A fekete elefánt
A fekete elefánt a Tejfeles (Dr. Kovács Pál) utcai Kojanitz-féle fűszerkereskedés cégére volt az 1880-as évektől.
A fűszerkereskedés első hírdetését a Szabad polgár, 1874. 12. 10-i számában találtam meg:
Jelenleg a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban található az elefánt cégér. Tőlük ezt a leírást kaptam: „az elefánt nincs jó állapotban, kilyukadt pár helyen. C.64.8.1.a leltári száma. 1963-ban az Ingatlankezelő Vállalat adta át a múzeumnak. A Dr. Kovács Pál u. 5. sz. házon, az első üzlet ablaka felett állott. Itt látható a 3638.sz.fényképen is.
A cégér 1882. február hó 23-án kiállított számla szerint KOJANITZ MIHÁLY özvegyéé volt, kinek itt fűszer, anyag, festék és déligyümölcs kereskedése és pálmaolajjal készített fénymáz gyára volt. 1940-táján a KAZINCZY F. u. 3. sz. ház kapuja fölé helyezték. Ott nem üzleti cégér volt.”
1898-ban Csóka Ferenc veszi át az üzletet.
1928-ban a tej- és tejtermékek piacát a Nefelejcs utcába helyezték át. Ez a költözés érintette Kojanitz féle üzletet is.
„A NefeIejts ulcai piacteret megnyitják
A város tanácsának közigazgatási ügyosztálya értesíti a város közönségét, hogy a tej és tejtermékek piacát augusztus 1-én, szerdán a Kovács Pál-utcából (Tejfölös közből) áthelyezik a Nefelejts-utcába, a Magyarispita háta mögé a piacáthelyezéssel megszűnik a Kovacs Pál-utcában hetivásárok alkalmával tapasztalt ember- és árutorlódás. Megszűnik hát az öreg Tejfölös-köz évszázados romantikája. Kiköltözött már onnan a Kojanitz-üzlet, elefántos cégérével, pálmaolajjal készített fénymázával. Elindulnak onnan a tejeskannás Mili Márik, a harmatos répalevélbe takart falusi vajak, a mutató-ujjakkal kóstolgatott tejfölök.” (Győri Hírlap, 1928. 08. 01.)
Csokonai Vitéz Mihály (a költő leszármazottja) a Dunántúli Hírlap 1929. 07. 28-számában emlékezett meg a fekete elefántról:
A ‘Fekete Elefánt’ mindmáig ott lógatja hosszú ormányát a Dr. Kovács Pál utcában levő Varga-féle ház homlokterén, a Kasper Alajos sütőmester boltja fölött. Kojanitz T. Z. régi győri kalmár fűszer és gyarmatáru boltja volt valaha a péküzlet helyén. A fekete elefánt gyártotta a legjobb suvikszot, már mint a »huszár fénymázt«, amellyél az egész országban minden jó magyar ember fényesre pucolta a rogyósszáru csizmáját vagy a »cuggos« topánkáit. A hegyesvégű lúdtollal hadakozott dr. Kovács Pál első magyar győri újságíró, aki a fekete elefántos házban lakott (emléktábla örökítette meg), nagy reklámot is csinált az első magyar suviksznak az ő tekintélyes újságjában, a Hazánk-ban. A »Kojanitz suviksznak« ma is jó márkája van a közforgalomban.”
„Az „elefánt” néhány évvel ezelőtt eltűnt.” – írta Valló István a Győr ismertetése és tájékoztatója, 1930-ban megjelent könyvében.
Az 1940. körül a Kazinczy utca 3. számú ház homlokzatára került.
A következő képen az elefánt már párhuzamosan áll a falsíkkal. Sajnos erről sem találtam adatot, miért fordították el.
1961-ben a helyi újság arról írt, hogy visszakerül az elefánt az erdeti helyére:
Végül mégsem került vissza, 1963-ban a múzeum kapta meg.
A segítségért köszönet Szalai Zsoltnak a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum munkatársának.
Az idézett újságcikkek a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér digitális gyűjteményéből származnak.
