A győri székesegyház toronysisakjának helyreállítása


1968. tavaszán álltak neki a győri Nagyboldogasszony székesegyház háborúban elpusztult toronysisakjának helyreállításának

A Székesegyház 1940 körül

1945. március 28-án, Nagyszerdán a németek szinte harc nélkül kiürítették a várost és visszavonultak a Duna bal partjára. A hidakat délelőtt tíz órakor robbantották fel. A Győr elleni ágyúzás délután három óra körül kezdődött. Már az első lövések egyike eltalálta a székesegyház tornyát, az aranyozott kereszt alatti toronyrészből lángok csaptak ki. Minthogy a harcoló felek mindegyike lőtte a katedrálist, mentésről, oltásról szó sem lehetett. A tűz elérte a harangokat, majd lezuhant a kereszt. A toronyóra ekkor, fél négykor állt meg.

Tüzet fogott a nagy tetőszerkezet és leégett. 1945. 03. 28.

„… ágyútűz következtében pusztult el a barokk torony: meggyulladt a belső faszerkezet, izzani kezdett a bronz és bádogburkolat, elolvadt a négy harang, csak bronzlepények maradtak belőlük. Tüzet fogott a nagy tetőszerkezet és leégett. A város — ideiglenesen — a bombatalálatot kapott Fehér Hajó Szálló (a mai nyolcemeletes bérház helyén állt) faszerkezetének felhasználásával még abban az évben helyreállíttatta, hogy megmentse a felbecsülhetetlen értékű Maulbertsch freskókat.” (Kisalföld, 1968. 10. 10.)

A Székesegyház az 1950-es években

A jelentős idegenforgalmi jelentőségű Székesegyház teljes tatarozását 1968 elején határozták el, hogy 1971-re, a város 700. évfordulójára teljes pompában várja a Győrbe látogatókat. A munkálatok a toronysisak helyreállítával kezdődtek meg 1968 áprilisában.

A költségek nagyobb részét — 35 millió forintot — az egyház fedezte. Hozzájárult azonban az Országos Műemléki Felügyelőség is. A városi tanács 800 000 forinttal támogatta a székesegyház tatarozását.

A Székesegyház csonka tornya

„Üzenet a szelencében
A templomépítkezéssel egyidős hagyomány, hogy a kupolába szelencét építenek be, azzal az üzenettel, hogy mikor, kik építették, s egyéb általános adatokat is felsorolnak. A püspöki kincstárban most találtak rá az 1945- ben lezuhant gömbben rejtőző szelencére, melyet felnyitva kitudódott az építés éve: 1805, az építők, a korabeli céhek névsora. Egyebek között pedig egy icce bor akkori ára, a búza pozsonyi árfolyama. A szelence ismét a kupolában van, az 1968-as adatokkal, a rekonstrukciót végzők nevével, az elődök példája szerint néhány pénzérme kíséretében. Hogy —hogy nem, azt nem árulja el a szelence, hogy ki tervezte a kúpolát, de abból, hogy az 1820 körül elkészült főbejárati homlokzatot egy Tahler nevű bécsi építész tervezte, következtetni lehet arra, hogy a kupolát is ő „álmodta” ilyennek.

Készül a kupola (Fénykép Németh Vilmos gyűjteményéből)

Bravúros gyorsaság
Aligha készült el torony Magyarországon ilyen rövid idő alatt. Most egy éve még el sem kezdte Pilt Rudolf a tervezést, december végén készítette el Alexovits László a makettet, s kezdett hozzá az eredeti ornamentika gipszmodelljeinek mintázásához, melyről Faragó József toronybádogos (bádogos dinasztia tagja) pesti műhelyében vettek szabásmintát, hogy pontos méret szerint kalapálják ki vörösrézből a díszítő leveleket, illetve az egész palástot.
Áprilisban kezdett hozzá a Nyúli Vegyesipari Ktsz a kivitelezéséhez, s példát mutatott, hogy lehet szervezett munkával időt takarítani. Csak 4—5 ember dolgozott általában a kupolán, de céltudatosan, terv szerint —, minőségi munkát végezve. Elismerést érdemlő része van a ktsz munkásainak abban, hogy a Műemlékvédelmi Felügyelőség és a püspökség 1,5 milliós költséggel készült rekontsrukciója — Győr elővarázsolt büszkesége, az aranyló kupola — tíz nappal a határidő előtt, október 5-én elkészült.
” (Kisalföld, 1968. 10. 10.)

„Elkészült a győri székesegyház kupolája

Győr három év múlva ünnepli Várossá alakulásának 700. évfordulóját. E jelentős ünnepig a város műemlék épületeit is felújítják. A munkálatok közül az egyik legjelentősebb a majdnem ezeréves győri székesegyház teljes helyreállítása. A nagyszabású feladat az állam és az egyház összefogásával és anyagi támogatásával valósul meg.

A második világháború utolsó napjaiban elpusztult vörösréz toronysisak eredeti szépségében történt visszaállítása a napokban készült el. A jelentős előkészítéssel és tudományos kutatással megalapozott terveket Pilt Rudolf győri építészmérnök készítette. A munkálatokat az Országos Műemléki Felügyelőség irányításával ez év tavaszán kezdték meg. Az építést megelőző állványozás bonyolult műveletének megoldása Vaskovics Vendel győri kisiparos ácsmester érdeme. A copf stílusú, remek toronysisak bádogosmunkáit Faragó Ádám és fivérei, a 100 éves budapesti bádogos dinasztia tagjai végezték. A munkálatok során 36 mázsa vörösrezet és 9 tonna vasat dolgoztak be. A kivitelezés költségei elérik az 1,2 millió forintot.

Az állványok eltávolítása után teljes pompájában a toronysisak

A „remekmunka” átadására szerdán került sor, s ez alkalomból dr. Bánk József püspök, győri apostoli kormányzó fogadta az Országos Műemléki Felügyelőség és a város vezetőit. Meleg szavakkal köszöntötte Merényi Ferencet, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatóját és munkatársait, dr. Csernitzki Gyulát, a Győr városi Tanács vb elnökét.
Köszönetét mondott azért a hathatós segítségért, amelyet a helyreállítás érdekében nyújtottak. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a székesegvház restaurálásának második és harmadik ütemében is ugyanilyen támogatást kap. és 1971-re eredeti pompájában díszlik majd Győr város egyik legszebb műemléke.”
(Kisalföld. 1968. 10. 31.)

Az új toronysisak

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

öt + 17 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját