Győr harmadik bombázása, 1944. augusztus 9.

1944. augusztus 9-én, szerdán, szép napos időre virradt Győr.

Az előző héten teljes nyugalom volt, nem volt szinte semmilyen riadó sem, csak vasárnap kezdték el újra a „titójáratokat” a „tonyk”, de azt sem vitték túlzásba. Az Úr napján déltájban volt egy zavarórepülés, de a város lakossága délután már a strandon töltötte a szabadnapját, alig jutott szekrény, olyan sokan voltak.

Augusztus 7-én, hétfőn volt egy komolyabb riadó reggel kilenctől háromnegyed kettőig. Egy 18 gépből álló repülőraj szállt el a város felett, a tüzérség viszont pár lövéssel elterelgette őket másfelé, aztán még négy kisebb raj következett, de azok sem okoztak az enyhe riadalmon túl nagyobb izgalmat. Éjjel egy órakor volt aztán a következő riadó, de egyébként a keddi nap is eseménytelenül telt el.

Szerdán azonban a győriek kénytelen voltak elszenvedni a harmadik bombázást. Az emberek reggel ugyanúgy mentek dolgozni, mint addig, de háromnegyed tizenegy felé megszólaltak a szirénák, légiveszélyre figyelmeztettek. Hárs Ottó így emlékezett arra a napra: „Szólnak a szirénák! Bemegyünk az utolsó szabadhegyi házba. Már zúgnak is a gépek. Nézzük. Egy fehér felhőből jönnek a fehér dübörgő gépek, elég alacsonyan. Bemegyünk a bunkerba. Már sokan vannak lenn. Nehéz a levegő. De mi ez? Bombáznak! Zeng az ég! Mozog a föld! Légnyomást is érezni. Az asszonyok sírnak, jajgatnak! Borzasztó ezt így hallgatni! Elcsendesül minden. De megint motorzúgás! Erősödik! A második hullám! Irtózatos erősen dörögnek a gépek. Újra megrendült az ég! Remeg a bunker. Remeg mindenki. Rettenetes! Mennyi bomba! Mi lesz itt? Jajgatnak az asszonyok. Elvonult a második hullám. Kimegyek a bunkerből.”

A bombázás első hulláma tizenegy után pár perccel kezdődött, és folyamatosan, három hullámban érkezett 75 Boeing gép szórta meg a várost a repülőtértől Pataházáig terjedően, a gyárnegyedre koncentrálva. 566 rombolóbombát dobtak le a támadás során, melyben 66 épület sérült meg. Hajléktalanná vált 53 család, huszonnégyen meghaltak, öten megsebesültek.

A gyártelepek közül találatot kapott a Repülőgépgyár, a Waggongyár, a gázgyár, a Szeszgyár és a Városi Villamosmű kapcsolóállomása.

A kiskúti vízmű vezetékeinek sérülése olyan súlyos volt, hogy üzemen kívül kellet helyezni, a vízszolgáltatást a révfalui vízmű adta átmenetileg, de a csatornamű is súlyos károkat szenvedett. Az április 13-i bombázás során megsérült főnyomóvezeték helyettesítésére létesített ideiglenes nyomócső is találatot kapott. A kár összesen kétmillió pengő volt. Hárs Ottó ezt látta, miután fél tizenkettő felé elvonult az utolsó hullám is: „Irtózatos füst, por látszik a röptér felől. A vagongyár is kapott, az elevátor is, Révfalu, Gyárváros, Pataháza. Amint elvonultak a gépek, már megyünk is vissza, bár a riadó még tart. Jövök haza. Anyukámék a pincében voltak a támadás alatt. Nincsen pánik, mint először volt. Úgy látszik, még ezt is meg lehet szokni. Dél felé lefújják a riadót (valójában 13.05 perckor fújták le a riadót). Visszaballagok a gyárba. Megtárgyaljuk az eseményeket. Aztán kettőkor ma kivételesen eljöhetünk.”

Súlyos kárt szenvedett az Országos Raktárházak győri raktárháza is (elevátor).

Révfaluban, a mai Dózsa György rakparton (akkor Darányi-rakpart) négy ház semmisült meg teljesen, melyek közül az egyikben, a Darányi-rakpart 115 pincéjében lelte halálát a Kollár és Szóka család.

A károkat sikerült hamar felmérni és az áramszolgáltatást már délután négyre helyre is állították. A romeltakarítás még hetekig eltartott. Elképzelni is nehéz annak, aki nem élt át még ilyet, hogy milyen egy bombatámadás. Hárs Ottó szavai ugyanakkor megdöbbentőek, hiszen ezeket írja 1944. augusztus 9-ről naplójában: „Délután el akartam menni uszodába, de az is zárva van. Este el akartam menni moziba, de nincs előadás, mert nem jött meg a film. Pedig a Szegény gazdagokat szeretném megnézni. Ma még mindenki a bombázásról beszél, de holnap már kevesebben, aztán még kevesebben, az élet megy tovább…”

Hárs Ottó naplója és Perger Gyula: A pusztulás képei / Dobos Vilmos felvételei Győr 1944-es bombázásáról c. könyv alapján írta Kovács László.

Köszönet Pirityné Hárs Eszternek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta édesapja naplóját.