Ezüstláz 1968

1968-ban az ezüst felvásárlási árának ötszörösére emelésével „ezüstláz” tört ki az országban. Győrben is sorok álltak a Baross (akkori nevén Lenin) úti ékszerbolt előtt.

A világpiacon emelkedett az ezüst árfolyama, s ehhez igazították a hazai felvásárlási árat is. A grammonkénti 60 fillérről 3 forintra emelték a törtezüst árát, a fazonezüstét pedig 3,50 forintra. Budapesten július 3-án, vidéken 3 nappal később kezdődött a felvásárlás.

„Ezüst-láz”
Hetek óta tart az „ezüstláz”. Változatlanul nagy a kínálat, amelyhez van ugyan kereslet is, de a nagy forgalom miatt lassabban megy a felvásárlás. Az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat — amelynek egyébként fő feladata az értékesítés — 49 vidéki és 14 fővárosi boltjában szervezte meg az ezüstvásárlást, jól felkészült rá, de ekkora érdeklődésre nem számított. Hat hét alatt csaknem 60 miliő forint értékű ezüstöt vásároltak fel, annyit, mint előzőleg öt esztendő alatt.
Mintegy 20 tonna ezüsttárgyat kellett darabonkint megvizsgálni, grammonkint átvenni. A valódiság megállapítása, a mérés, a vásárlással kapcsolatos adminisztráció sok időt vesz igénybe.
Mindezeket mérlegelve a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat is bekapcsolódik a jövő héttől a nemesfém felvásárlásba.” (Kisalföld, 1968. 08. 16.)

„EZÜSTLÁZ
Józanság kéretik!

Két hét óta minden kedden és csütörtökön fenn ­marad a vasrács Győrött a Lenin úti Óra – és Ékszerbolt kirakatának ablakain. Az emberek miatt vannak rácsok mögött az ablakok, az emberek miatt, akik a hét keddjén és csütörtökjén hosszú sorokban állnak az üzlet előtt. Ugyanis félő, hogy betörik az ablakokat, de félő, hogy beverik egymás fejét is. Tegnap, csütörtökön reggel már az üzletben dolgozókat is megfenyegették, és az URH-s kocsinak kellett rendet teremtenie.

Ezek az emberek az üzlet előtt — tisztelet a higgadtaknak és józan gondolkodásúaknak — lázban égnek: ezüstlázban. Néhány héttel ezelőtt jelent meg egy rendelet, amely az ezüst árát az eddiginek ötszörösére emeli. És most mindenki el akarja adni ezüst tárgyait egyszerre, ha kell, verekedés árán is, szitkok árán is. Mintha nem lenne ideje, mintha tatár kergetné, mintha . . . Nos, mintha nem is lenne józan ember. Pedig a rendelet nem határidős, továbbra is ér­vényben marad sokáig.

A boltban hárman állnak ellen hetente kedden és csütörtökön a tömeg ostromának, hallják a szitkokat. Az ezüst-átvételi napokon 100—120 embertől vesznek meg 200—250 000 forint értékben ezüsttárgyakat. Minden egyes darabot meg kell vizsgálni, értékelni, lemérni és értékét kifizetni. (Kisalföld, 1968. 09. 13.)

„Ezüstláz Győrben 1968. XI…. saját családi albumból (nagybátyám dolgozott itt). A felvételeket Szabó Emil készítette.” – írja Csapó János a képek küldője. Köszönjük.