Árvíz 1940 márciusában.
1940. márciusában jeges ár vonult le a Rábán, mely az uszodai kis gyaloghidat is elsodorta és csaknem tömegszerencsétlenséget okozott.
A korabeli újságok így számoltak be az eseményről.
„Vasárnap délután csaknem tömegszerencsétlenséget idézett elő Győrben a Rába áradása. A Rába hídján egész nap sokan ácsorogtak és nézték a megdagadt folyó jeges vizének rohanását. Délután 5 óra tájban néhány hatalmas jégtábla nekirohant a hídoszlopoknak, kimozdította a híd lábát, mire inogni kezdett az egész híd. Az emberek rémülten menekültek. Nagy szerencse volt, hogy a híd lassan dőlt bele a folyóba, úgyhogy az embereknek még idejében sikerült elmenekülniök. A híd teljesen eltűnt a jeges áradatban.” (Sopronvármegye, 1940. 03. 19.)
„Rombolt a Rába Győrött
Vasárnap estére elsodorta az uszoda előtti fahidat
Sűrű korzó csodálja napok óta a Rába játékát
Vasárnap virradóra kacér játékba kezdett a Rába Győrnél – Vágtató tempót kezdtek a zavaros hullámok, hátukon jégkockák hintáztak, ritka látvány volt. Messziről hallani lehetett a víz rohanó zúgását, ahogyan a Radó-téri kőkoszorút mosta. Sok nézője sereglett össze a partról.
És a vendégeknek a Rába külön számmal is kedveskedett, úgy hat óra tájban az uszoda előtti fahidat megingatta, azután megroppantotta, az ócska, kopott gerendák nyögtek az ár ereje alatt, a híd közönsége felkavart pánikban menekült a partra — szerencsére időben. Baleset és kár nem történt mert a hidat ugyan ki sajnálja? Ünneprontója volt esztendők óta a megrokkant, időmarta gerendás „bürü“ annak a hangulatos, levegős, kellemes benyomású miliőnek, amelyet az utóbbi évek a Cziráky-tér és a Radó-tér ölelkezésénél kialakítottak. Nehezen szánták rá a csákányt, senkisem akart „hóhéra“ lenni a hídnak, legalább így bárki lelkiismeretfurdalása nélkül megszabadult tőle a város és helyébe bizonyára máris tervezik a modern, tájhasonuló, vasbeton, karcsú ívelésű pillér nélküli hidat?
És ennek csak örülni tudunk.
Vasárnap délután könnyen végzetessé válható szerencsétlenséget okozott a jeges áradat a kis-Rába hídjánál. Egész napon át csoportosan tartózkodtak a hidon a sétálók és gyönyörködtek az alant rohanó sárga sebes áradatban. Szédítő volt nézni az örvénylő és félelmetes zúgással rohanó sárga vizet, mégis a kiváncsi emberek sokasága tartózkodott egész napon át a hídon és amikor délután a híd kettéroppant valóságos szerencse volt, hogy mind ez lassan történt és volt idő a menekülésre.
Délután öt óra táján már a hatalmas viznyomástól is elferdült a híd és amikor néhány hatalmasabb jégtáblát cipelt hátán a viz egyenesen a hídlábnak, az óvatosabbak nagysietve elhagyták a hidat. Sokan megvárták amíg a jég nekisodródik a hidlábnak. Ott összetorlódott, majd nagy reccsenés hallatszott és ebben a pillanatban megingott az egész alkotmány.
Az emberek kiabálva menekültek róla és csak a híd aránylag lassú eldőlésének tulajdonítható, bogy emberéletben nem esett kár. Ha valaki a vízbe esik, kimenteni lehetetlenség lett volna. Hamasoran rendőrök érkeztek a helyszínre, lezárták a hídfőt és éjszaka azután az egész bedőlt a vízbe. Közepét leszakította egy újabb jégtábla, úgy meredt bele a híd két vége a vízbe egészen hétfő déli egy óráig, amikor a partra erősítette Iáncok elszakadtak a hatalmas viznyomástól és a hídroncs uszoda felőli része is elsüllyedt a hullámokban.” (Győri Nemzeti Hírlap, 1940. 05. 19.)
A további képek más helyszínen, de ugyanabban az időben készültek.
Szinte napra pontosan 1963. márciusában szintén jeges ár „végzett” az uszodai gyaloghíddal.
Kapcsolódó bejegyzés >https://regigyor.hu/vegyes/az-ifjusag-hidja-ujjaepitese-1963/
Az idézett újságcikkek a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér digitalizált dokumentumaiban találhatók.
