IV. Károly király és Zita királyné Győrött 1921
IV. Károly őfelsége Magyarország koronás királya és felséges neje Zita királyné 1921. október 22-én, szombaton 13 óra 10 perckor Sopronból Győrbe érkezett.
1918. november 4-én az erőszak kényszerítette a királyt, hogy a királyi hatalom gyakorlásáról lemondjon és számkivetésbe meneküljön. IV. Károly 1921 márciusában kísérelte meg első ízben a trónra történő visszatérést de hamar világossá vált számára, hogy Horthy nem hajlandó átadni a hatalmat. Károly 1921 őszén tett másodszor kísérletet a visszatérésre. 1921. október 20-án este felesége társaságában repülőgéppel érkezett a Sopron közeli Dénesfára, másnap 22-én vonattal indult Budapestre. Az alig négyórás utat két nap alatt tette meg: szerelvénye több állomáson is megállt, ahol a katonai helyőrségek és a polgári vezetők hűségesküt tettek neki.
A Dunántúli Hírlap, 1921. október 23-i száma így tudósított a királyi pár győri tartózkodásáról:
„Őfelségeik útja Győrig.
Őfelségeik délben 12 órakor indultak el Zürichből egy nagy német repülőgépen, amelyen heten ültek: 2 svejczi pilóta, Fekete és Alexey századosok, mint megfigyelő tisztek, Boroviczéni követségi tanácsos és a királyi pár. Negyed 5 órakor szállt le a repülőgép Dénesfán, gróf Cziráky József birtokán. Innen azután Kenyeribe (Sopron), illetve Sajtoskálra mentek. Itt őfelségeik Ruprecht Olivér képviselőnél vacsoráztak. Este azután Sopronba érkeztek, ott töltötték el az éjszakát s onnan reggel 4 órakor indult el a vonatjuk. Sopronban Osztenburg zászlóalja letette Őfelsége kezébe az esküt. Az egész város nagy lelkesedéssel ünnepelte a királyi párt. A király Ostenburg zászlóalját gárdaezredévé, Sigray grófot Nyugat-Magyarország kormányzójává, melléje Köller ezredest vezérkari főnökké, Lehár ezredest tábornokká, Osztenburgot ezredessé, Lehár segédtisztjét, Oszvald főhadnagyot pedig századossá nevezte ki. Sopronból 7 katonavonat indult, a másodikkal jött a királyi pár és kísérete, a 7. pedig a tüzérség.
A győri vasútállomáson
Nagyon kevesen tudhattak a dologról, mert alig néhány tiszt és detektív járt-kelt ott fel-alá. Egymással kicseréltük hiányos értesüléseinket. Horthy és Magasházy Győrött van«. — »A Royal főhercegi lakosztályában laknak.« —>A király a püspökvárban száll meg. D. u. 3/4 3 kor érkezik.« Csupa valótlannak bizonyult hír. Csak egy bizonyos, hogy jön a király. A főispán beteg, a polgármester a kis lakások építése ügyében Budapesten jár, az alispán nem mutatkozik.
Délelőtt fél tizenkettőkor felvonult a katonai zenekar, utána a díszszázad zászlóval Gyapay Pál százados vezetése alatt. Detektívek, újságírók, a vasúti postaszemélyzete, vasútiak kíváncsiskodnak.
12 óra tájban megjelenik egy előkelő hölgy egy hadnagy kíséretében. Boroviczény követségi tanácsos neje, királyné udvarhölgye, a királyné ruhatárát őrzi. Fekete gyászban jön Bozó ezredes leánykája Sarolta, szép csokorral. Ez a királynéjé lesz. Egy óra felé a kürtjel tisztelgésre szól, egy vonat robog. A zene a Hymnus-ba kezd. Izgalom. A díszszázad vigyázz állásba helyezkedik. De leintik a zenét. Katonavonat jött. Az első a többi közül Ostenburg-katona, a király előfutárai. A vonat csak átment. 1 óra 10 perckor újra kürtjei. Ez már a király vonatát jelezte. »Vigyázz!« A kalapok le a fejekről. A zene a Hymnust játssza. Egy kórházvonat jött. Mindenki hátul keresi a király kocsiját, de elül volt. A fogadóknak oda kellett futniok. Ott már viharosan éljenezték Őfelségét, aki egy-kettőre lent termett a közönség soraiban s a legközvetlenebb modorban beszélt velük. Mellette sugárzó szépségében a felséges királyné. Mögöttük Rakovszky István hatalmas alakja, Lehár tábornok és Ostenburg ezredes.
Rakovszky bemutatta az urakat Őfelségeiknek. A király kezet fog velük, szép tiszta üde arcát elöntötték szemének alápatakzó könnyei. Nincs összetörve. Örömkönnyeket sír.
A király Őfelsége ellépett a díszszázad előtt, aztán visszavonult kocsijába. A vonatszakasz két kocsiját foglalta le magának és közvetlen környezetének. A kocsik felirata ez : M. kir. I. sz. kórház vonat. Parancsnok. III. o M. kir. kórházvonat helyettes parancsnok II o.
Három óra felé a vonatindulás első jelzését adták. A király és királyné megjelentek a vonat ablakában és a közönség szűnni nem akaró üdvkiáltásai között a vonat el indult Budapest felé. A vonat telve volt lelkes katonákkal.”
