A Harcsa vendéglő


1952-ben a Pápai út 2. szám alatt nyílt meg a Győr-Sopron Megyei Vendéglátó Vállalat kezelésében a „Harcsa” vendéglő.

A Pápai út mellett már az 1800-as években is vendéglátóhely működött „Úri csárda” néven. Az első említését a Győri Közlöny, 1883. 06. 21-i számában találtam meg, amiben eladásra hírdetik.

1898-ban újabb hírdetés bérbeadásról:

„Kiadó korcsma helyiség. Az úgynevezett »Uri csárda« bérbeadó és azonnal átvehető. Értekezhetni a tulajdonosnál Vasút-sor 36. sz. alatt, Győr-Nádorváros.” (Győri Hírlap, 1898. 05. 05.)

„— Az uricsárda bérlője. A soproni vasút régi állomása mellett van az Úri csárda. Sok víg napot látott ez a csárda, de most annál szomorúbb. Gazdája, illetve bérlője: Salczer megőrült és öngyilkossá akart lenni. Hozzátartozói megakadályozták ebben a szándékában s a szerencsétlen embert beszállították a kórházba.” (Dunántúli Hírlap, 1900. 10. 25.)

A csárda következő említése 1931-ben; „Kiss János Pápai-úti (Úri csárda) vendéglője”

Részlet Győr 1935-ös várostérképéről. Piros körrel jelöltem a csárda helyét.

1941-től Foki Ferenc a csárda tulajdonosa. Az államosítás után 1952-ben a Győr-Sopron Megyei Vendéglátó Vállalat kezelésében „Harcsa” vendéglőként nyílt meg a vendéglátóhely.

A Harcsa vendéglő a Pápai út 2. sz. alatt.
A Harcsa étterem bejárata.

Az épületet elbontották.

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

15 + nyolc =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját