A Dunaszer 12-16. titkai


A Dunaszer (ma Móricz Zsigmond rakpart) 12-16. sz házak a Budai úti barakkok mellett Győr nyomortanyái voltak a két világháború között.

Az 1850-es években Győrött sorra épültek a magtárak a Mosoni-Duna mentén, mivel a város volt az egyik legnagyobb gabonaforgalmat lebonyolító dunai kikötő.

” Ha Győrött a Duna partján, a Rába partján és ennek közvetlen közel eső utczáin végig tekintünk, egész sor emeletes és részben két emeletes házakat találunk, melyek télen át is üvegablakok helyett elzárt redőnyökkel vannak ellátva, ezen részben gyönyörűen épített és egészen uj házak, egyedül gabna magtárul szolgálnak és a gabonán kivül egyedüli lakóik az egerek és patkányok. Ezen épületek száma 147. Ezeknek egy részében van ugyan egy két lakosztály, de az épület legnagyobb része mindenütt magtár.” (Győri Közlöny, 1871. 03. 16.)

Magtárak sora a Mosoni-Duna parton. (Képeslap 1905 körül)

1920-ban Győrben a lakásínség ijesztő méreteket öltött a számtalan menekült ideérkezése miatt. A magtárakból, barakkokból kislakásokat alakítottak ki.

„Győr a háború alatt és a háború megszűnte óta csaknem 400 kislakást termelt és így a magyar városok között az elsőség Győrt illeti meg. A város a Dunaszer 12. sz. alatt 33, a Dunaszer 16. sz. alatt 52, a Nádor-szállodában 32, a kórház melletti barakkban 62, az ágyugyári barakkokban 217 kislakást adott át a forgalomnak.” (Dunántúli Hírlap, 1922. 10. 18.)

Magtárak sora a Mosoni-Duna parton (Képeslap)

A Magyarország c. lap 1928. 02. 05-i száma így írt:

” A Dunaszer 12 – 16. titkai

Látogatás Győr borzalmas nyomortanyáin

Ahány ház, annyi szokás … Péntek van. Győrött ez nevezetes nap. Ahány üzletben vagyunk, mindenütt élénk forgalom tapasztalható. Egymás után nyílik az üzletajtó, s szinte ötpercenkint lépnek be a — koldusok.

Péntek Győrött a koldusok napja, a kéregetők ideje. Már megszokták a nyomor igen szánalomraméltó sújtottjai éppen úgy mint az adakozó közönség, hogy pénteken joga van a kéregetőknek Győrött a tehetősebbek ajtaján kopogtatni, s egy hétre szóló alamizsnáért esdekelni. Senkit sem küldenek el ilyenkor, s a kereskedő már gépiesen nyújtja át adományát: egy filléres pénzdarabot. Ahány ház, annyi szokás. Más városban például szerda a koldusnap, s az adomány két filléres. Ismét máshelyütt eltérő az obulus a kéregető neme szerint: nők 10 fillért kapnak, nyomorék férfiak ugyanennyit, gyerekek és ép végtagú férfiak pedig csak 2 fillérest.

— Nem hisszük, hogy sok helyütt az országban lenne oly nyomor, mint itt nálunk. De nemcsak a másutt szokásos bajok találhatók Győrött is, hanem különösen a lakáskérdés terén rettentő a helyzet nálunk.

Százával laknak itt családok olyan odúban, a melyek a sötét tömlöcnél is rosszabbak és egészségtelenebbek.

S nehogy azt higyje, hogy valahol a külvárosokban. Nem, hanem itt a város kellős közepén találhatók ezek a lakásnak csúfolt oduk.

