi tisztiorvos hintója közlekedhetett.

A Hets Testvérek által épített „Kecskelábú” híd (Kép: DRKPK helytörténeti gyűjtemény / Fotó: Glück József / NM071_Gyor_Duna-hid)

1903-ban a révfalui vízmű elkészültével 300 milliméteres főnyomócsövet szereltek a hídra. Ezért a vízmű 65.000 Koronával járult hozzá a hídépítés költségeihez. A cölőpjármok aránytalanul magasak voltak. Emiatt nevezték „Kecskelábú” hídnak. Középső része rácsos tartókkal vasból készült, és 1928-ig volt használatban, amikor az új vashíd elkészültével lebontották.

A híd megépítésének szándéka egyébként még 1895-ből származik, amikor tárgyalások voltak Révfalu község és Győr város vezetői között egy állandó híd létrehozására. A híd építése elmaradt, mert a költségekhez Révfalu nem a város által kívánt összeggel akart hozzájárulni. 1911-ben újra előkerültek az építési tervek, de a pénzügyi nehézségek és az első világháború kitörése miatt ismét nem készülhetett el a híd. 1925-ben a magyarországi városok külföldi kölcsönt kérhettek az országos költségvetéstől. Győr is részt kért a hitelből, és ebből a sok egyéb beruházás mellett az új révfalui vashidat is felépítette.

A Dunántúli Hírlap 1926. május 22-i számából:

„A győri vagongyár ajánlata legkedvezőbb az új Duna-hídra

A révfalui Dunahid felépitéséré kiírt pályázatokat tegnap bontotta fel a város tanácsa Jánosy Károly dr. miniszteri osztálytanácsos és Darányi Kálmán dr. főispán jelenlétében. A pályázatok felbontása meglepő eredménnyel zárult. A Dunahid ugyanis 14,5 milliárd helyett már
6 milliárdért is mégépülhet.

A régi fahíd, mellette az épülő vashid. (Kép: Magyarország, 1928. 01. 20.)

A híd építése (forrás: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum leltári szám/regisztrációs szám
XJM.762

Révfalut a belvárossal összekötő fahidat felváltó vashíd – a mai Kossuth híd – létesítését közlekedési, demográfiai és városfejlesztési célok indokolták. Az építési munkálatok 1926. augusztusában kezdődtek, a kész hidat 1928. június 14-én a gyalogos-, július 17-én a gépjárműforgalomnak is átadták.

Az új Dunahíd 1928-ban Még látszanak a fahíd pillérei. (Képeslap)

A hídszerkezet alkotórészei hengerelt szénacélból (carbon) készültek, kivéve a korlátokat és az erőhatásnak kevésbé kitett elemeket (a hézagok kitöltésére szolgáló rendes vagy ék alakú béléseket, burkoló- vagy díszítőrészeket), melyeket folytacélból gyártották. A hídtámasztó saruk öntöttacélból, illetve vasból készültek, a hídpálya aljzatát vasbeton elemekből rakták össze. A hídszerkezet főtartóit rácsos merevítőgerendával felszerelt ívtartók (Langer-tartók) alkották, melyeknek merevítőtartói az egymástól 90,5 méter távolságra lévő támasztópilléreken túlnyúltak, 17,35 m konzolokkal a parti hídfőkön nem támasztották meg külön.

Dunántúli Hírlap, 1926.10.21

A hídon az úttest (7,50 m) anyagát kőburkolat, homok védőbeton, aszfaltlemez, vasbetonlemez képezte, a gyalogjárdát (2,0 m) vasbeton lemezekből és aszfaltburkolatból készítették. A híd aljazatában Révfalu közművesítését szolgáló vízvezeték- és csatornacső helyét jelölték ki. A híd hossza 125,60 méter, szélessége 12,10 méter és a teljes súlya 361,433 tonna, igen könnyű vasszerkezet. A tervezési munkákat Déri József városi műszaki tanácsos rendelte meg, Beke József tervezte, a hídépítési vállalkozást Zsigmondi Béla budapesti mérnök, Hlatky-Schlichter és fia, valamint a Magyar Vagon és Gépgyár Rt. győri cégek folytatták.

A révfalui hídfő kialakítása (Kép: DRKPK helytörténeti gyűjtemény / Fotó: Glück József / NM014_Gyor_Erzsebet_kiralyne_ut)

A híd avatásáról így írt a Dunántúli Hírlap 1928. július 17-i száma:

„Felavatták az új vashidat.

Legyen ez a híd a jobb jövőbe való áthidalásnak szimbóluma!

Ma délben, fél egy órakor végre megtörtént a Györbelváros és Révfalu várorészek között a Kis-Dunán épített közúti hídnak felavatásá és a teljes forgalom részére való átadása.

A híd erre az alkalomra díszbe öltözött. Mindkét hídfőnél két-két karcsú árbócon zászlókat lenget a jóleső dunai szél. Az ország és a város szineit. A kandelábereket zöld füzér fonja át s képzelődünk e, nem-e, de úgy tetszik, hogy a révfaluiak szemében az öröm csillog.

Hivatalos részről ott táljuk a város tanácsát Farkas Mátyás polgármesterrel az élén, kinek ez a nap bizonyára egyik legszebb emléket fogja jelenteni. A vármegye urait Némethy Ödön dr. alispán vezeti, a helyőrség részéről Wellherr őrnagy van jelen. Ott vannak természetesen az építők is. A kereskedelemügyi miniszter képviseletében Novák Ferenc h. államtitkár és Barsy Károly osztálytanácsosok vannak itt.

A Himnusz után Erdélyi Iván v. tanácsos mondotta el a hid építésének történetét egész addig míg a sok tervezgetésből, óhajtásból munka fakadt s 1926. augusztus havában az első csákányütés megtörténhetett.”

Nagyszombaton felrepült az első turulmadár az új hid városfelőli oldalán. Hét méter magas kőtalapzatán áll a bronzmadár, karmai között fekvő kardot tart. Lányi mester (Lányi Dezső, született Leimdörfer Ignác (Bán, 1879. január 23. – Hollywood, 1951. május 4.) magyar szobrász.) sikerült műve, melyet a fővárosban öntöttek bronzba. A mutatós díszekből úgy a városi, mint a révfalui oldalon kettő-kettő fog állani az ívezet előtt s kétségkívül sokat emel a hid szépségén. Ma megkezdték a gyalogjárók aszfaltozását is, mellyel — ha az idő engedi — szombatra elkészülnek. Azután még a kocsiút kikövezése van hátra s azzal tulajdonképpen be is fejeződik a hídépítő munka, mert utána már csak a mázolás következik.” (Dunántúli Hírlap, 1928.04.11.)

Képeslapok, fotók az új hídról:

1945. március 28-án a visszavonuló németek ezt a hidat is felrobbantották.

A II. vh. után 1948 – 49-ben újjáépítették.

Felhasznált irodalom: GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYEI HIDAK TÖRTÉNETE, 1993

A korabeli újságcikkek a DRKPK helytörténeti gyűjteményéből származnak

Címkék:

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

1 hozzászólás

  • Lívia Lengyel
    2021-06-29 at 20:41

    „A révfalui Dunahid felépitéséré kiírt pályázatokat tegnap bontotta fel a város tanácsa Jánosy Károly dr. miniszteri osztálytanácsos és Darányi Kálmán dr. főispán jelenlétében. A pályázatok felbontása meglepő eredménnyel zárult. A Dunahid ugyanis 14,5 milliárd helyett már
    6 milliárdért is mégépülhet.”
    Na ez a mai világban nem történhetne meg…. 🙁

Szólj hozzá!

tíz + tizenöt =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját