A Radó-szigeti Hősi emlékmű építése és avatása


Az első világháborúban elesett katonák hősi emlékműve márványból készült, Horvay János (1873-1944) alkotása.

Az emlékművet 1938. július 3-án este fél kilenckor avatták fel, hogy megvilágítva teljes pompájában ragyoghasson. Az emlékművet Albrecht királyi herceg adta át

Späth Gyula polgármester beszéde után a volt győri háziezred, a 19-es gyalogezred Győr városától kapott ezüstkürtje szólalt meg, amelyre tárogató hangja válaszolt. Az ünnepségen megjelent Klempa Kálmán (1868-1940) tábornok is, az egykori háziezred utolsó parancsnoka.

A hősi emlékmű építése

 

Készülődés az avatásra (Fotó: Thomann Lajos)

 

Díszszázad a KIOSZK előtt

 

Ünnepi beszéd

Vendégek

 

Späth Gyula, Győr város polgármestere (1936-1940) Kép: fortepan_118695 / UJ NEMZEDÉK NAPILAP

 

Az emlékmű leleplezése

 

Koszorúzás

 

Avatás után (Fotó: Thomann Lajos)

 

Koszorúzás 1940-ben

Az emlékmű avatásán részt vett a szanyi néptáncegyüttes is:

A szanyi néptáncegyüttes a KIOSZK előtt (Fotó: Thomann Lajos)

 

A szanyi néptáncegyüttes műsora (Fotó: Thomann Lajos)

 

A szanyi néptáncegyüttes műsora (Fotó: Thomann Lajos)

 

A szanyi néptáncegyüttes műsora (Fotó: Thomann Lajos)

Fotók: az emlékmű építése kép Závodi Attila tulajdona, a Díszszázad képeslap, a koszorúzás 1940-ben kép-fortepan_42754 / Id. Konok Tamás, a többi kép Dobos Vilmos / MNL Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára

Bővebb történet ITT OLVASHATÓ

 

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat Facebook-on, illetve már itt, a weboldalon is.

Havi rendszeres támogatást az alábbi gombbal és az összeg kiválasztásával kezdeményezhetsz:

You may also like

Szólj hozzá!

Főszerkesztő

Kozma Endre

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”