Csendes szerdai piac Győrött
Matusz Károly képriportja 1975 július 16-án készült egy csendes szerdai piacnapon a Dunakapu téren.
„Csendes szerdai piac Győrött
Mi sem természetesebb, mint, hogy a nyári napok nem múlhatnak el anélkül, hogy a zöldség- és gyümölcsárak ne kerülnének szóba. Nemcsak a háziasszonyok között, hanem a lapok hasábjain is. Az ügyeletes riporter tegnap hajnalban és délelőtt e témával foglalkozott, tudva, hogy a piacok lassan elveszítik ősi jellegüket, szerepüket, és hogy azt a boltoknak kellene átvenni.
Nincs alku
Már a kora reggeli város képe is sejtette, még a szokásosnál is kisebb forgalom lesz a győri Dunakapu téri piacon. Alig-alig lehetett látni szatyrokkal a révfalui híd felé igyekvő embereket, és szembe sem jött megrakott kosarakkal, nagy terhekkel csupán egy-két háziasszony.
A piac csendes volt, üresen szürkéllő standok vártak jobb kínálatra, és vásárolni szándékozók mérsékeltebb árakra. Hiszen a paprikát, amelyből például a legtöbb volt, még mindig darabonként árusították, jobb esetben pedig 24-től 30 forintig terjedő áron ajánlották kilóját. A kereslet-kínálat ilyen alakulása a piac hangulatára is rányomta bélyegét, alkudni csak kevesen próbáltak, és talán kevesebb haszonnal, mint az a fiatalasszony, aki zöldséget vásárolt:
— Egy forint ötvenért nem ad?
— Nem.
— Egy-nyolcvanért?
— Aranyom, máshol három forint.
A fiatalasszony nem alkudott tovább, ellépett a standtól.
— Jöjjön vissza — szól utána az eladó. — Itt van egy-nyolcvanért.
Sokféle, sokért
A kínálat egyébként viszonylag gazdagnak volt mondható.
A paprika mellől azonban szinte teljesen hiányzott a paradicsom, ami volt, annak kilóját 15 forintért kínálták. A sárgabarackért 10—12 forintot, a görögdinnyéért 13, a szép őszibarackért 18—20, a vöröshagymáért 3, a zöldbabért 8, egy fej fokhagymáért 1.80, az almáért 10—11 forintot számoltak. Természetesen néhány helyen volt málna is, kilója 15 forintért, a kisebb adagokat elhasznált tejfeles poharakban tették az asztalokra. Meggyet senki sem kínált, cseresznye már csupán egyetlen eladónál volt, nem túl bizalomgerjesztő állapotban.
Jellemző volt a kínálatra, hogy a legtöbb helyen zöldségből, gyümölcsből csak kis mennyiségek vonzották a szemet. Égy-két helyen kínáltak tököt is:
— Mennyiért adja a tököt?
— kérdezte egy éllesebb háziasszony,
— Attól függ, melyiket — igyekezett kitérni az eladónő a pontos válasz elől.
— Hát, mondjuk ezt — bökött rá a hat-hét darab közül az egyikre a vásárló.
— Aranyom, ez forint- ötven, kilójával — volt a válasz, mert a piacból annyi még mostanra is megmaradt, hogy az eladók igyekeznek kedvesek lenni, ha rutinból is.
— Hát…
— Ott — mutatott a piacon túlra az eladó — ott egyhetest kap egy forint negyvenért.
Délelőtt tíz órára már szinte teljesen kiürült az amúgy sem túlzottan mozgalmas győri piac. Egy, még elszántan paprikát árusító fiatalember asztaláról a szél egy óvatlan pillanatban elvitte az árcédulát, de ő már nem látta érdemesnek utánanyúlni. Zöldbab, paprika, görögdinnye, kevés gomba és a magát „szívósan” kellető málna — ennyi volt jószerint a kínálat. (Kisalföld, 1975. 07. 17.)
Fotók forrása: Matusz Károly hagyaték / Széchenyi István Egyetem