Nyíllal jelölve a nyomortanya (Fotó: Glück József NM071_Gyor_Duna-hid/ DRKPMK)

Tömlöclakások Győr közepén

Így kerültünk szemtől-szembe Győr város kellős közepén tömlöcszerű magtárak sötét zárkáiban lakó családokkal. Ma, 1928-ban, amikor gyermekvédelemről, egyke elleni küzdelemről, szociálhigiéniáról annyit szeretnek beszélni. Sajnos, csak beszélni, ankétozni, de nem cselekedni. Íme mit láttunk:

Győr város talán legszebb pontján, a Dunaparton, ahol más város a paloták sorát emelné, ott, ahol most rövidesen elkészül az új vashíd, egyszóval a történelmi bástyák mentén, két komor épület vonja magára a figyelmet. Nem impozáns szépségével, sem antik struktúrájával. Inkább szörnyű elhanyagoltságával. Kívül és belül egyaránt. Magtár volt valamikor mind a kettő. A háború alatt a város tulajdonába került, s szükséglakásokká alakította át őket.

Egy évtizede ennek, s ma is itt megy tönkre több száz lélek, köztük vagy 350 kis csemete. A patkányok, úgy mondják, már az idén nem mutatkoznak, állítólag kipusztultak volna. De az a bűz, ami a belépőt fogadja, még sem sejtet sok jót. Középen a magtár folyosója. Koromsötét, ablaka nincs, szellőztetni nem lehet. Bukdácsolva megyünk szobáról – szobára. Mindenütt a legsötétebb nyomor tárul elénk. A magtár ablaki magasan fenn vannak. Vagy 4 méternyire a padlótól, s oly kicsinyek, mint amilyenek éppen egy magtár vasrácsos ablakai lenni szoktak. A házban 35 szoba-lakás van. Konyha egy sincs. Közel 300 lélek, köztük 120 gyerek lakik itt a kisebb házban.

A 14-es szoba. Néhány köbméter elhasznált levegő. Az ajtónál egy kis vaskályha. Tizenegyen laknak a szobában. Három komoly ágy, de van még egy negyedik pótágy is. A főbérlő, —- mert albérlő is van — Bedő József. Negyedmagával élvezi a főbérlet minden előnyét. Fizet havi 10,8 pengő bért. Az albérlő, Berecz Imre. Hetedmagával. Fizet az albérletért, a tenyérnyi helyért egy hóra 24 pengőt.

Nem hiába szerencsétlen szám a 13-as. Lakója: Gulyás János sofőr 6 tagú családjával. Kis beteg leányka vonszolja magát elénk. Mankón. Értelmes gyerek. Tizenhárom hónapig volt a kórházban. Csonttuberkulózis. Mindkét lábát le akarták már vágni. Anyja, orrán nagy pápaszemmel, magyarázza:

Kérem, 54 éves vagyok. Még rosszabb helyen laktam a barakkokban, de ez is förtelmes itt. Megvakulunk. Gyermekem, a kis Mária biztosan meghal így.

A levegőt vágni lehet. A szobában mosogatnak, mosnak. Száll a nedves gőz, igazán nem csoda, hogy a tbc itt az Úr…

A koporsó-lakás

A folyosó végén áll egy Isten kegyelméből igen hosszúra megnőtt asszony. Áll és bámul. Gondolkodik. Furcsa feleletet kapunk kérdésünkre:

— Az jutott eszembe, — s itt elmosolyogja magát — hogy mikor is fogok én már egyszer úgy istenigazában kinyújtózkodhatni. S mert látja, hogy nem értjük, szó nélkül feltárja lakása ajtaját. A >lakás< gazdája Németh József. Jelenleg munkanélküli napszámos. Azelőtt hentes-mészáros, de volt pincér is. Hites felesége, a nagyranőtt hölgy magyaráz:

