A Marika cukrászda
1957. december 18-án családi (1961-től Marika) cukrászda nyílt meg Baumgartner Zoltán vezetésével az Árpád út 51. szám alatt.
Az egykori „Olasz cukrászda” helyén nyílt meg az első győri családi cukrászda 1957. december 18-án.
A régi színház melletti cukrászdát a Baumgartner család vezette. Évente kétmillió forint értékű (1972-es adat) tortát, süteményt állítottak elő a győriek nagy örömére. Csak saját készítményeiket árusították garantáltan jó minőségben.
1961. március 5-én, tatarozás után Marika néven nyitott újra a cukrászda a Győr-Sopron megyei Vendéglátóipari Vállalat kezelésében, Baumgartner Zoltán vezetésével.
1977-ben újabb átalakítás:
„Egy évvel ezelőtt bezárták az Árpád úti, a volt színház melletti Marika cukrászdát. Tegnapelőtt újból megnyitotta kapuit a hangulatos cukrászda. Kényelmes boxokban mintegy 12-féle üdítőitalt, finom sütem ényeket fogyaszthatnak majd a látogatók.” (Kisalföld, 1978. 11. 09.)
Az 1980-as években preszó lett a cukrászdából.
„MARIKA PRESSZÓ
Az Ifjúsági házzal átellenben, szemben lévő Marika presszó volt Győrött a feltörekvő, a hivatásos, de az elcsúszott és elcsúszásban lévő művészeti személyiségek „otthona”, gyülekezőhelye. A látszólagos, permanens sörözések álcája alatt, rengeteg beszélgetés, elméleti megoldás, világmegváltás született művészeti és egyéb problémákról. Mint ahogy ez minden „rendes” művész és szimpatizáns társaságban történik a világban. De ne becsüljük le ezeknek a szellemi töltekezésre, egymás alkotó gondolatainak megismerésére, megismertetésére „kijelölt”, sok esetben kultikus helyeknek a jelentőségét. A Marika presszóban – 10-15 éven keresztül – megfordult és esetenként egymást motiválóan működött Győr művészeti és művészeti ambíciókkal rendelkező alkotó közössége. A fotókon látható és és általunk felismert személyiségek közül már alig él valaki.” (forrás: http://mediawavefestival.hu/index.php?nyelv=hun&modul=galeria&kod=4062)
– Nagy Péter fotói a Marika vendégeiről:
2012-ben bor szaküzlet nyílt a helyén.
A cukrászda előtte is volt már magánkézbe egy olasz családé volt, finom sütiket , és remek fagyit készítettek, amit nem adagoló kanállal mérték, hanem lapáttal kenték tölcsérbe. A képen a cukrászda fölötti erkély volt a lakásunk erkélye A házszám pedig 51/a volt. Sokszor mondtuk megyünk ma az olaszhoz fagyizni. Később visszamentek Olaszországba. Hogy közben ki üzemeltette a cukrászdát az nem tudom 1948 ban költöztünk oda. Rég volt szép volt, akkor voltunk gyerekek.