Fényképkiállítás a Kultúrházban, 1937

A Magyar Amatőrfényképészek Országos Szövetségének győri csoportja rendezésében fényképkiállítást rendeztek a Kultúrházban 1937. áprilisában.

1932. július 9-én alakult meg a Magyar Amatőr Fényképészek Országos Szövetségének győri csoportja, melynek a vezetője Jáki István műszaki tisztviselő lett.

Évente rendeztek „házi” fotókiállításokat. 1937. április 3 – 18. pedig az ő szervezésükben került megrendezésre a II. Országos Művészi Fényképkiállítás a Kultúrházban.

A teljes katalógus:

„Nagysikerű országos művészi fényképkiállítás Győrött

Szombaton délután sajtóbemutatóval nyílt meg a második győri országos művészi fényképkiállítás a Kultúrházban, ahol az egyesület elnöke, dr. Valló István polgármester helyettes, Jaki István és Stakovits Antal kalauzolták a sajtó képviselőit a kiállítási termekben.

A kiállításra 22 város amatőrjei jelentkeztek. 205 kiállítótól 860 kép érkezett be, kiállításra került 190 amatőrfényképésztől 457 kép.

A bemutatásra kerülő hatalmas anyag három termet tölt meg.

A kiállításon a győriek igen szép számban vonultak fel, Balla János, Dobos Vilmos, Ertl Jenő dr., Fáy András, Perzsa János, Futó Sándor, Hoffmann Adolf, Horváth Ferenc, Horváth Sándor, Jáki Gyula dr., Jáki István, Klemm Ferenc, Kovács Árpád, Környei Béla, Lelóczky Gyula, br. Lévay Erzsébet, br. Lévay Tibor, Lósy Júlia, Maertens György, Meixner Béla, Müller Ferenc, Németh Aladár, ifj. Ormándy János, Pogács Kornél, Pöltinger Gusztáv, Schmikli Lajos, Simon Jenő, Singer Elemér, Somogyi Antal dr., Stakovits Antal, Torkos Ferenc, Varsányi Ferenc, Veöreös Irén, Veöreös György és Weiner István kitűnő képeivel találkoztunk.

A győri matőrök egyesületét minden dicséret megilleti az előreláthatólag nagysikerű és tanulságos reprezentatív kiállításért. (Győri Nemzeti Hírlap, 1937. 04. 04.)

„A Győri Csoport 30 kiállítóval és 89 képpel szerepel. Ez a két szám mutatja, hogy a csoport milyen erősen felkészüli a kiállításra. Reméljük, hogy ez a nagy erőpróba szép sikert is fog hozni amatőrjeinknek és felfokozott munkakedvvel fognak tovább haladni a tökéletesedés útján. Sokoldalú meglátás, változatos téma, tehetséges és szorgalmas munka jellemzi ezt a csoportot, amely öt év alatt felverekedte magát az ország egyik legerősebb fotótényezőjévé. Megérdemli tehát, hogy részletesen foglalkozzunk velük és szigorúan tárgyilagos kritikát mondjunk munkájuk felett.

Vegyük a katalógus szerinti sorrendben: Balla János mind a négy képét más témakörből vette. „Reggeli toilette“ képén a fény és a vetett árnyék a domináns elemek. „Feltámadás” a könnyű atmoszféréju tavaszi kép. A „Stafétafutók“-nál ajánlatos lett volna gyorsabb zársebességet használni, hogy az erős lendületben lévő kezek és lábak elmozdulás mentesen kerüljenek a filmre. „Alkonyodik“ c. képe lehetne egy árnyalattal sötétebb.

Dobos Vilmos ,.Aggastyán“-ja nagyon szép portré. Ertl Jenő dr. meleg nyári napfényt érzékeltet „Kápolna előtt” c. képén. Fáy András legjobb képe a népviseletet megörökítő „Tubi“. Két folyami képe nagyon szépen mutatja a víz hullámzását és csillogását. Ferzsa János mindkét téli felvétele képszerű hatást mutat Futó Sándor érdekes csendéletet mutat be. Hoffmann Adolf, úti éleményeinek nagyszerű interpretálója, amit élénken bizonyítanak algíri és velencei képei. Természetszerűleg az éghajlatnak megfelelő izzó napfény és mély árnyék jellemzi felvételeit. Ilyen óriási kontrasztok helyes megrögzítése egyáltalán nem könnyű feladat. Horváth Ferenc figurális képekkel szerepel, Horváth Sándor pedig ellenfényben készült téli képet mutat be.

Jáki Gyula dr. négy képe közül a legszebb a lágyrajzú lencsével készült „Átkelés a patakon“, amely az ellentétes tónusok ritmikus váltakozásával és a csúcs fények gloriolaszerű ragyogásával kapja meg a szemlélőt. „Kikiáltó“ c. képe szép plain air felvétel. A „Munkában“ pedig igazi elinerülés a munkában.

Jáki István előszeretettel használja a lágyrajzú lencsét és mesteri módon kezeli azt. Mindkét képe eleven példa erre. „Szegénysorsban“ c. képe a hatásosabb. Szép légtávlat, lehetletfinom tónusdifferenciák. A „Játszótársak“ remekül érzékelteti a napfényt. A lágy rajz itt is szépen érvényesül, de a decentralizálás széthúzza a képet.

Klemm Ferenc „Ponty horgásza“ kitűnő alkotás. Az „Ellenfény“ ugyanennek a témának ismétlése. Kovács Árpád „Éjszakai fények“ képe jól exponált felvétel. Környei Béla „Fürdésbe”-e nagyszerű mozgást mutat be. „Tanulmányfej“-c szép beállítású, de kissé lágy. A „Férfi hűség“ jól sikerült. Az „Alkonyat“ egyike a legjobb tájképeknek, amiben évek óta szűkölködünk.

Lelóczky Gyula képei szép ígéretek a jövendőre. Lengyel József „Öreg udvarháza“ kitűnő meglátásra vall, a „Tiroli asszonyok“ pedig merész kivágásával lep meg. (Győri Nemzeti Hírlap, 1937. 04. 15.)

Báró Lévay Erzsébet népies zsánerképei meglepetés szerüek. „Mulatság“ című képe nagyon rokonszenves téma nemcsak nálunk, de a külföldön is. Báró Lévay Tibor szintén magyaros témájú zsánerképek kedvelője. Mint extrateljesítmény kiemelendő a „Vadlibák“. Teleobjektivvel készült? Lósy Júlia mind a három képe meglepő teljesítmény. A „Napsugárka“ remekbe készült felvétel.

Maertens György kipróbált, régi, jó erő. Mind a négy képe azt bizonyítja. „Napkúra“ képe kiállja a legszigorúbb kritikát. Ugyanezt mondhatnók „Nyár“ című képéről is, amely vertikális tagozásával meglepő hatást kelt. „Öreg falak, ifjú léptek“ kissé lágy. „Csend“ című képe elsőrendű technikára vall.

Meixner Béla képei átlagon felüliek. Müller Ferenc jó meglátással rendelkezik. Németh Aladár és ifj. Ormándy János jó meglátást és fejlett technikai készséget árulnak el. Pogács Kornél „Mi újság“ képe művészi hatású. „Alkonyati felhők“ pedig nagy természetkedvelőre mutatnak. Pöltinger Gusztáv a csoport legjobb csendélet kedvelője. „Fény és árnyék“, „Vége a dalnak“ elég bizonyíték e mellett. Még az „Etetése“ is csendélet szerű. Schmikli Lajos „Felhők“ képe kiemelkedő teljesítmény. „Cicák“ képe arányaival fogja meg a szemlélőt. Simon Jenő mesteri alkotása a „Kompót“ és semmivel sem marad mögötte a „Kolostorban“, „Violák napsütésben“ kissé sötét hátterű. „Erőpróba“ jól ellesett pillanatfelvétel, kitűnő mozgással. Singer Elemér bakfis „Portré“-ja finom, pasztellszerű kép. A „Hajóorr“ a fények ismeretére vall. Somogyi Antal dr. „Szent László hermája“ országos hírnévre tett szert, „Motívum a fossanovai kolostorból“ művészi meglátásra vall. Stakovits Antal a legügyesebb portrétistánk. Mind a három képe ebből a tárgykörből való. „Szöszi“ képe lágyabb a kelleténél, de szép térbehelyezése van. „Pipaszó“ és „Inségleves“ hozzáértő kezekre vall. Torkos Ferenc mindkét képe kitűnő teljesítmény. Varsányi Ferenc egyik meglepetése a kiállításnak. Mind a három képe művészi munka. Nehéz választani közülük. „Erő“ című képe nagyszerű sportkép, a „Csend“ gyönyörű fényeket ábrázol, míg a „Napfürdőzés a robogó vonaton“ remek ötlet és szép kivitel.

Veöreös György „Régi győri ház“-a kitünően sikerült Veöreös Irén balatoni képei művészi érzékről beszélnek. Weiner István dr. „Téli reggel“ képe levegős, jó térbehelyezésü városkép. Az „Őszi séta“ jó ellenfény felvétel, kitűnő megoldásban. „Egy kis tus“ mozgalmas, jól exponált igazi gyermekkép. (Győri Nemzeti Hírlap, 1937. 04. 18.)

Hálás köszönet Jáki Ilonának, a fotós lányának hogy a képeket eljuttatta hozzám.

Fotónegatívról digitalizálta Pirityné Eszter.