Széchenyi tér 5. sz. az „Apátúr-ház”


Az 1617. évi telekkönyv szerint az épület telkén kilenc ház állott.

A Széchenyi tér 5. számú háza az egykori Apátúr-ház. A hatalmas, három utca által határolt épület telkén ebben az időben (XVI. század) több kisebb ház állott. Elsőnek a piaci oldalon a Szent Móric-, majd 1831-től Apátúr-, ma (1948-tól) Stelczer  Lajos utca sarkán álló és nyilván téglából épített kőházat említik, mint Malatesta Benedek német zászlótartó házát. Ez a ház a XVII. század elején Beccaria Virgil nagy vagyonú kereskedőé, aki 1635-36-ban Győr városbírája volt. Az 1617. évi telekkönyv szerint az épület telkén kilenc ház állott, amelyekből kettő volt Beccariáé. A telektulajdonosok egyike, a Szent László (Múzeum) közben, Nyéki Vörös Mátyás, aki Balassi Bálint mellett a régi magyarság legtöbb kiadásban olvasott költője. Beccaria 1636. március 14-én kelt végrendeletében házait feleségére és leányaira hagyta. Unokája Niedermann János Mihály győri polgár 1668. június 9-én a házakat elcserélte Gencsy Egyed pannonhalmi főapát Szent Miksa (Rákóczi) utcai házával. A pannonhalmi főapátok a telken levő többi házat egymás után megvásárolták. Az utolsó házat 1733-ban Sajghó Benedek főapát vette meg. 1741-42-ben kerül sor a házak egybe-, illetve újjáépítésére. Amikor a bencés rendet 1786-ban II. József császár feloszlatta, a katonai kincstár tette rá a kezét. Előbb kaszárnyának akarták igénybe venni, de végül is katonai árvaházat helyeztek el benne. 1802-ben ismét a visszaállított rend tulajdona lett, majd 1816-ban királyi parancsra a győri papnevelő céljaira adták át. Mivel helyreállítására és átalakítására nem volt pénz, mint bérházat értékesítették.  1857 végén Simor János győri püspök itt helyezte el a kis-szemináriumot. 1862-ben készült el a homlokzaton az „ISTEN SZEME” szimbólum.

1910-ben a tanítóképző intézet internátusa és a középiskolások tápintézete kapott benne otthont.

Fotó az 1910-es évekből ( Magyar Építészeti Múzeum / 009.816N)

 

Az 1920-as években, Glück József fotóján (A DRKPMK helyismereti gyűjteményéből / NM019_Gyor_Apatur-haz)

Tóth János könyvesboltjáról ITT

 

1928-ban feladott képeslapon (Békefi Péter gyűjteményéből)

 

Id. Konok Tamás fotója 1943-ból (fortepan_42676 )

 

Id. Konok Tamás fotója 1943-ból (fortepan_42631 )

1948-ban őszén a Xantus János Múzeum otthona lett. Földszinti főhomlokzatát 1950-51-ben, oldalhomlokzatait pedig 1960-61-ben állították helyre, Fátay Tamás tervei alapján.

A helyreállítás után 1951-ben. (fortepan_24123 / SOMLAI TIBOR)

Az egyemeletes épület homlokzatát a kapu és felette a barokk pompának minden szépségével kiképzett erkély osztja ketté. A kapu kihajló íve egybekapcsolódik a három konzolon nyugvó zárt erkéllyel, amelynek két oldalán, a konzolokon, díszes vázák állnak, mögöttük, kagylóval fedett fülkében balra Szent István, jobbra Szent Benedek szobra áll.

Az Apátúr-ház homlokzata a zárt erkéllyel és a szobrokkal. ’50-es évek

 

Kivilágítva, ’60-as évek vége felé (fortepan_29289 LECHNER NONPROFIT KFT. DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT)

 

1964-ben (fortepan_42930)

Felhasznált irodalom: Jenei – Koppány: Magyar műemlékek – Győr, 1964 / Jenei Ferenc: Régi győri házak, 1959

 

 

 

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

4 × négy =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját