Apor Vilmos püspök Győrbe érkezése

1941. március 1-én, délután 3 óra után pár perccel székvárosába érkezett dr. báró Apor Vilmos megyésfőpásztor.

1941 januárjában XII. Pius pápa báró Apor Vilmos gyulai apátplébánost győri megyéspüspökké nevezte ki. A püspöki felszentelést Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás végezte 1941. február 24-én Gyulán.

Székhelyére, Győrbe érkezéséről így írt a Dunántúli Hírlap, 1941. 03. 01-i száma:

„Harangzúgás, örömmámor, lelkes éljenzés fogadta a székvárosába érkéző megyésfőpásztort.
Polniczkv Lipót főispán köszöntötte elsőnek a város és a vármegye nevében báró Apor Vilmos megyéspüspököt. „Arra kérem Győr város közönségét, tartson össze, szeressük egymást“

Az ősi egyházmegye öröme beteljesedett.
Szombaton délután 3 óra után pár perccel székvárosába érkezett dr báró Apor Vilmos megyésfőpásztor. Amilyen leírhatatlan szomorúsággal vett búcsút Gyula városa szeretett plébánosától, olyan mérhetetlen örömmel ujjongva fogadta Győr közönsége a megyéspüspököt.

Báró Apor Vilmos megyésfőpásztor szómbabaton délután 1 órakor a menetrendszerű gyorsvonattal indult Budapestről. A tatai állomáson lelkes tömeg élén Gyirmót Gyula plébános köszöntötte hívei nevében. Az ünneplés Komáromban folytatódott, ahol Ragats Rezső dr káptalani helynök, Telbisz Miklós dr alispán és Dsida Ottó ny. tanker, főigazgató fogadták. Beszálltak a megyéspüspök kocsijába és együtt érkeztek meg Győrbe.

A győri állomás feldíszítve várta a megyésfőpásztort. Az állomás környékén megszámlálhatatlan tömeg áll, előttük pedáns sorokban a rendőrség díszszakasza, a cserkészek árvalányhajas csoportja. Az első osztályú váróterembe szőnyeg vezet, a terem két oldalán az orsolyita növendékek diszmagyarba öltözött koszorúja áll. A teremben sorakozik a fogadóbizottság, míg Polniczky Lipót főispánnal az élen a szükebbkörü bizottság a perronon várja a vonat érkezését. Az állomás perronján Saly László dr prelátuskanonok, Polniczky Lipót főispán, Pálffy József dr gróf képviselő, Hanny, Tódor felsőházi tag, Tormássy Lambert Ítélőtáblai elnök, Szily Zoltán dr törvényszéki elnök, Koller Jenő polgármester, Valló István dr helyettespolgármester, a város és vármegye vezetősége, katonai és polgári hatóságok képviselői, de ott sorakozik a várakozók között Beliczey Miklós főispán, sarkadi Márki Barna alispán és Varga Gyula dr polgármester Gyluláról.

Amikor a vonat méltóságteljesen begördült az állomásra, felharsant az éljen s a vonat ablakában megjelent a megyéspüspök mosolygó arca. A megyéspüspököt Telbisz Miklós dr alispán segítette le, majd Polniczky Lipót főispán üdvözölte elsőnek, azután a katonai parancsnok lépett a megyéspüspök elé és a győri honvédség köszöntését tolmácsolta.

Ezt követően a megyésfőpásztor kíséretével a szinpompásan feldíszített I. o. váróterembe ment, ahol a pápai színekkel körülvett emelvényen megállott. Polniczky Lipót főispán meleg szavakkal köszöntötte a város és az egyesített vármegye közönsége nevében. -„Igaz örömmel fogadják Nagyméltóságodat, ki Krisztus forrón szeretett apostolaként jött közénk.”- Beszédében utalt arra, hogy a mai nehéz időkben a nemzetet vezetni csak akkor lehet, ha a vallásn mélyen gyökerezik az emberek szivében. Fogadalmat tett, hogy Győr városa és az egyesített vármegye mindenkor hűséggel viseltetik az ősi egyházmegye illusztris feje iránt.

Báró Apor Vilmos a főispán szavaira azonnal válaszolt. Amikor átléptem Győr vármegye határát — mondotta —, rögtön győri polgárnak éreztem magam. Győri polgár szeretnék lenni, de nemcsak díszben, pozícióban, hanem a kötelességteljesítésben is. Szeretettel köszöntőm a város és a vármegye közönségét. Minden munkájukhoz felajánlom szolgálataimat. Részt kívánok venni a munkából.

Válasza után a megyésfőpásztor nagy éljenzés közben a Rákócziánum diszmagyaros diákjainak sorfala között vonult ki a váróteremből, Polniczky Lipót főispánnal beült a diszhintóba

s a menet lassú méltósággal megindult a feldíszített, fellobogózott Deák-utcán.

Az utca két oldalán a győri diákság állt sorfalat tanári testületével, mögötte pedig a nagyközönség szorongott. Ujjongó harangzúgás közben érkezett a székesegyház elé, ahol a káptalan és a papság élén Várits Károly nagyprépost fogadta. Utána a székesegyházba vonult teljes püspöki díszben, egyházfejiedeimekhez illő méltósággal.„

Apor Vilmos élete röviden:

„Az Apor család Erdélyből származott. Vilmos harmadik gyermekként született 1892. február 29-én, Segesváron. Apor Vilmos a gimnáziumot Kalksburgban és Kalocsán végezte a jezsuitáknál. Ezt követően a Győri Egyházmegye szemináriumába jelentkezett, ahol az Apor családdal rokonságban lévő gróf Széchenyi Miklós püspök örömmel fogadta, és az innsbrucki egyetemre küldte tanulni. 1915. augusztus 24-én szentelte pappá Sigmund Waitz brixeni segédpüspök. Működését a nagyváradi egyházmegyében kezdte meg, ahová az 1911-ben áthelyezett Széchenyi Miklós püspök magával vitte. 1918 nyarán plébánosi kinevezést kapott Gyulára, ahol azelőtt káplánként szolgált.

1941. január 21-én kapta kézhez a pápai nuncius iratát, miszerint a Szentatya győri püspökké nevezte ki. A február 24-i püspökszentelés, amelyen nemcsak a főpapok és előkelőségek, de a szegény galbácskerti és krinolinkerti hívek is részt vettek, évtizedekig emlékezetes maradt Gyula történetében.

Apor Vilmos március 1-jén érkezett Győrbe, másnap megtörtént a hivatalos beiktatás. Az egykori gyulai plébános új szolgálati helyén, immár püspökként is nagyfokú emberszeretettel, alázattal kormányzott. 

1945. március 28-án, Nagyszerdán az oroszok elérték Győrt. A visszavonuló németek szintén lőtték a várost. Találatot kapott a Székesegyház is. Apor püspök végignézte a pusztítást és megsiratta templomát.

Minden menekülőt befogadott ezekben a napokban, sok százan találtak menedéket a Püspökvár pincéiben. Felkészülve mindenre, Győr püspöke kijelentette: „Egyszer úgyis meg kell halni, inkább ilyenkor adja oda az ember az életét.”

Nagycsütörtökön Apor Vilmos a pincében mondta utolsó szentmiséjét.

Egyre gyakrabban érkeztek orosz katonák a Püspökvárhoz. A püspök mindenkit személyesen fogadott, és nagypéntekig egyáltalán nem aludt. Ekkor részeg orosz katonák el akarták vinni a pincében tartózkodó fiatal asszonyokat és lányokat. Apor Vilmos ellenállt. Egy katona előbb a mennyezetbe lőtt – a négy golyó helye most is látható a múzeummá alakított pincében –, majd háromszor rálőtt a püspökre. Egy asszony, meglátva vérző homlokát, felkiáltott: „Püspök atyánk, ezt értünk tette!” Apor Vilmos halkan, mosolyogva felelt: „Szívesen, nagyon szívesen!”

A sebesült főpásztort az ostromlott városon keresztül kórházba szállították, ahol petróleumlámpa fényénél műtötték meg. Apor Vilmos hálát adott Istennek, hogy „ilyen nagypénteket adott” neki, és szenvedései alatt papjaiért, híveiért és hazánkért imádkozott, és megbocsátott támadóinak. Április 2-án, Húsvéthétfőn hajnalban halt meg.

Testét ideiglenesen a Kármelita templom kriptájába temették. Újratemetésére csak 1986. május 23-án kerülhetett sor, azóta a Győri Bazilika Héderváry-kápolnájában nyugszik.” (Forrás: https://megyerikum.hu/boldog-apor-vilmos-puspok-elete/ )