A Lelóczky cukrászda

1886. októberében Lelóczky Gyula cukrászmester cukrászdát nyitott a Kazinczy utca 8. sz. alatt, a Gassner-féle házban.

Lelóczky Gyula (Esztergom 1858. ápr. -1928. aug.) Édesapja molnár volt, de a fiú nem folytatta a családi mesterséget. Budapesten cukrásznak tanult, majd 1886-ban Győrben telepedett le. Önálló vállalkozását a város egyik legforgalmasabb helyén, a Kazinczy utcában indította útjára. A cukrászokat, akárcsak a kávéházak üzemeltetőit, tulajdonosait, a formálódó polgári szokások tartották életben, és biztosítottak számukra esetenként igen tekintélyes jövedelmet. Győrben az 1880-as évek végén mindössze öt cukrászda volt. Üzlete kezdetben vegyes profillal működött. Uzsonnát is felszolgáltak, és korlátozott italmérési joggal rendelkezett.

A Karmelita köz kiszélesítése után a Deák Ferenc utca már a Kazinczy utcáig tartott. Itt építtetett házat Lelóczky úr a Deák u. 3. sz. és a Korona (ma Sarló) köz 17. sarkán, ahová 1896. novemberében áthelyezte cukrászdáját.

„Lelóczky és a bajor király konyhája. A jelenleg Sárváron tartózkodó bajor királyi család számára a győri Lelóczky-cukrászdában eszközölték a megrendeléseket A cukrász-süteményeket maga Lelóczky vitte Sárvárra, hol értesülésünk szerint rendkívül meg voltak elégedve a szállítással s több újabb megrendelést tettek nála.” (Dunántúli Hírlap, 1914.05.12.)

„Győri sütemény a bajor király asztalán. A Sárváron időző II. Lajos bajor királynak itt időzése alatt mindennap Győrből Lelóczky Gyula jónevű cukrász szállítja a süteményt. Lelóczky Gyula személyes felügyelete alatt kerülnek a sütemények a királyi család asztalára. A velünk rivalizáló Szombathelyen a cukrászok duzzognak is, hogy a bajor király a győri süteményeket fölébe helyezte a szombathelyinek.” (Győri Híradó, 1914.05.12.)

A korosodó cégalapító Jenő fiát a kor szokásainak megfelelően külföldre küldte tanulni. A vállalkozás későbbi folytatója hosszú és változatos vándorútja alatt Svájc, Nizza és Párizs legjobb mestereinél szerzett tapasztalatokat. Lelóczky Jenő 1920-ban vette át az üzlet irányítását édesapjától.

A 20-as éveinek végén járó fiatalember a nyugaton látott ötleteket kívánta meghonosítani Győrben. 1923 és 1926 között 25 fős üzemmel csokoládét állított elő, de ez a vállalkozása nem sikerült. Szerencsésebb volt a cukrászda átalakítása. A helyben való fogyasztás serkentésére párizsi mintára kialakított egy sárga és egy kék szalont. Egy fiókhelyiségben pedig az autósokat kívánta vendégül látni.

1922. nyarán megnyílt a Corso cukrászda az egykori Korona kávéház helyén, a Baross út – gr. Tisza István tér sarkon.

„Huszonötéves jubileum. A győri Lelóczky cég kedves háziünnepséget tartott a héten, családi szeretettel üntnepelte Naszádos Jankát abból az alkalomból, hogy 25 évet töltött el a cégnél, amelynek lelke és vezetője lett páratlan kötelességtudásával, odaadó ragaszkodásával a cég iránt és előzékeny figyelmességével és kedvességével a közönséggel szemben. A negyedszázados fáradhatatlan munkásságért ünnepelte a Lelóczky-család a kis Naszádos Jankát, akinek tevékeny része van a szép vállalat előmenetelében, népszerűségében, pedig hát a cukrászdának is voltak a háború alatt és után keserű esztendői, amelyeket a jubiláns üzletvezető igyekezett elviselhetővé tenni.” (Győri Hírlap, 1923. 02. 16.)

1925-ben párizsi mintára intim kék-szalont rendez be.

„Lelóczky – kékszalon

A Lelóczky-cukrászda szombaton nyitja meg új helyiségét, egy kedves, intim kék szalont, amelyet a cég a renovált régi, szintén, meghitt levegőjű, uzsonnázó helyiség mögött áldozatkész átalakítás után berendezett, ezzel is viszonozni akarván a győri és győrvidéki közönség támogatását. Mióta 41 évvel ezelőtt a Lelóczky-cukrászda megnyílt, mindig a magyar cukrászat vezető-sorában állt. Lelóczky Jenő a lelkiismeretes gondossággal és szaktudással elért és megtartott nívót még fejlesztette. Atyja üzletében nőtt fel, ennék a rendkívül finom és nehéz szakiparágnák szeretete az otthoni környezetben lelkébe plántálódott és így indult nagy útjára, a külföldre.