— Tessék nézni. Ez a lakás. A szoba hossza: 1 méter 80 centiméter. A szélessége: 2,2 méter. Egy keskeny koporsó. Berendezése igen leleményes. Az ajtó mellett egy játék-sparherd. Mellette, szembe az ajtóval egy asztalka, előtte egy játék-szék. S a legfontosabb bútor: az ágy. Levágta, hogy beférjen. Igen, a rendes ágy hosszából 35 centiméiért levágtak. Zollstokkot kérünk, megmérjük. Előbb az ágy gazdáját Németh Józsefnét. Magassága: 175. Az ágy hossza 165. S a nő, amióta, itt lakik, még nem nyújtózkodott ki. Az ágy és a fal között van még vagy 5 centiméter hely. Hiába, a nő a nyomorban is csak nő marad. Inkább rosszul alszik, de beszorított ide egy kis polcocskát. — Valami dísz is kell — mondja pirulva. Szekrény nincs. Az ágy fölött papírba burkolva lóg a vasárnapi >anzug< -ja a háziasszonynak. Férfiruhát nem látunk. A pincérfrakk is bizonyára már a >népjóléti< intézménybe, a zálogházba vándorolt…

A Kecskelábú-híd. Balra a Dunaszer házai (Fotó: Glück József NM071_Gyor_Duna-hid/ DRKPMK)

S a másik »palota«. A Dunaszer 16. Ide jöjjön, az itt élő 250 gyerek megtekintésére, aki egykéről, gyermekvédelemről beszélni akar. Koromsötét folyosó. A padlója korhadt, betörött. Alatta valami csatornával van örökké baj. Felszedik a padlót, megcsinálják a csatornát. De minek a padlót is rendbehozni, mikor rövidesen újra baj lesz a csatornával.

Aki higiéniáról akar beszélni, az tekintse meg itt az illemhelyeket. Nem kívánunk e témánál időzni, de elég talán annyi is, hogy a viharedzett, háborútátélt újságíró hasonlót még aligha látott.

S a lakások. Wessely József szobafestő. Nyolcan vannak. Ahogy belépünk, 4 szinte egyforma nagyságú gyereket veszünk észre. Egymás mellett ülnek a pamlagon háttal nekitámasztva a nedves, hideg falnak. Ujjúkat szopogatják. Nagyobb nővérük gondjára vannak bízva, de miután a háztartást is el kell látnia a »kismamának«, a 12 éves leánynak, így sorbaülésre kényszeríti a testvérkéket. Az asztalnál feltűnően csinos 17 éves lányka ül. Sápadt arcából szomorú két szem mered elő. Tizenhét éves, halálra ítélt:

— A szövőgyárban dolgozott, órabért kapott 24 fillért. A múlt héten összeesett a gép mellett. Baj van a tüdejével… Baj van a tüdejével. S nagy halom toll van előtte, azt fosztogatja.

S így megy ez végig az 52 lakószobában. Konyha itt sincs egy sem. Az 5-ös. Károly József cipész. Hét gyerek otthon, három Pesten. Az egyikből, a Gézából tehetséges festő lesz. Ha a nyomor le nem töri: — Minden bizalmunk „Az Est” tehetségpályázatában van. Géza a budapesti festőiskola növendéke. Igen tehetségesnek mondják, de folyton címfestéssel kell a kenyerét megkeresnie… Békési Jánoséknál 8 gyerek egy kis lyukban, Majszer Jánosnál 5, s így tovább. Lent a földszinten és fent az emeleten. Kár folytatni. Talán még egy szobáról, a legrettenetesebbről szólunk: a teljesen sötét tömlöcről. A szoba elé épült Pápay Béla asztalos háza.

A magtár-szoba kis tömlöc ablaka fényt alig enged be. Gyászruhás özvegy áll előttünk: — Uram végünk van. December 18-án meghalt a férjem, Horváth Mihály. Tüdő- és szívtágulásban, amit itt szerzett a nedves és vaksötét szobában. Gyermekeim, ha kimennek az uccára, már nem látnak. Összefut szemük előtt a fény. Tapogatódzva járunk mint a vakok. Végünk van . . . Íme, ilyen állapotok vannak Győrött, a város közepén a Dunaszeren. S azt mondják, hogy vagy 1000 lélek lakik még rosszabbul az Ágyúgyár mellett, a híres Budai barakktáborban.” Lévai Jenő.

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

tíz + hét =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját