A vagongyári bérház a Munkácsy utcában

Urbantsok Tibor tevei szerint 1941-42-ben épült fel a vagongyári bérház a Munkácsy utcában.

A háború következtében a Magyar Vagon- és Gépgyár rendkívüli fejlődésnek indult, ehhez képest mind a munkások, mind a tisztviselők létszámában olyan emelkedés következett be, amit lakással a város nem tudott ellátni. A gyár vezetősége előrelátó gondoskodással még 1940. évben megindította a tisztviselői és munkáslakás építési akcióját. Ennek a programnak egyik jelentős fejezete volt a nyugdíjintézeti bérház felépítése. A három utcára néző épületcsoport 100 különböző állású, jövedelmű és ennek megfelelőleg különböző igényű, az ország különböző részéről Győrbe helyezett tisztviselő részére nyújtott kielégítő otthont.

A város az Árpád, Munkácsy és Andrássy (ma Bajcsy-Zsilinszky) utca által határolt 960 négyszögöl területű, központi fekvésű ingatlanát adta át méltányos áron az építkezés céljára. Az volt a kikötése, hogy a felépítendő bérház a Munkácsy utcában legalább négy-, a mellékutcákban legalább háromemeletesre épüljön.

„A Munkácsy út 1—5. szám alatti vagongyári bérház egyike a város legnagyobb lakóépületeinek. Helyén, a mai úttest szintjénél egy méterrel mélyebben fekvő területen fáskert volt, ahol ölberakva árusították a tűzifát. A fakereskedés irodája a mai Bajcsy-Zsilinszky utca felőli oldalon volt.” (Kisalföld, 1967. 07. 30.)

„Bérházépítkezések a Munkácsy utcában

Pénteken délután rendkívüli kisgyülést tartott a város Koller Jenő polgármester elnöklésével. A tárgysorozat tengelyében házhelyeladások szerepeltek, valamennyi igen jelentős eseményű, jelentősek a város fejlődése és persze nem utolsó sorban a lakásgond enyhítése szempontjából.

A Munkácsy utca keleti oldalának beépítéséről volt szó. Ugyanis a Magyar Nemzeti Bank Nyugdíjintézete bejelentette igényét a Szent István út és Munkácsy út sarkán levő mint egy négyszáz négyszögöl városi területre.

Az Andrássy út és Árpád út által határolt területrészt a vagongyár veszi meg ugyancsak százhúsz pengős négyszögölenkénti áron. A kilencszáznégyszögöles területen ugyan csak modern bérházak épülnek.” (Győri Nemzeti Hírlap, 1941. 06. 07.)

1942-ben tartották az épülő ház Bokréta ünnepélyét:

„Bokrétaünnepély

A Munkácsy utcában Győr legnagyobb bérházának építkezés folyik. Nem földből, hanem a régi, elmocsarasított győri vár külső övezetének mocsártalajából nőtt ki ez az épület, mely már a talaj miatt is valóban műszaki nevezetesség. A 90 lakást és a vagongyár állandó hivatalos vendégei számára készülő kilencszobás pensiót magába foglaló épület, a vagongyár új bérháza csütörtökön már akkorára nőtt, hogy a magyar munkásság régi szép szokása alapján megtarthatta bokrétaünnepélyét.

A munkások nemzeti zászlókkal, a bejáratnál pedig szintén nemzeti színekkel körülvett felírással díszítették a készülő épületet. A ház déli ormán felállították a május-bokrétát. Fél hatra előkelő közönség gyülekezett, hogy részt vegyen a munkásság ünnepén. Ott láttuk a város részéről Koller Jenő polgármestert, dr. Szauter Imre tanácsost, Müller Ferenc főmérnököt és vitéz Lovas Vince irodaigazgatót, megjelent Sass Lóránt igazgató a vagongyár képviseletében a gyár mérnöki és műszaki tisztviselői karának sok tagjával.

A harmadik emeleten összegyűlt munkásság elénekelte a Himnuszt.
Ezután Marschall Béla közvetlen szavakkal köszöntötte a polgármestert s a város és a gyár vezetősége nevében megjelenteket. Majd az épületen dolgozó munkásokhoz szólt kedves szavakkal. Sass Lóránt igazgató elismerő szavakkal üdvözölte a munkavezetőket és a munkásokat, becsületesen végzett munkájukat dícsérve. Matics János munkavezető a munkásság nevében fejezte ki háláját a nyújtott munkaalkalomért és hálás szavakkal köszönte meg a
vagongyár vezetőségének, hogy a bokréta ünnepély alkalmából 3300 pengő jutalmat osztott ki az épület munkásai között. Marschall Béla az épület tervezőjének, Urbantsok Tibor építőmesternek érdemeit méltatta. Éljenzéssel fogadott szavai után a munkásság elénekelte a megjelentekkel együtt a Magyar Hiszekegyet.

Az ünnepély után Marschall Béla az épületben vendégül látta a munkásokat, akik jókedvűen fogyasztották el a sörrel és borral fűszerezett uzsonnát.” Győri Nemzeti Hírlap, 1942. 07. 03.)

Az Urbantsok Tibor (Bp., 1899. március 12. – Táplánypuszta, 1944. december 4.) által tervezett bérházban 18 db. háromszoba-hallos, 34 db. kétszoba-hallos, 16 d.b egyszoba-hallos, 4 db. egyszobás hálófülkés, 23 db. egyszobás garzon és 4 db. földszinti üzlethelyiség nyert elhelyezést, azonkívül a IV. emeleten a tízszobás panzió. Az alagsorban egy kézi és egy gépi berendezésű mosókonyha, ruhaszárító, vasaló- és mángorló-helyiség, 2 gépkocsi- és kerékpárszín, központi fűtés kazánháza, széntároló, valamint 5 db. 80 személyes óvóhely és minden lakáshoz egy-egy pincehelyiség épült.

A házfelügyelői lakások különálló épületben nyertek elhelyezést az udvar közepén.

A bérház gépi berendezése teljesen modern. Központi fűtéssel és melegvízszolgáltatással van ellátva, azonkívül szükség volt víznyomás-fokozóra, központi rádióantennákra és erősítőkre. A házi telefonberendezés olymódon készült, hogy a kapubejáratokból a lakásokba, a lakásokból a házfelügyelőkhöz, a garázsokba és a mosókonyhákhoz, továbbá a portásfülkékben lévő nyilvános telefonállomásokhoz biztosított összeköttetést.

A célszerűen beosztott, jól méretezett lakások bemutatása céljából közöljük a földszinti és egy általános emeleti alaprajzot.

1942. augusztusától már hírdették a lakásokat:

Az 1960-as évek elején a bérház közel ötszáz lakójából 103 gyerek volt, akik megalakították a Bérházi Futball Clubot (BFC).

A Kisalföld tudósítása 1961-ből:

A gyerekek felügyeletét egy óvónő alkalmazásával oldották meg.

A Győri Életrajzi Lexikonból:

Urbantsok Tibor – Bp., 1899. március 12. – Táplánypuszta, 1944. december 4.: építészmérnök.

Szülők: Urbantsok Pál, Fuszek Teréz. Felesége: Fodor Róza.

A budapesti Magyar Kir. József Műegyetem Építészeti Karán 1921-ben szerzett diplomát. Győrben, Hlatky-Schlichter Lajos építési vállalatánál kapott állást. 1931-től a Szovjetunióban lévő Szemipalatinszk városában készülő hűtőházat kivitelező céghez szerződött öt évre. Győrbe visszatérve a Magyar Waggon- és Gépgyár Rt. építési osztályán dolgozott, rövidesen osztályvezető lett. Ő tervezte az MVG új fémöntödéjét, a majdnem 10 000 négyzetméter alapterületű repülőtéri csarnokot, a Richards Gyapjúszövő Rt. kikészítő üzemét, a város Munkácsy Mihály u. 1–5. számú bérházát. 1944. október 15-e után azzal vádolták, hogy az 1931–1936 között végzett munkája közben a Szovjetunióban kommunista agitációs iskolát is végzett. Letartóztatták, és a komáromi Csillag-erődben lévő internálótáborba zárták. A gyár vezérigazgatója, Pattantyús-Ábrahám Imre szabadította ki. A nyilasok 1944. december 4-én meggyilkolták.

Hamvait Táplánypusztáról 1949. április 12-én a Győr városi köztemetőbe helyezték át, díszsírhelyen nyugszik. 1951-ben utcát neveztek el róla.

Felhasznált irodalom: Magyar Építőművészet, 1943/12. szám.