Hosszabb ideig Nizza legelőkelőbb cukrászdájában dolgozott, látott, figyelt, tanult és ezután jött haza. Külföldi szemléit azonban most sem hagyta abba. Mindezeket azért írjuk meg, mert így érthető, hogyha győri ember Budapesten vagy Bécsben jár, az ottani neves cukrászdák megismerése után rendszerint megállapítja, hogy igen jó, de azért a Lelóczky sütemény kitűnő. Könnyűek, finomak, versenynyerők, épp így a szendvicsek és egyébb jók.

Lelóczkyék azonban a régi cukrászda mellett még egy fontos vállalatot létesítettek, finom cukorkák, csokoládé bonbonok, dessert-édességek készítményei máris nagy területen kedveltek, mert itt is a fejlődésben nem pihenő szaktudás érvényesül és a laboratóriumszerű konyhán mindig újabb és finomabb kitalálásra törekszik.

Így felkészülve, évek kitartó, kizárólag csak a szakmának élő, szakadatlan munkája után valósította meg Lelóczky Jenő régibb ideáját, hogy az előkelő fővárosi cukrászdák mintájára látogatóinak az eddiginél több és kedvesebb helyet biztosítson. Most adja át a forgalomnak az új uzsonnázó helyiséget, amelyik különösen alkalmas arra, hogy abban társaságok találkozzanak és állandósuljanak.

Régi polgári szökás szerint megnyitás előtt a fejlődésnek új állomásán bemutatóra hívta meg a város polgármesterét, Farkas Mátyást, Höfer Vilmos dr. főjegyzőt, Erdélyi Iván tanácsost és szigorú kritikusoknak feleségeiket, hogy megszemléljék a legutóbbi hetekben lefolyt praktikus átalakitasokat, ízléses renovalásokat, kellemesen meglepő újításokat. A kis társságot meglepte az árkádos új helyiség és annak elegáns berendezése, amelyben állandó zenés műsort szolgáltat a készülő rádióberendezés.

Szívből kívánták, hogy a közönségért szívesen hozott sok áldozatot és figyelmességet teljes siker jutalmazza, ami kétségtelen is, mert, hiszen Lelóczkyék minden nap frissen készülnek erre a feladatra. Holnap, szombaton már ez az új helyiség is rendelkezésére áll a közönségnek.” (Győri Hírlap, 1925. 12. 05.)

A Dunántúli Hírlap, 1928. 10. 28-i számából, egy baleset kapcsán, megtudtuk a cukrászda söfőrjének a nevét is.

1935. január 1-én az 50 éves Lelóczky cukrászdáról emlékeztek meg a Győri Hírlap hasábjain.

„Ötven éves lett cégünk, a Lelóczky Cukrászda: Talán éppр oly súlyos gazdasági viszonyok között mint a mai, tetézve még a kezdet nehézségeivel, de már egy jobb kor hajnaldrengésén, nyitották meg áldott emlékű szüleink 1885-ben az üzletet nagy küzdelmekkel, szorgos munka és jó áruval, lassan ismertté, kedveltté tették a cukrászdát és a régi Győr közönsége ífjúsága a javulás beálltával mind gyakrabban keresték fel a Kazinczy-u. 8. sz. alatti kis cukrászdát. Családi ünnepélyeikről nem hiányzott süteményünk, fagylaltunk, K. szüleink szorgalma és takarékossága, jól megalapozott üzletet teremtett és hagyott ránk. Az idők változásaihoz mérten, mi, az utódok igyekeztünk lépést tartani a haladással. És mint a múltban, úgy most is Győr város megértő közönségének bizalmával találkozunk. Ennek a kedves közönségnek, mélyen tisztelt régi és új ismerőseink és támogatóinknak hálásan köszönjük, hogy ezt az üzleti életben hosszú időt megérni segítettek. Köszönjük a bizalomnak és szeretetnek részükről való számos mgnyílvánulását és kérjük kedves mindannyiukat, hogy avval bennünket továbbra is megtisztelni sziveskedjenek. Mi igyekezni fogunk erre minden tekintetbien érdemesnek lenni és biztoisíthatjuk nagyrabecsült jóakaróinkat, hogy mindenben és mindenkor igényeik legmesszebbmenő, megelégedésre szolgáló kielégítése lesz ezután is főcélunk. Azötvenedik üzleti év legelső napján, amikor egyúttal Győr város egész nagyközönségének boldog új esztendőt kívánunk, minden hálánk és köszönetünk az övék. Kiváló tisztelettel Lelóczky Jenő és Gyula.„

Lelóczky Jenő munkásságát az országos szakma nagyon komolyan értékelte. 1937-ben neki ítélték a Gerbeaud-díjat, majd egy év múlva ő képviselte Magyarországot egy berlini kiállításon.

