Színház a győri Sétatéren

A Rába-hídon áthaladva a Sétatérre értünk, melyen bal kéz felől a színház, jobb kéz felől a Kioszk állt. Itt volt Magyarország legrégibb állandó színháza, amelyben többek között Jászai Mari és Blaha Lujza kezdte pályáját.

„Mint magasabb műveltségű vidéki városaink egyike, a színészetet mindig melegen pártolá, s volt idő, midőn e kis város volt a magyar színészet Mekkája. A legkitűnőbb színtehetségek itt mutatták be magukat a lelkesült közönségnek, s többnyire innét kaptak meghívást Pestre a nemzeti színházhoz.” (Vasárnapi Újság, 1873. 08. 23.)

A színház rövid története:

Színészek kimutathatólag már 1742 óta járnak Győrbe. Hol játszottak ezek? Egyes truppok a piacon felállított bódékban, mások a „Fehér Bárányában”, mint ez a városi számadásokból kiviláglik. 1768-ban építette fel a híres Berner Félix német színigazgató a Rába-szigeten az első győri Színházat fából. Evvel a faszínházzal is megelőzte Győr az összes magyarországi városokat — Pozsony kivételével. A pesti színház története is csak 1773-ban kezdődik. Akkor épült az első pesti színház a »Rondella-színház«. Berner Félix faszínháza 1784 ig állott fenn. Le kellett bontani, mert rozoga volt. 1784-ben építette fel a régi helyén a második győri faszínházat Schossleuthner György német színigazgató. Ez a színház 1798-ig állt fenn.  1798. szeptember 12-én Reinpacher József kávés engedélyt kapott, hogy a Bécsi kapu előtt, a két híd között, a bal parton, ott, ahol a lebontott nyári színház állott, jó és szilárd anyagból kőszínházat építsen. Reinpacher fel is építette a színházat még 1798 őszén. 1799-ben nyitotta meg Paraskovits Konstantin színigazgató, aki természetesen Reinpachernek fizetett bért. 1804. január 1-től a város tulajdonába került 4000 forintért. 1809-ben a franciák kaszárnyát és istállót csináltak belőle.  1833-ban Ecker János létrehozta a »Theater-Verein«-t, amely a színház alapos restaurálását tűzte ki céljául. Sikeres volt működése. 1838-ban készült el a »legsikeresebb« renoválással.

Erről a megújított színházról igen érdekes cikket irt 1842-ben Blum Róbert az Allgemeines Theater lexikonban (VI. kötet
147. lap.)

„Győr. (színházi város). Fővárosa a hasonló nevű megyének Magyarországon a: Rábafolyó mellett 15000 lakossal. Győrnek már a század eleje óta van színháza, melyet 1830. körül külsőleg kibővítettek; 1839-ben pedig Joachimovich bécsi színházfestő belsejét újból díszítette és függönnyel ellátta. A nézőtér kék és fehér, ezüst díszítéssel, a függöny Győr igen sikerült látképét ábrázolja; a dekorációk —ugyanattól a művésztől — pompásak, úgyhogy ez a színház egyike a legszebb vidéki színházaknak. Az a társulat, amely télen Sopronban játszik, nyáron rendesen Győrött működik, mivel a színház nem fűthető.”

A színház rossz helyen állt, átlag minden második évben elöntötte az árvíz. 1850. februárjában ismét nagy árvíz volt;
a színház teljesen megrongálódott. A tanács megbízta 1850. március hó 15-én Ecker János telekbírót, Springer György építőmestert és Hofbauer Károly ácsmestert a színház kijavításával, de lelkükre kötötte a takarékoskodást. Ecker Jánosnak, városunk krónikásának, jelentése: „Az egész épület annyira rozoga, hogy nem éri meg azt a költséget és fáradságot,amelyekbe egy gyökeres reparatura kerülne, hanem feltétlenül szükséges egy teljesen új színház felépítése, még pedig más helyen az árvízi veszedelem miatt.” 

1860-ban olyan siralmas állapotban volt a nézőtér, hogy esős időben kifeszített esernyővel kellett benne ülni.

Több helyen olvasni, hogy 1927-ben lebontották az épületet. Az alábbi újságcikk szerint nem így történt.

A tegnapi hatósági szemle után megadták a játszási engedélyt a színháznak.-írja a Dunántúli Hírlap, 1927. november 27-i száma

„A színház épületében a napokban befejezték azokat a legszükségesebb átalakításokat, javításokat és pótlásokat, amelyek a játszási engedélynek a rendőrhatóság részéről való megadását eddig akadályozták. A hivatalos szemlén megjelent a rendőrség részéről Török Károly dr. rendőrfőtanácsos, Szabó Tibor rendőr fogalmazó, a tűzoltóság észéről Erdélyi Ernő főparancsnok, Hungler Mihály tűzoltótiszt, Formandl Ágoston önkéntes tűzoltóparancsnok, a város részéről Farkas Imre v. tanácsos, a mérnöki hivatal telelője, K0ller Jenő és Lovas Zsigmond városi tanácsosok. … A társulat tehát ma este megkezdi működését.”

1928. március 1-én tartották az utolsó előadást ebben a színházban. A Dunántúli Hírlap 1928. március 2-án így írt az utolsó előadásról:

1932-ben felcsillan a remény hogy újra kinyit a színház

„A régi, öreg színház, nagy sikerek beszédes tanúja, ma már csak ütött-kopott patkányfészek. A sétatér öreg patkányai tartanak éjjelenként színielőadásokat a sok csillogást látott dobogón s bár meglehetne oldani, talán nem is olyan nagy költséggel az összetoldozott városi színház kitatarozását, mégis azt az információt kaptuk, hogy az öreg színház befogadóképessége sem felel meg.” Dunántúli Hírlap, 1933. 06. 11.

1933-ban mégis a színház lebontásáról döntöttek.

További dokumentum itt olvasható

A Képes Pesti Hírlap 1934. március 14-i számából:

A győri színház bontása

1934. májusában Sziklai Jenő szegedi lakos faszínház építésére kér engedélyt a régi helyére.

A műleírás itt olvasható

Ez a színház a levéltári bejegyzés szerint nem valósult meg

„Az öreg színház helyén virágágy, zörgő avar, sárga levél.” írta Farkas Imre a Színházi élet 1937/4. számában.

Felhasznált irodalom:

Lám Frigyes – Színházunk külső története dióhéjban, 1928.

A dokumentumokért köszönet Győr Város Levéltára Műszaki Levéltárának / az iktatószámok a dokumentumokon megtalálhatók.

Az Dunántúli Hírlap cikkei és Glück József fotói a DRKPMK helyismereti gyűjteményéből származnak