Esmond Harmsworth Győrben

1928. május 16-án Győr fellobogózva várta Esmond Harmsworth újságírót, az akkorra már egész Magyarországon ismert sajtómágnás, Harold Sidney Harmsworth, másnéven lord Rothermere fiát.

A Daily Mail című angol bulvárlap tulajdonosa azzal vívott ki szinte felfoghatatlan népszerűséget hazánkban, hogy 1927 júniusában „Magyarország helye a nap alatt” címmel az európai — köztük a Trianonban Magyarországgal kötött — békeszerződések felülvizsgálatát kezdeményező terjedelmes cikket tett közzé lapjában. Írásának kirobbanó sikere lett; ebben az évben hagyta el az országot az antant katonai és pénzügyi ellenőrző bizottsága, Olaszországgal szárba szökkent frissen kötött barátságunk virága, és mindenki úgy érezte hosszú évek „teljesítési politikája” után, hogy eljött a „magyar ügy” megoldása, azaz a revízió. Ennek felkarolásáért volt hálás a magyar nemzet az angol lordnak, aki hazájában polgári származása, nehéz természete és különcsége miatt az elit köreiben nem élvezett különösebb megbecsülést. Magyarországon azonban éppen ez idő tájt akut probléma volt a királykérdés megoldatlansága: az egyik nagy tábor a Habsburgok visszatérését kívánta, a másik pedig szabadon akart királyt választani. Ebben a helyzetben merült fel többekben az a mai szemmel képtelennek tűnő idea, hogy jelöljék Rothermere fiát a magyar trónra. Ez a soha nagy nyilvánosság előtt ki nem mondott sugallat az akkori csodaváró hangulatban mégis futótűzként terjedt el az országban, és amikor a fiatal Harmsworth Magyarországon járt, rajongás és csakis uralkodóknak kijáró ünneplés fogadta.

Sopronon, Kapuváron, Csornán át érkezett Győrbe Harmsworth és kísérete, melyről így írt a Dunántúli Hírlap 1928. május 17-i száma.

„Rothermere fia Győrött

Győr, május 16.
A tegnapi borús, közbe-közbe csöpörésző idő után reggelre napsütés keltette fél az embereket. Bizonyára mindenki megkönnyebülten sóhajtott fel, hiszen nincs szomorúbb kép, mint egy elázott ünnepség. A mosolygó napsugarakban nemzeti zászlókat lengetett a szél, kicsi iakolásgyermekek kezében apró angol és magyar zászlócskák zizegtek.
A Kossuth-utcán és a Deák Ferenc utcán zászlók, az üzletek ablakaiban lord Rothermere képe.

A városházán magyar és angol zászlóó leng. Az oszlopok közölt pálmák, babérok és örökzöldek, az előcsarnok is csupa zöld és virág, a lépcsők mentén is végig, színes virágok, a folyosón, az ablakokban, fűtőtesteken is cserepekben nyiló virágok, kedves, barátságos a kép, amint egy egy napsugár is odavetődik.
1 óra után valamivel érkezett be Harmsworth autója a városház elé. Amerre jött, a Kossuth utcán és Deák-utcán végig a közönség ezrei és ezrei fogadták zászlóval, virággal, kalap és kendő lobogtatással, kisiskolás gyermekek lengették kis zászlóikat. Csak szebb volt még a kép a városháza előtt. Ezernyi ember várt, tolongott, izgult amikor a rendezőség vezető autója jelentette, hogy: »A következő kocsi !« , — kitört a lelkekből az elfojtott izgalom, lelkesedés, egetverő, éljenzés, Hipp, bipp, hurrá! kiáltás tört ki a sok ezer torokból.

A kedves vendég autója a városház előtt áll meg.
Kilép a fiatal, 30 éves angol képviselő magas, karcsú alakja. Szemmel láthatólag meghatja a tömeg, a városház szépen díszített homlokzata, az angol zászló.
Előtte áll a főispánnal élén ennek a városnak de a Vármegyének is az elitje, egész vezetősége, de körülötte van e város és vármegye egyszerű polgársága, munkástársadalma is. Felharsan az angol himnusz.

