Győr, 1894


Igazi kincsek ezek a fotók, melyek 1894-ben készültek Győrött, és Nagy István fényképészmester gyűjteményéből származnak.

Az első képen az 1888-ban – derékvastagságú vörösfenyő hídlábakkal, cölöpökkel, melyeket sűrűn keresztben tölgyfa gerendák, jármok kötöttek össze -, elkészült  „tízlábú” hidat látjuk egy csónakból, mely Révfalut kötötte össze Győrrel.  Háttérben a Püspökvár és a Székesegyház.

A jármos fahíd 1894-ben

A második képen a  Rábca egykori torkolata a Rábába (1906-ig). Jobbra a Sétatéri sziget, a Püspökvár és a Székesegyház, távolban Révfalu:

A Rábca egykori torkolata.

A harmadik képen: a Mosoni-Duna part a Kastélybástyáról

Réthy Gyula kőfaragó telepe a Duna-parton

A negyedik képen: Piac az egykori Duna-kapu helyén, a hajóhíd belvárosi hídfőjénél

Piac a Duna-kapunál

Az ötödik képen a Rábaszer a Húspiacnál. Balra a GySEV Rába-parti rakodójának a raktára, szemben a Püspökvár és a Székesegyház, jobbra a Karmeliták kolostora és a Húspiac.

A Rábaszer

A hatodik képen a Vásártér a mai Bisinger sétány helyén. Áll már a Baross híd (1893) és a győri ítélőtábla (1891). Az új Városháza még nem látszik, hisz csak 1895-ben kezdik építeni.

A Vásártér
A Vásártér

A képek forrása: Nagy István fényképészmester üveglemez gyűjteményéből.

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

hét − hat =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját