Az 1954-es árvízi emlékmű
1956. július 28-án avatták fel Révfaluban az 1954-es szigetközi árvízi emlékművet.
1954. július 15-én és 16-án a sok helyütt a töltéskoronáig emelkedő hatalmas víztömeg nyomását nem bírta tovább tartani az átázott töltés. Egyszerre 550 millió köbméter víz zúdult a Szigetközre, ahol már zajlott a lakosság evakuálása. Összesen 30000 embernek kellett elhagynia otthonát.
Július 20-án a Győr városát védő északi körtöltés is átszakadt Révfaluban, a Tábor utcánál. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Mosoni-Duna mentén szilárdan álló töltéseket megkerülve a Duna a mentett ártér felől tört be a városba.
Két évvel később az árvíz mentési és helyreállítási munkáinak megörökítésére emlékművet állítottak.
„Felavatták Révfaluban a szigetközi árvízi emlékművet
Szombaton délelőtt ünnepség keretében leplezték le Révfaluban azt az emlékművet, melyet a két év előtti árvíz hősi mentési és helyreállítási munkáinak megörökítésére állítottak. Ezen a helyen, a Rónay Jácint utca, Ságvári Endre utca és a Szövetség utca torkolatánál 2,72 méter volt akkor a víz magassága. A Szigetközben összedőlt, vagy megrongálódott 3505 ház újjáépítésében résztvett szakmunkások kezdeményezték az emlékmű létesítését és maguk 23 000 forintot adtak össze erre a célra. A Megyei Tanács és a Városi Tanács hozzájárulásából került ki a többi költség, összesen mintegy 60 000 forint.
A lepel lehullása után a megjelentek gyönyörködve szemlélték a szép emlékművet, Grandtner Jenő budapesti szobrászművész és Ránki József tervező építészmérnök alkotását. Beton vízmedencétől egy obeliszk és egy kőtömb emelkedik ki. A kőtömb domborművén hős honvéd gyermekét mentő édesanyát támogat, de a háttérben már megelevenednek az újjáépítés jelenetei is. Az emlékmű találóan szimbolizálja az önfeláldozó mentési és helyreállítási munkát, hirdeti a szocializmust építő magyar nép összefogását, erejét, a pártnak, a kormánynak az emberről való gondoskodását.” (Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. 07. 29.)
A borítókép Fördős Emil fotója.