Farkas Mátyás polgármester előlép s néhány keresetlen, meleg szóval üdvözli a város vendégét, kívánva, hogy érezze magát otthon s felkéri őt és utitársait, hogy egy kis pihenőre, frissítőre fáradjanak fel.

Azután Turóczy János reálisk. tanár a hadirokkantak nevében üdvözli ugyancsak angol nyelven, majd a közönség, leventék és díszruhás hajdúk közt a városház lépcsőzetéhez mennek, hol a magyar Himnusz hangjai állították meg a közönséget.
A polgármester fogadójában rövid cercle vojt, a város feje bemutatta a megjelent notabilitásokat s fél kettő volt már, amikor a meghívottak átvonultak a tanácsterembe, hol a lunchra terítve volt. Hon. Esmond Harmsworth, Hon. Somerset Maxwell, Mr. C. Ward-Price, Mr. Ch. Sanger, Mr. I. Banister, Teehert Gyula, dr. Csánk N., Mr. Victor Consule, Mr. W . R. Turner, Mr. H. A. Horv, Mr. Horace Grant, Vermes Gyula, Teleky Gyula gr., Glósz Miklós, Fereghy Oszkár rendőr tan., Kironknopf Ernő, Berec Sándor dr., Oláh Gyula, Gerlóczy Lajos, Huszka István, Benda Jenő dr., Drexler Ottó, Vásárhelyi Gyula dr., Harsányi Gyula, Frey András dr., Zichy Ernó gróf, Rassay Károly, Fenyő Miksa dr. A győriek közül Németh Károly dr. főispán és felesége, Farkas Mátyás polgármester és felesége, Némethy Ödön dr., vitéz Peterdy Ödön, Sólyom Andor, Rácz Ernó, Török Géza, Kvirsfeld László, Höffer Vilmos dr., Szauter Ferenc dr., Petz Lajos dr. és Valló István dr., vettek részt a dezsönén, amely alatt felváltva a katonazenekar játszott és az Iparos Dalkör énekelt.

A menü, melyet Wolfsbauer Jenő vasúti vendéglős állított össze kiváló gonddal, a következő: Consommée en tasse. — Fogas du Balaton grillé, s Remoulard. Vin rouge de »Szekszárd«. — Filets de boeuf à la Vellington. Selle de mouton. Garniture français, Salade, Compote Californie. Vin blanc »Somlói«, »Bársonyos«, du chateau Pannonhalma. — Beignet à l indienne Gateau au créme. Fruits .»Meggylelke* Kafé.

Mielőtt ebédhez ültek, a polgármaster fogadószobájában bemutatták Harmsworthnak a város
éa a hatóságok vetőséget, valamint a társadalmi előkelőségeket.

A fogadóteremből az asztalhoz vonultak, ahova Harmsworth karonfogva vezette a polgármester feleségét. A pompásan terített asztal körül a fehérkesztyűs felszolgáló személyzet kiválóan végezte feladatát.
Ebéd alatt az Iparos Dalkör Fodor Kálmán karnagy vezénylete mellett irredenta datokat énekelt, majd a győri cigányzenészek hatalmas bandája magyar dalokat játszott.
Ezután Farkas Mátyás polgármester emelkede szólásra és folyékony angol nyelven a követkéző magyar értelmű felköszöntőt mondotta:

Hölgyeim és Uraim!
Midőn mi, magyarok, a háború befejezte után megcsináltuk számadásunkat, azt találtuk, hogy sokat, nagyon sokat vesztettünk. Elvesztettük drága fiaink nagy részét s elvesztettük ősi földünk ngyobb részét, sőt sokszor úgy tűnt fel, hogy, elvesztettük jövőnkbe fektetett hitünket s bizakodásunkat.
A nagy háború, a két forradalom, a bolsevizmus s az oláh megszállás után azt hittük, hogy elvesztettük az európai acropag becsülését s tisztára magunkra vagyunk utalva.,
E tudat s azon érzés, hogy egyedül vagyunk Európában, amely tudat és érzés annyiszor és oly erősen dolgozott történelmünkben: felrázott bennünket, elkezdett dolgozni, rendbehozta házunk tájékát és íme! eddigi; ellenségeink jobbik része siet segítségünkre. Egy valódi angol Gentleman, aki nem tudja elviselni az igazságtalanságot, emelte fel hatalmas szavát népünk érdekében s megmutatta Magyarország helyét a világon. Isten áldja meg őt ezért. E hatalmas ember elküldötte fiát, akit szerencsénk van ez alkalommal városunkban üdvözölni. El tudom képzelni a válás jelenetét atya és fiú közt, el tudom képzelni a bölcs tanácsokat, melyeket a nemes gondolkozásu atya adott nemes érzésű fiának. És itt eszembe jut egy anekdota, amelynek elmondására engedelmet kérek, mert remélem, nem fogom zavarni ezzel a pillanat ünnepélyességét.
Midőn ifjabb Sheridan Cambridgeből viszatért az apai házhoz, megkérdezte őt az atya:
— Nos, fiú, mi lesz most veled?
— Majd csak akad valami, apám! kiirom a homlokomra: kibérelhető!
Midőn kedves vendégünk elmondá atyjának, hogy Magyarországba akar utazni, megkérdé tőle atyja:
— Aztán mit keressz ott, édes fiam?!
— Azt hiszem, atyám válaszolt a fiú — sikerülni fog utam célja; kiirom szivem fölé: kibérelhető!
Erre az apának nem volt több mondanivalója, mert tudta, hogy mi, magyarok, akarjuk elfoglalni e szivet egészen s remélem, hogy nemes vendégünk kényszerítve lesz egyéb igényeknek, melyek szintén helyet kérnek ott, azt válaszolni:
— Megtelt, nincs több hely! …
Az érzelmek s remények hatása alatt ragadom meg poharamat s iszom Lord Rothermere és fia, nemes vendégünk egészségére, egy őszinte magyar szívből fakadó kívánságokkal: Isten áldja meg Lord Rothermeret, áldja meg fiát és minden vendégünket!

A felköszöntőre E. Harmsworth válaszolt.
Megköszönte a lelkes fogadtatást és azt a nagy szeretetet amiben része volt.
— A magyar nemzetnek, mondotta beszéde közben – jövőjét illetőleg kétségei vannak; De
nekem meggyőződésem hogy kifogja heverni ezt a megpóbáltatást.
Azután melegen megköszönte a fogadtatást, külön köszönetet mondott a zenéért és a dalárda énekéért.
— Úgy, mint én, úgy azt hiszem önök is — fejezte be a beszédjét — a legjobb benyomásokkal búcsúzunk egymáitól. Asztalbontás után Harmsworth a polgármester szobájába vonult. Nyomban követte őt az újságírók serege, akik vele érkeztek és akik már itt várakoztak reá. Itt egy rövid interjút adott a sajtónak angol nyelven:
— Igen mély benyomást gyakorolt rám mondotta — és lelkem mélyéig meghatott az a fogadtatás, amelyben mindenütt részesülök. — Úgy érzem, mintha a magyar nemzet a szívére ölelt volna! Nemcsak eddigi utamon az országban, hanem itt Győrött, ebben a csodás városban is a tömegeknek ez a hatalmas lelkesedése felejthetetlen marad a számomra. Nem fogom elmulasztani és még ma este Budapestről táviratozni fogok atyámnak, lord Rothermerenek, hogy elmondjam neki, hogy hogyan fogadták a magyarok az ő fiát.
Remélem, sokat fogok tanulni és tapasztalni a magyarok életéről és azokról az igazságtalan megpróbáltatásokról, amiben ennek a nemzetnek része volt és van. Megvagyok győződve, hogy az eddigi és további tapasztalataim életemnek egyik legnagyobb élménye lesz.

Ezalatt a városháza előtti téren az ezrekre menő tömeg türelemmel vár az indulásra.
A lord fiát egetverő éljenzés kíséri az autójához. Pillanatok alatt felbomlik a rend és mindenki a közelébe akar jutni, hogy jobban láthassa.

Fél 3 órakor indultak el a kocsik, a lord fián kívül a kísérete, a külföldi és fővárosi újságírók, meg a főispánon és a polgármesteren kivül a város vezetőségének több tagja foglalt helyet.
A katonazene rázendít az indulóra és a tömeg ujjongó lelkesedése búcsúzik a vendégtől akinek magyarországi útja életének egyik legszebb élménye marad.„