A győri Mária-kegykép ünnepe
A Mária-kegyképet 1655-ben egy ír püspök, a katolikusokat üldöző Cromwell Oliver elől menekülő Lynck Walter hozta magával 1655-ben hazájából, Írországból.
Lynck Walter Püsky János győri püspök meghívására Magyarországon telepedett le, s itt is halt meg.
A székesegyház Szent Anna-kápolnájában felfüggesztett Mária-kép 1697. március 17-én reggel 6 órától 9-ig véres könnyeket hullatott. A csodás jelenés napja az írek térítő apostolának, Szent Patriknak az ünnepe volt. A véres cseppeket felfogó kendő az 1701-es igazoló irattal együtt máig megtekinthető.
A kép könnyezésének oka az utólagos vélekedés szerint az, hogy abban az évben utasították ki Írországból a hitükhöz hű katolikus papokat.
Győrnek a csodás verítékezés idején Heister Siegbert gróf volt a katonai kormányzója, aki 1715-ben feleségével együtt alapítványt tett, hogy szombatonként és a Mária-ünnepek vigíliáján a litániát a kegyoltárnál mondják. Zichy Ferenc győri püspök új oltárt készíttetett a kép számára és alapítványt tett egy naponta mondandó szentmisére.
IX. Pius pápa 1874-ben teljes búcsút engedélyezett a székesegyháznak Szent Patrik ünnepére (március 17.) és Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára (március 25.). Ezt a kiváltságot 1968-ban VI. Pál pápa kiterjesztette mindazokra, akik az év bármely napján zarándokként keresik fel a győri székesegyházat, s a vérrel verítékező Szűzanya kegyképét.
Egy fotóalbumban találtam kettő, 1935-ben készült fotót a Mária-kegykép zarándoklatról, mely eseményről a korabeli sajtó is beszámolt.
” Búcsúra jöttünk Szép Szűz Máriához,
Vár reánk Győrött égi jó Anyánk.
Lelkünkben szent tűz, szemünk könnyet áldoz,
Hódolni dallal nem szűnik a szánk.”
A Dunántúli Hírlap 1935. március 27-i száma így írt:
Tízezer hívő zarándokolt a Mária-kegykép ünnepségeire
Méreteiben impozáns, lélekemelő egyházi ünnepség foly le városunkban Gyümölcsoltó Boldogasszony napján. A győri székesegyház legdrágább ereklyéje: a Vérrelverejtékezett kegykép sokezer hívőt vonzott városunkba. Az egyházmegye minden részéből, de a szomszédos egyházmegyékből is a buzgó zarándokok sokasága kereste lel ősi székesegyházunkat. Sopron vidékéről, a jó vallásosságáról ismert Rábaközből, a Bakony hegyvidék csendes falvaiból, Felsőgalla és Tatabánya messzeségeiről, a Dunaköz kicsiny falvaiból özönlöttek hozzánk a derék magyarok, a hűséges Máriatisztelők. Egymásután robogtak be a külön vonatok, autóbuszok és falusi szekerek, a közeli községek gyalogos csapatai kígyóztak az országutakon.
A fél 6 órai szentmisét Szabady Béla dr hittanár, sekrestyeigazgató, a fél 9 órai asszisztenciás misét Ragats János prépostkanonok, városplébános mondta. A fél lO órai főistentiszteletet Breyer István dr megyéspüspök pontifikálta fényes papi segédlettel. Evangélium után szólott a hívekhez. Magasszárnyalású beszédében Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének jelentőségét az Ige megtestesülésének szent titkát méltatta, majd a csodálatos győri kegykép történetét ismertette. Szerettel szólott híveihez és búcsúszavában az Isten akarata szerint való élet fontosságát véste hallgatói szívebe. A szentbeszédet megafonok közvetítették a székesegyház előtti térre; ahol Kövér Lajos dr szémináriumi alkormányzó, pápai kamarás tábori misét mondott.
Délután 2 órakor Saly László apátkanonok, szemináriumi rektor litániát mondott, mely után Ragats Rezső dr apátkanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő vezetésével keresztúti ájtatosságra indult a zarándoksereg. A Kálvárián Közi Horváth József dr. tartott szentbeszédet. Litánia, pápai és a magyar himnusz zárta be az ünnepséget.”
Felhasznált irodalom:
Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon / Panoráma, Budapest, 1990. 73-75.old.
