A Hosszú utcai Szeretetkórház
1914. szeptember 23-án érkeztek az első sebesültek a Hosszú (ma Bartók Béla) utcai Szeretetkórházba.
1906-ban a Lukardi-laktanyát Cselédotthonná alakíttatta át a város és a Győri Katholikus Nővédő Egyesület kezelésébe adta.
1914. szeptemberében a székeskáptalan a Katholikus Nővédő Egyesülettel karöltve a Győr, Hosszú (ma Bartók Béla) utca 16. sz. alatti Cselédotthon helységeit katonakórház céljaira ajánlották fel.
Az első világháború első sebesültszállító vonata -102 harctéri sebesülttel -1914. szeptember 2-án érkezett Győrbe. A Szeretetkórház szeptember 23-án kezdte meg működését.
„Szeretet-kórház
A győri székeskáptalan áldozatkészsége és a Nővédő-Egyesület vezetőségének agitálása nyitotta meg a Hosszu-utcai cselédotthon helyiségeit a harctér sebesültjei előtt, akik közül az első szállítmány, egy kis sereg hős fiú, tegnap érkezett meg az ujonnan berendezett Szeretet-kórházba.
A Szeretet-kórház-történetét rövid szavakban lehet vázolni. A Nővédő Egyesület a háborús idők első perceiben hazafias lelkesedéssel ajánlotta fel helyiségeit a Vöröskereszt helyi intézőségének. Innét azt a választ kapta, hogy sebesülteket csak abban az esetben bocsátanak ápolás végett rendelkezésére, ha teljes ellátásukról gondoskodik.
Ekkor a Nővédő-Egyesület elnökségének egyik tagja a legközelebbálló testülethez, a győri székeskáptalanboz fordult. Innét biztatás volt a felelet a puhatolózásra, mikor aztán formálisan felhívták a székes káptalant a hozzájárulásra. A székeskáptalan méltónak ítélte a Nővédő-Egyesület kérelmét a támogatásra és elhatározta, hogy mintegy havi 1500 korona költséggel amíg akörülmények megkivánják gondoskodik 24 sebesült katona élelmezéséről.
Így vált lehetővé, hogy a Szeretet kórháza tegnap abba a helyzetbe került, hogy megnyithatta kapuit az első sebesült-szállítmánynak.
Látogatást tettünk a Szeretet-kórházban a tegnapi nap folyamán, hol a legteljesebb megelégedésre adnak okot a szerzett tapasztalatok.
Három szép, világos és szellős szobában vannak a sebesültek elhelyezve. A sok nélkülözés és fáradalom után jól esik nekik a gondos ápolás, a szeretetteljes bánásmód, amelyben részesülnek. Javarészük küzdött a szerbek ellen is, onnan kerültek az északi harctérre és mindnyájan várva várják teljes gyógyulásukat, hogy bajtársaik közé ismét visszatérhessenek.
Az áplónők balról jobbra:
Krebs Józsefné, előtte Varga Etus, Papp Józsefné, Höfer Vilmosné az orvos (dr. Bánóczy Gyula) mögött Sefcsik Ferencné, az orvos balján Farkas Mátyásné, előtte özv. Mondovics Istvánné.
Az 1914. szeptember 23-án elhelyezett sebesültek névsora:
A Szeretet-kórház orvosa dr. Bánóczy Gyula főorvos, az adminisztratív teendőket Farkas Mátyásné, Sefcsik Ferencné és Höfer Vilmosné úrhölgyek végzik. A konyhát Mondovits Istvánné és Schuszter Józsefné voltak szívesek vállalni, akiknek méltó lelkes segítői Papp Józsefné, Vőcsey Józsefné, Mendel Annus, Babos Vica, Tóth Ilonka, Kazán Erzsi, Varga Margit, Varga Etelka és Fischer Mariska.” (Dunántúli Hírlap, 1914. 09. 24.)
A Szeretetkórház 1917-ig működött.
