A Győr-révfalui Duna-híd
1928. június 14-én indult meg a forgalom az új Győr-révfalui Duna hídon. Ezzel egy időben a régi fahíd lebontását is megkezdték.
A révfalui híd helyéről az 1296-ban kiadott kiváltságlevél tesz említést, amely vámmentességet adott Győrrel való közlekedésre, sőt megengedte saját gyalogrév használatát. A XVI. századból származó metszeteken találjuk meg az első dunai híd ábrázolását. Hajóhíd volt, s csak jégzajlás beálltáig volt használatban.
Az 1809-es napóleoni hadjárattal kapcsolatban megjelent egy írás Hohenegger Lőrinctől (Sopron, 1782 – Győr, 1840. június 9.: római katolikus pap): „napközben csolnakokból álló híd vettetett a Dunán Révfalunál, ezen sok csapatok mentek által. Ilyen hídnak ott sem azelőtt, sem azután nem volt, pedig igen szükséges volna, mert a folyamon az általmenettel nyomorú sajkákon nincs veszedelem nélkül, mert már sokan vesztették itt életüket.”
A 12 hajón nyugvó híd bonyolította le a gyalogosforgalmat. A középső része szétszedhető volt a vízi közlekedés megoldására. A tél beálltával a hajóhidat szétszedték és a Rábcára vontatták. A hajóhíd tetemes fenntartási költségei a várost arra indították, hogy a századfordulót követően a győri Hets Testvérek ács munkavállalkozó céggel állandó jellegű fahidat építtessen gyalogosforgalom számára a hajóhíd helyén. A Szigetközből érkezők hídvámot tartoztak fizetni. Sürgős esetekben egyedül csak a városi tisztiorvos hintója közlekedhetett.
1903-ban a révfalui vízmű elkészültével 300 milliméteres főnyomócsövet szereltek a hídra. Ezért a vízmű 65.000 Koronával járult hozzá a hídépítés költségeihez. A cölőpjármok aránytalanul magasak voltak. Emiatt nevezték „Kecskelábú” hídnak. Középső része rácsos tartókkal vasból készült, és 1928-ig volt használatban, amikor az új vashíd elkészültével lebontották.
A híd megépítésének szándéka egyébként még 1895-ből származik, amikor tárgyalások voltak Révfalu község és Győr város vezetői között egy állandó híd létrehozására. A híd építése elmaradt, mert a költségekhez Révfalu nem a város által kívánt összeggel akart hozzájárulni. 1911-ben újra előkerültek az építési tervek, de a pénzügyi nehézségek és az első világháború kitörése miatt ismét nem készülhetett el a híd. 1925-ben a magyarországi városok külföldi kölcsönt kérhettek az országos költségvetéstől. Győr is részt kért a hitelből, és ebből a sok egyéb beruházás mellett az új révfalui vashidat is felépítette.
A Dunántúli Hírlap 1926. május 22-i számából:
„A győri vagongyár ajánlata legkedvezőbb az új Duna-hídra
A révfalui Dunahid felépitéséré kiírt pályázatokat tegnap bontotta fel a város tanácsa Jánosy Károly dr. miniszteri osztálytanácsos és Darányi Kálmán dr. főispán jelenlétében. A pályázatok felbontása meglepő eredménnyel zárult. A Dunahid ugyanis 14,5 milliárd helyett már
6 milliárdért is mégépülhet.„
Révfalut a belvárossal összekötő fahidat felváltó vashíd – a mai Kossuth híd – létesítését közlekedési, demográfiai és városfejlesztési célok indokolták. Az építési munkálatok 1926. augusztusában kezdődtek, a kész hidat 1928. június 14-én a gyalogos-, július 17-én a gépjárműforgalomnak is átadták.
A hídszerkezet alkotórészei hengerelt szénacélból (carbon) készültek, kivéve a korlátokat és az erőhatásnak kevésbé kitett elemeket (a hézagok kitöltésére szolgáló rendes vagy ék alakú béléseket, burkoló- vagy díszítőrészeket), melyeket folytacélból gyártották. A hídtámasztó saruk öntöttacélból, illetve vasból készültek, a hídpálya aljzatát vasbeton elemekből rakták össze. A hídszerkezet főtartóit rácsos merevítőgerendával felszerelt ívtartók (Langer-tartók) alkották, melyeknek merevítőtartói az egymástól 90,5 méter távolságra lévő támasztópilléreken túlnyúltak, 17,35 m konzolokkal a parti hídfőkön nem támasztották meg külön.
A hídon az úttest (7,50 m) anyagát kőburkolat, homok védőbeton, aszfaltlemez, vasbetonlemez képezte, a gyalogjárdát (2,0 m) vasbeton lemezekből és aszfaltburkolatból készítették. A híd aljazatában Révfalu közművesítését szolgáló vízvezeték- és csatornacső helyét jelölték ki. A híd hossza 125,60 méter, szélessége 12,10 méter és a teljes súlya 361,433 tonna, igen könnyű vasszerkezet. A tervezési munkákat Déri József városi műszaki tanácsos rendelte meg, Beke József tervezte, a hídépítési vállalkozást Zsigmondi Béla budapesti mérnök, Hlatky-Schlichter és fia, valamint a Magyar Vagon és Gépgyár Rt. győri cégek folytatták.
A híd avatásáról így írt a Dunántúli Hírlap 1928. július 17-i száma:
„Felavatták az új vashidat.
Legyen ez a híd a jobb jövőbe való áthidalásnak szimbóluma!
Ma délben, fél egy órakor végre megtörtént a Györbelváros és Révfalu várorészek között a Kis-Dunán épített közúti hídnak felavatásá és a teljes forgalom részére való átadása.
A híd erre az alkalomra díszbe öltözött. Mindkét hídfőnél két-két karcsú árbócon zászlókat lenget a jóleső dunai szél. Az ország és a város szineit. A kandelábereket zöld füzér fonja át s képzelődünk e, nem-e, de úgy tetszik, hogy a révfaluiak szemében az öröm csillog.
Hivatalos részről ott táljuk a város tanácsát Farkas Mátyás polgármesterrel az élén, kinek ez a nap bizonyára egyik legszebb emléket fogja jelenteni. A vármegye urait Némethy Ödön dr. alispán vezeti, a helyőrség részéről Wellherr őrnagy van jelen. Ott vannak természetesen az építők is. A kereskedelemügyi miniszter képviseletében Novák Ferenc h. államtitkár és Barsy Károly osztálytanácsosok vannak itt.
A Himnusz után Erdélyi Iván v. tanácsos mondotta el a hid építésének történetét egész addig míg a sok tervezgetésből, óhajtásból munka fakadt s 1926. augusztus havában az első csákányütés megtörténhetett.”
„Nagyszombaton felrepült az első turulmadár az új hid városfelőli oldalán. Hét méter magas kőtalapzatán áll a bronzmadár, karmai között fekvő kardot tart. Lányi mester (Lányi Dezső, született Leimdörfer Ignác (Bán, 1879. január 23. – Hollywood, 1951. május 4.) magyar szobrász.) sikerült műve, melyet a fővárosban öntöttek bronzba. A mutatós díszekből úgy a városi, mint a révfalui oldalon kettő-kettő fog állani az ívezet előtt s kétségkívül sokat emel a hid szépségén. Ma megkezdték a gyalogjárók aszfaltozását is, mellyel — ha az idő engedi — szombatra elkészülnek. Azután még a kocsiút kikövezése van hátra s azzal tulajdonképpen be is fejeződik a hídépítő munka, mert utána már csak a mázolás következik.” (Dunántúli Hírlap, 1928.04.11.)
Képeslapok, fotók az új hídról:
1945. március 28-án a visszavonuló németek ezt a hidat is felrobbantották.
A II. vh. után 1948 – 49-ben újjáépítették.
Felhasznált irodalom: GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYEI HIDAK TÖRTÉNETE, 1993
A korabeli újságcikkek a DRKPK helytörténeti gyűjteményéből származnak
„A révfalui Dunahid felépitéséré kiírt pályázatokat tegnap bontotta fel a város tanácsa Jánosy Károly dr. miniszteri osztálytanácsos és Darányi Kálmán dr. főispán jelenlétében. A pályázatok felbontása meglepő eredménnyel zárult. A Dunahid ugyanis 14,5 milliárd helyett már
6 milliárdért is mégépülhet.”
Na ez a mai világban nem történhetne meg…. 🙁