„Iparosszívvel”


„Ferenczy József és Ferenczy Lajos, győri festőkisiparosok hagyományosan minden év januárjában tanfolyamot szerveznek a győri kisiparosok mellett dolgozó szakmunkás tanulóknak.

Kisalföld, 1970. 01. 11.

A héten a két tapasztalt mester győri és Győr környéki 14 fiatalnak mutatta meg a festő szakma fogásait. A két kisiparos, mint eddig minden évben, ingyen tanította a fiatalokat és maguk állták a tanfolyam költségeit.” (Kisalföld, 1970. 01. 11.)

Ferenczy mester és a festőtanulók. (Fotó: Nagy József)

Ferenczy József festőmester, Győr, Babits M. u. 12/b.

„Győrött, az Álmos utca 2. számú ház pincéjében már hónapok óta a keddi és pénteki napokon aktatáskás férfiak gyülekeznek. Szobafestők és mázosok a városból, s néhányan a környező községekből. A pincében kétszázas égők világítanak. Körbe a falakra négyzetméternyi rajzlapokat aggattak. Furcsa ábrák tarkítják a fehér papírokat. Előttük emberek hajlonganak, kezükben ecset, vonalzó. Magas, ősz hajú férfi irányítja őket. Ferenczy József, a győri kisiparosok festőszakosztályának vezetője magyarázza a vonalak, színek harimóniáját. Egyenként is megnézi a szaktársak munkáját, véleményt mond, tanácsokat osztogat.” (Kisalföld, 1964. 02. 28.)

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

négy + tizenkilenc =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját