Kardántengely mint köztéri alkotás
A budapesti Lelkes Mária belsőépítész a Mezőgépnek százhuszonöt darab kardántengely – keresztből készített egy kompozíciót.
1981. június 29-én kilenc képzőművész — a győri Hefter László és Illés Csaba, a budapesti Hetei Katalin, Lugossy Mária, Bohus Zoltán, König Róbert, Lelkes Mária és Koncz Béla, valamint a debreceni Győri László kezdte meg munkáját a győri, -1968 óta a tizenharmadik – művésztelepen.
A képzőművészeknek a Vagongyár, a Mezőgép, és a GYÁÉV házgyára adott helyet július 24-ig. A négyhetes tevékenységük alatt az alkotók olyan modelleket, maketteket készítettek, amelyeket a városi tanács a városfejlesztési tervek készítésekor, az utcák, terek, belső udvarok kialákításakor felhasználhatott.
A Kisalföld 1981. július 26-i száma így írt a befejeződött művésztelepről:
„Iparművészek a győri gyárakban
Makettek, kisplasztikák
Befejeződött a XIII. művésztelep
A győri művésztelep történetében az idei volt a tizenharmadik. Június 29-től péntekig hét alkotó dolgozott a megyeszékhely üzemeiben: a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban, a Mezőgépben, a GyAEV házgyárában és a Kisalföldi Gépgyárban. Az üzemek adta lehetőségeket felhasználva olyan alkotásokat igyekeztek létrehozni, amelyeket odahaza, műtermi körülmények között nem tudtak volna elkészíteni. A budapesti, győri és debreceni művészeket pályázat alapján hívtág meg — az elmúlt négy hét alatt elkészült vagy féligkész alkotásokat — makettek, kisplasztikák — pénteken délután a Bacsó Béla (ma Tihanyi Árpád) út és a Felszabadulás (ma Szigethy Attila) út kereszteződésénél állították ki, mutatták be a közönségnek. Ezeknek a modelleknek némelyike majd Győr valamelyik városrészében kerül kivitelezésre.
Góczán Károly a művésztelep titkáraként tizenhárom éve szervezi, segíti a meghívott alkotók munkáját.
— Az első tíz esztendőben „vegyes” telep volt — mondja Góczán Károly. — Akkor még festőket, grafikusokat, agyagosokat is meghívtunk. A tizenegyedik évben specializálódtunk, azóta szobrászokat látnak vendégül az üzemek. Így fogalmaztuk meg akkor a művésztelep célkitűzését: mivel Győr ipari város, kívánatos, hogy iparművészeti alkotások szülessenek, kerüljenek közterekre. Vagyis a fémből, a fából olyan művek jöjjenek létre, amelyek formálják a közízlést.
Mostanra sikerült megelőzni azoknak a munkaszervezési hibáknak jelentős részét, amelyek az üzemekben hátráltatták a művészek munkáját, mondja a művésztelepi titkár. Gondja talán csak a debreceni Győri Lászlónak volt, aki a Vagongyárbandolgozott. A fiatal művész január végén elküldte terveit a művésztelepnek, meghatározta, milyen anyagokra, gépekre lesz szüksége makettjének elkészítéséhez.
— A terveket a gyár nem kapta meg — mondja Győri László. — Először azzal fogadtak, hogy csak selejtanyagot használhatok. Reggeltől estig dolgoztam, nyilvánvaló, hogy sok szerszám kopott el, ami a gyárnak problémát okozott. Az elkopott szerszámok értékét a Vagongyár harmincezer forint értékűre becsüli. Írjunk mellé egy másik adatot: Győri László makettjének elkészítéséhez 240 gépi munkaórára volt szükség.
Hetei Katalin a Mezőgépben dolgozott.
— Egy pillan atig se éreztem , hogy terhére lettem volna az üzemnek — mondja. — Még külön szerszámokat is készítettek számomra, hogy dolgozni tudjak.
Aki a Mezőgépben kapott helyet, az mind lelkesen beszél a gyárról. Vajon, mi a titka ennek?
— Amit elvállalunk, azt meg kell csinálnunk — mondja Petróczy Zoltán, a Mezőgép párttitkára. — K özépvállalat vagyunk, mindenki ismeri egymást, az emberek érzékenyen reagálnak minden kis rezdülésre. Gördülékeny volt az anyagbeszerzés, a kivételezés. A művészek tevékenységét egy szakmunkás segítette.
A budapesti Lelkes Mária belsőépítész. Harmadik éve vesz részt a művésztelep munkájában.
— Mi valósult meg az elmúlt évek terveiből?
— A gyermeknapon átadott József Attila lakótelepi játszóteret én terveztem — mondja. — De nem valósult meg minden úgy, ahogy szerettem volna. Nem volt rá pénzügyi kerete a városnak.
Az idén a házgyárban kiviteleztem azt a virágtartó együttest, amelyik mostantól a Bacsó Béla utca sarkán látható.
A Mezőgépnek százhuszonöt darab kardántengely – keresztből készítettem egy kompozíciót. Ez a picike alkatrész ipari tömegtermék, de szépsége megfogott.
Ahogy a többi művész, úgy Lelkes Mária sem mulasztja el hozzátenni: — A munkások, akik segítettek bennünket, teljesítmény bérben dolgoztak. Egyik nap túlóráztak azért, hogy meglegyen a mi munkánk, a másik nap meg azért, hogy az ő normájuk is meglegyen. Mindezt teljesen önként és szívvel-lélekkel csinálták.” (h. á.)
Lelkes Mária belsőépítész munkáját 1981 decemberében a győri Rekard Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat központjának irodaépülete előtt állították fel.
