A Bercsényi ligeti Vásárcsarnok


1962. május 25-én nyílt meg Győrött, a Lang János által tervezett Bercsényi ligeti vásárcsarnok.

A Kisalföld napilap, 1962. május 19-i száma így írt: “-ELKÉSZÜLT GYŐRÖTT AZ ELSŐ FEDETT VÁSÁRCSARNOK

A Bercsényi ligetben lévő négyszázharmincöt négyzetméter alapterületű árusítócsarnokban negyven méter hosszú, betonból készült árusítópadok vannak. Azokon árusítanak majd az őstermelők.

A vásárcsarnok alaprajza (Kép: É.M. Győri Tervező Vállalat kiadványa)

 

Épül a vásárcsarnok a Bercsényi ligetben (Kisalföld, 1962. 02. 10.)

A vásárcsarnokban öt elárusítófülke van. Ott kínálja majd áruit a győri Új Élet Termelőszövetkezet, a Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Központ, az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat és az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat. Ez utóbbi két elárusítófülkét kap. Az egyikben tejet és tejterméket, a másikban előre kimért élelmiszereket árusítanak. 

Az épület elkészítése és környékének rendezése több, mint egy millió forintba került – mondja Farkas Tibor, a Városi Tanács kereskedelmi osztályának vezetője. – Ezt az összeget a tanács a városfejlesztési alapból fedezte.”

Utolsó simítások (Kisalföld, 1962. 05. 19.)

A vásárcsarnok átadása után a Kossuth Lajos úti Kispiacon megszüntették az árusítást.

Az új vásárcsarnok (Kép: É.M. Győri Tervező Vállalat kiadványa)

 

A vásárcsarnok a Bercsényi ligeti játszótérről, ’80-as évek

 

A vásárcsarnok a ’90-es években

 

A vásárcsarnok 2000 körül

Az épület ma már nem áll, elbontották.

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat Facebook-on, illetve már itt, a weboldalon is.

Havi rendszeres támogatást az alábbi gombbal és az összeg kiválasztásával kezdeményezhetsz:

You may also like

Szólj hozzá!

Főszerkesztő

Kozma Endre

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”