Játszótér a győri József Attila lakótelepen, 1981


1981. május 31-én, a gyermeknapon a győri József Attila lakótelepen 4800 négyzetméteres parkosított területen játszóteret avattak, melynek felszerelését Lelkes Mária iparművész tervezte.

“ITT A VILÁG KÖZEPE, HA NEM HISZED, GYERE BE!” – invitált a József Attila lakótelepi új játszótér megnyitására a meghívó.

Meghívó az új játszótér avatására (a DRKPMK helyismereti gyűjteményéből)

Az új játszótér eszközeit 14 győri vállalat kollektívája készítette társadalmi munkában, kb. 1,8 millió forint értékben.

A Kisalföld napilap, 1981. június 2-i tudósítása a megnyitóról:

“Szól a discozene, és az egyik legkedveltebb játék – a torony – aljában mondja Nusser Tamás, a Zalka Máté iskola hetedik osztályos tanulója: – A legjobb ez az árbocos kötéljáték, ilyet még nem láttam sehol!”

Az árbocos játékot a Budaflax győri Lenszövő gyárának kollektívája készítette, a mögötte látható mászóhullámot pedig a GYÁÉV.

Az árbocos játék és a mászóhullám

Az ÉGÁZ-nak köszönhető a pergolák (lugasok) függesztett ülése:

Bal oldalt a lugasok

A MEZŐGÉP és a CARDO készítette az indiánsátrakat és a hajóhintákat:

Középen az indiánsátrak

 

Játék az indiánsátraknál (Kép: Ambrusné Ferenci Ildikó)

A mesesátor vázszerkezetét az EIVRT Kisalföldi Gépgyára dolgozói állították össze, a ponyvaszerkezet a GRABOPLAST-ban készült:

A mesesátor

Majoros Gábor és Óvári Tibor a Győri Tervező Vállalat munkatársai álmodták meg a mesesátor terveit.

Gyerekek a mesesátor tetején

A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár Petőfi Sándor brigádja a szélkerék és a számolótábla készítője. A kombinált mászóegyüttest a Kisalföldi Állami Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nevéhez fűződik.

A szélkerék, a kombinált mászóegyüttes és a számolótábla

Az Asztalos és a Műanyagipari szövetkezet a csúszdát vállalta társadalmi munkában:

A csúszda

A helyszíni szerelésben a 401-es szakmunkásképző intézet asztalos és festő tanulói segédkeztek.

Folytassuk a Kisalföld tudósítását: “A nem minden napi játszótérre és az avatásra sokan kíváncsiak. Egy második emeleti ablakot mos a háziasszony, de a nyüzsgés annyira leköti a figyelmét, hogy végül a párkányra teszi a ruhát és kikönyököl. Egy idősebb néni konyhaszéket hoz ki a ház kapuja elé, kényelmesen elhelyezkedik. Piros- és kék-nyakkendős gyerekek, vagy fürdőnadrágosak futnak el előtte.  Werner Gyuláné, a Győr városi Tanács elnökhelyettese átadta a gyerekeknek a játszóteret, majd Társadalmi munkáért oklevelet nyújtott át az EIVRT Kisalföldi Gépgyár Bródy Sándor brigádjának, valamint a Húsipari Vállalat Gábor Áron I. és II. számú tmk-brigádjának kiemelkedő munkájukért. Az elnökhelyettes, valamint a tervező: Lelkes Mária virágot kaptak a gyerekektől, majd megkezdődött a műsor és a játékok vizsgáztatása. A kultúrműsort a Konini úti általános iskola, a sportműsort a József Attila Általános Iskola szervezte meg.”

A játszótér dél felől

A játszótér dél felől

A játszótér északról, egy emeleti lakás ablakából

A játszótér kelet felől

A Kisalföld napilap, 1981. június 2-i cikke alapján. A jelöletlen képek saját gyűjtés.

 

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat Facebook-on, illetve már itt, a weboldalon is.

Havi rendszeres támogatást az alábbi gombbal és az összeg kiválasztásával kezdeményezhetsz:

You may also like

5 hozzászólás

  • Laczó Balázs
    2018-01-24 at 08:40

    Úgy tudom, sajnos épp az lett a játszótér veszte, ami a szerencséje volt, hogy az állami cégek által készített egyedi játékok pótolhatatlanná váltak a rendszerváltás után, a fakígyó elkorhadt, veszélyessé vált. A 2000-es években elfogytak, a divatból is kimentek ezek a vasszerkezetükkel, betonalappal.
    Az óriáscsúszdánál a nagy szánkós domb után volt egy földkupac, a “kis domb”, és egy régi lakó mesélte, hogy az volt az ügyes szánkós, aki azon is átjutott egy lendülettel. A nagy árnyékoló mesesátrak mentek tönkre leghamarabb, a gyerekek szerettek bemászkálni a ponyvába. Egy gyerekkori lakótársam pedig még azt is felidézte, hogy a betonoszlopok – már vagy még – hiányoztak, ők meg bemásztak a lyukakba, ami szülő szemmel eléggé pszichothriller.

  • arn
    2018-01-24 at 14:58

    gyerekkent rengeteg idot toltottunk itt, ez volt szamunkra a legszuperebb jatszoter a vilagon. minden egyes darabjahoz rengeteg emlek fuzodik.
    a dombrol nyaron papirrepuloket dobaltunk, a szel gyakran a boltig is elvitte. a csuszdakon szerettunk mindenfele matchboxot leereszteni. bringaval a dombon nekilendulve a kisdombokon ugrattunk at. telen persze szankozas – egyszer a domb sarkanal lako mizserek fellocsoltak az egeszet, ami reggelre megfagyott. egyszal reklamtaskan is nagy moka volt ugy lecsuszni. amugy igen, a cel mindig az volt, hogy ki csuszott tovabb.

  • arn
    2018-01-24 at 15:08

    a jatszoter elejen a kanyargo maszokan allva mentunk vegig (ugy fogocskaztunk), volt, hogy beleleptem a ket fok koze es akkorara dagadt a sipcsontom, hogy a nadragot alig birtam felhuzni. mindebbol a szulok otthon persze semmit se tudtak.
    a fakeritesekkel olelt “fekvohintak” nem sokaig voltak meg sajnos, ott gyakran a tetejen maszunk vegig az egesznek.
    az arbocon szinten fogocskaztunk, korbe kellett szaladni a csomokon (nem szabadott lelepni), es felmasztunk teljesen, a tetejere, ahol a korlat szelen logva korbe tudtunk logva csimpaszkodva menni, majd a kozepen le – nagy ugyesseget kivant, de a mai jatekok semmik ahhoz kepest, amennyit mi ott “edzettunk”.
    a kishazon szinten a fogocska ment, a gerendakrol ugraltak sokan a haz tetejere. nekem ez mar sok volt – sose mertem. csak felmasztam mindig, de nem voltam olyan bator, hogy 2-3 meter magasban egy vekony gerendan allva menjek vegig, majd leugorjak a kishazra. voltak akik megcsinaltak (kisiskolas gyerekek voltunk!).
    az indiansatrakkal sokat kezdeni nem tudtunk, es a hintak is hamar kikoptak. a vegen, a satras resznel szinten volt egy fabol keszult emelveny csuszdaknak, az elejen meg a homokot is frissitettek, amire fentrol ugraltunk. a ponyvak valoban nem voltak meg sokaig, en lehet talan sose masztam fel oda.
    persze joparszor osszetortunk magunkat, de nem emlekszem sulyos serulesekre, pedig mi aztan mindent megtettunk ennek erdekeben. 🙂

  • arn
    2018-01-24 at 15:18

    koszonom a torteneti leirast, errol nem is hallottam rola, mi csak hasznaltuk – nem is ertettuk, hogy mashol miert nincsenek ilyen szuper jatekok, es hogy miert ilyen egyediek ezek. naluk talan a 83-88as idoszak volt az intenziv “jatszis” korszak, ezekhez az evekhez kapcsolodnak a fenti elmenyek. akkoriban megszokott volt, hogy egyegy negyemeletes panelhazban (soproni utrol jartunk oda) minden szinten volt egyket kisgyerekes csalad, igy egy ot-tizfos barati tarsasagot konnyu volt egy hazbol is osszehozni a hasonlo koruakbol. nagyon osszetartottunk, valakikkel a mai napig jo barati kapcsolatot apolok. a napkozi utan meg sotetedes utan is lenn jatszottunk, a szuleink kb 6 eves korunktol siman elelgedtek bennunket tobb orara a kornyekre kalandozni. ennyire volt “rossz” gyereknek lenni akkoriban, a fiamnak csak fele ennyire jo es felhotlen gyerekkort kivanok.

Szólj hozzá!

Főszerkesztő

Kozma Endre

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”