„Győri iparos képviseli a magyar cukrászipart a berlini nemzetközi kiállításon

A „Deutsche Arbeitfronts“ kézművesipari központi szervezete május 28-tól július 10-ig Berlinben nemzetközi kézművesipari kiállítást rendez. Harminchárom nemzet kézművese, iparosa, jelentette be részvételét. Magyarország is résztvesz ezen a kiállításon. Március hóban Győrbe érkezik dr báró Kruchina Károly iparügyi miniszteri osztályfőnök, hogy a kamara és ipartestület vezetőségével a részieteket megtárgyalja. A nemzetközi kiállítás egyik legérdekesebb része az üzemben tartott iparos műhelyek bemutatása lesz.

A magyar cukrászipart a győri Lelóczky Jenő és Gyula képviselik, akik országos jóhírűket most az egész világ előtt ismertté teszik.
A kiállítással kapcsolatban Marschall Béla ipartestületi elnök kieszközölte, hogy a győri kamara területéről 40 iparos részesülhet személyenként, az iparügyi minisztérium 30 pengős utazási segélyében. A különvonat május 30-án reggel indul. Az ötnapos tanulmányi út szállodai és minden költséggel együtt 130 pengő. Jelentkezés, az ipartestületben.” (Győri Nemzeti Hírlap, 1938. 03. 03.)

1941. április 19.:

„Lelóczky Jenő győri cukrászmestert kitüntette a kormányzó

A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormányzó Lelóczky Jenő győri cukrászmesternek a magyar ipar terén négy évtizeden át szerzett érdemeiért az arany érdemkeresztet adományozta.”

1942-ben átalakításon esik át az üzlet.

„Gyönyörű üzlethelyiséggel gazdagodott Győr

Győr közönségének félszázad óta kedves helye a Lelóczky-cukrászda.
A régi üzlet, a Deák Ferenc utcában sokat tudna mesélni a sok habos kávéról, pompás süteményekről, mit ott elfogyasztottak a matróna korban levő győri hölgyek is már fiatal korukban. A régi üzlet most pompásan újjáalakítva nyitja meg ajtaját. Ma, vasárnap nyílik meg a fővárosi hires-neves hasonló üzletekkel vetekedő, gyönyörű helyiség, melyet tulajdonosai, szakmájuknak nem is mesterei, de szerelmesei nagy áldozattal varázsoltak ilyen széppé.
Kedves közönségének fokozott kényelmét szolgálja az átalakított, gyönyörű üzlethelyiség, mely a háború közepén is a magyar és közelebbről a győri ipar magas színvonalának bizonysága.

Alkalmunk volt a hivatalos megnyitás előtt körülnézni a gyönyörű cukrászdában. Lelóczky Jenő ízlése alapján Kaszás Gyula készítette a falburkolatokat, a kényelmes, pompás bútorokat, mig az átépítést mely a régi helyére csillogó újat varázsolt, Stadler Dezső műépítész végeztette.

Megváltozott a cukrászda beosztása. A sötét kis benyíló helyén vörös-arany tapétás szép szalon várja a vendégeket. A helyiség megnagyobbodott, úgy tetszik a tükrös fényözönben. Pompás olasz espresso adja az illatos feketét, s a felszerelést a legmodernebb hűtőgépek egészítik ki.
Ma, vasárnap a nagyközönség számára is megnyílt az új Lelóczky s a Deák utcában kevesen tudnak most már elmenni, hogy be ne üljenek ebbe a cukrászdába, hol az édesipar művészei kínálják pompás remekeiket.
Győr gazdagabb lett egy szép üzlettel és ebben az üzletátalakitásban az a magyar derűlátás is megnyilatkozik, mely a háború közepén épit, mert építhet a jövőre, hiszen hős honvédeink hamarosan meghozzák a boldog békét!” (Győri Nemzeti Hírlap, 1942. 01. 25.)

Képgaléria a Lelóczky és a Corso cukrászdákról:

1947-ben még Lelóczky Jenő neve alatt szerepel az iparos címtárban, de 1948-ban ő sem kerüli el az államosítást.

1953-ban Batthyány borozó (VII-es) néven működik, majd 1954. szeptember 1-én elsőosztályú étterem nyílt az egykori Lelóczky-cukrászda helyén.

Három év múlva az étteremből presszó lesz.

1957. szeptember 14.

„Értesítjük kedves vendégeinket, hogy újjáalakított KÉK DUNA eszpresszónkat (volt Lelóczky-féle cukrászda) szeptember 14-én megnyitottuk.
17-től kezdődően a népszerű Kaiser-Karda-Nánássi trió ad műsort minden este.
HANGULATOS ZENE! — KITŰNŐ ITALOK!” (Kisalföld, 1957. 09. 15.)

1959-ben és 1965-ben újabb felújításon esik át a vendéglátó egység.

1991-ben végleg bezárt a győriek közkedvelt szórakozóhelye, melyet Kék Duna korában is csak egyszerűen „LELÓ” néven emlegettek a régi neve után.

Helyén pizzéria nyílt.