Világhírű kötéltáncos Győrben.
Prof. Artur Strohschneider kötéltáncos a harmincas években számos magyar város lakóinak mutatta be elképesztő tehetségét. Győrben kétszer is fellépett.
Prof. Artur Strohschneider (sz. 1881. – elhunyt 1952.) osztrák származású tanár sétált, táncolt, jeleneteket adott elő, tűzijátékokat mutatott be az ötven méter magasan kifeszített drótkötélen. (A professzori címet azonos nevű édesapjától „örökölte”, akit a III. Viktor Emmánuel olasz császár előtti megjelenés után „Arturo Strohschneider professzor”-nak neveztek).
Győrbe 1932 januárjába érkezett először.
„— Prof. Strohschneider Artur testnevelési főiskolai tanár, a világhírű drótkötél-művész magyarországi turnéján a jövő hét folyamán fog Győrbe ellátogatni. A Vilmos császár út felett a városi bérpalota és a Kisfaludy-ház tetőzetei között 28 méter magasságban kifeszitett drótkötélpályán tartja sport-artistikai előadásait. Az előadások összbevételeinek egyrészét a művész jótékonycélra ajánlotta fel.” (Dunántúli Hírlap, 1932. 01. 10.)
„— Megérkezett Prof. Strohschneider Artur világhírű drótkötélművész, aki megkezdi mutatványait ma, 13-án a Vilmos császár-úton, ahol a városi bérpalota és a Kisfaludy-házak tetőzetei között lesz a drótkötél kifeszítve. Előadások lesznek egész héten naponta délután négy és este félnyolc órakor. Az előadásokat a helyi honvédzenekar fogja kísérni.” (Dunántúli Hírlap, 1932. 01. 13.)
„Kötélen a Vilmos császár-út felett
Tegnap délután megállt a forgalom a Vilmos császár-úton. A jó öreg autóbuszok kénytelenek voltak új pályát keresni maguknak. Csodálatos ebben a nagy munkanélküliségben, hogy ez a törekvésük teljes sikerrel járt. Csak a közönség szokta meg nehezen az új változást.
A Deák-utca és a Vilmos császár-út sarkát hatalmas embergyűrű vette körül. Tegnap délután bontakozott ki lelőttünk teljes megdöbbentő nagyságában a győri munkanélküliség. Hihetetlen, hogy mennyi ember van munka nélkül Győrött. Különösen így délután négy óra tájban. Pesszimista számítás alapján is voltak vagy ezren.
A levegőben hatalmas köteleket lengetett a szél. Megpróbálták ugyan lerögzíteni őket, de sehogyan sem akart sikerülni. Mikor az egyik oldal kifeszült, akkor a másik lazult meg. A közönség jól mulatott ezen a kis játékon, sőt egynéhányan fogadásokat is kötöttek, hogy melyik oldal kötelei győznek?
A Rába felől kegyetlenül éles szél száguldott be a városba. Győrött nem sok muzsikalitás van az
emberekben, arról tegnap meggyőződtünk. A katonazenekar andalítóan játszotta a Kék Duna-
kerngőt és a közönség irgalmatlanul ropta hozzá a Rumbát. Közben a legtöbben lopva a karszalagos emberekre figyeltek, akik perselyeket csörgettek a kezükben.
Végre öt óra tájban megjelent a magasban Prof. Strohschneider Arthur, a világhírű kötéltáncos. A zenekar pattogó indulóba kezdett és a mester megindult a dróton. Olyan biztonsággal, mintha csak a földön jiárna.
Mellettem valaki megjegyezte, hogy könnyű neki ott a magasban ilyen egyedül masírozni. Próbálna csak egyszer végigmenni a Baross-úton úgy vasárnap délelőtt, a korzó idején. Boldog ember lehet ez a művész. Pályája a legnagyobb rosszakarat mellett sem mondható rögösnek. Sima egy pálya. Csak egy kicsit nyaktörős.
Mialatt a művész a magasban produkálta magát, lent a Vilmos császár-úton érdekes fogócskajáték alakult ki. A perselyes emberek voltak a kergetők és a közönség futott. Már tudniillik a perlyes emberek elől. A nagy tömegben sikerült a bujósdi, de a művész észrevette a magasból a menekülőket és fejtetőre állva, lefelé tekintve sípszóval dirigálta a perselyeseket.
Néhányan ugyan azt mondják, hogy a sípszó a zenekarnak szólt. Amely kétségtelenül úgy játszott tegnap, ahogy a mester fütyült.
Nagyon tetszett a közönségnek a vacsorajelenet. Erre is megjegyezte azonban valaki, hogy nagyobb kunszt lenne, ha két-három liter jóféle bort inna meg a kötélen és utána hátrafelé visszamenne a kiindulási helyre.
Végeredményben nagyszerű dolgokat mutatott a művész, aki ma este pompás tűzijátékot mutat be a magasban. (Dunántúli Hírlap, 1932. 01. 15.)
A Tolnai Világlapja 1932 nyarán „A halál játékosa” címmel közölt róla riportot:
1934-ben és 1935-ben halálhírét keltették – lezuhant, tüdőgyulladást kapott stb.
„— Strohschneider feltámadt? Évekkel ezelőtt Nyíregyházáin és az összes magyar városokban feltűnést keltett Strohschneider Artur kötéltáncosi produkcióival. Azóta az a hír járta, hogy lezuhant, meghalt. Most azonban újra feltűnt Sopronban és elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt Máramarosszigeten egy oláh artista elfűrészelte kötelét, 15 méter magasságból lezuhant és eltörött minden bordája. Egy évig kezelték a kórházakban, közben meghalt édesapja és annak halálhíre okozta az ő „halálát“. Sopronban engedély ügyében járt, rövidesen megkezdi magyar körútját.” (Nyírvidék, 1937. 10. 19.)
Második győri fellépésére 1937. október 28-án került sor.
„— A kötéltáncos hódolata a nemzeti zászlónak. Csak úgy feketéllett tegnap este a Széchenyi-tér a sok embertől. Strohschneider, a hírneves kötéltáncos mutatta be kétemelet magasságban lélekzetállító mutatványait. Sűrű tapsok kísérték produkcióit. A szüneteket pedig gramofon-lemezek játéka töltötte ki. A látványosság végén szerpentinben ereszkedett le a földre a tartókötélen, csupán egy lábával tartva magát, kezében pedig ott lobogott a nemzetiszínü zászló. Ahogy lassan ereszkedett lefelé, a félhomályban olyan volt, mint a lebegő turulmadár, karma közt a magyar lobogóval, görcsösen szorongatva azt. Marosvásárhelyen, ti szomorú székelyek, milyen zászlót adtatok a kezébe? …” (Győri Nemzeti Hírlap, 1937. 10. 29.)
