A Magyar Királyi 519. Hadikórház Győrött
1942. szeptember 23-tól a Győri Magyar Királyi Állami Apponyi Albert gróf Leánygimnázium (ma Kazinczy Ferenc Gimnázium és Kollégium) hadikórház célját szolgálta.
1942-ben már nyílvánvaló volt hogy Győrbe is kerülnek majd harctéri sebesültek, akiknek elhelyezéséről, az ápolói keret felállításáról megkezdődött az előrelátó gondoskodás.
1942. szeptember 23-tól vették ígénybe a dr. Puhr Ferenc által igazgatott Leánygimnázium épületét Hadikórház céljára. A tanítást abban az időben a délutáni órákban, 14-től 18 óráig 40 perces időtartammal a bencés gimnáziumban tartották.
A Győri Nemzeti Hírlap 1942. október 20-i száma így írt:
„Tökéletes felszereléssel készül a győri hadikórház hős sebesült katonáink részére
Szombat délelőtt látogatást tettünk az egyik készülő győri hadikórházban. A hatalmas, kétemeletes iskolaépület lesz a győri hadi „fő-kórház”, amely a legmodernebb műtővel rendelkezik.
Élénk sürgés forgás fogad, amikor belépünk a hatalmas tölgyfakapun.
Katonák cipelnek nehéz ládákat, amott pedig vöröskeresztes hölgyek tevékenykednek, intézkednek, hogy mielőbb teljesen készen álljon a hadikórház.
Megtudtuk, hogy ez lesz a legelső, itt lesz a „központ”, az ezután létesülő, illetve már munkában levő más épületek csak a könnyebb sebesültek részére készülnek. Itt lesz a sebészet, a lábadozó betegeket azután más épületekben helyezik el.
A győri hadi kórházak parancsnoka dr. Kő Miklós őrnagy orvos, aki már napok óta fáradozik a Vöröskereszt győri fiókja vezetőségének készséges támogatása mellett a győri hadikórházak felállításán.
A folyosón találkozunk Koller Jenő polgármester feleségével és Hodossy Gizella vöröskercsztes intéző testvérrel, akik készséggel vezetnek végig a tágas, világos termeken, folyosókon, melyek nemsokára az életnek megmentett sebesült hős magyar katonáktól lesznek népesek.
Végigjártuk a második emeletet. Bizony alapos átalakítási munkálatok váltak szükségessé. Többhelyütt falakat kellett emelni, másutt bontani, vízvezetékeket vezetni, hogy a mai kor követelményeinek megfeleljen ez a hatalmas, iskolából lett hadikórház.
A második emeleten betegszoba-betegszoba mellett. A folyosó végében vadonatúj mosdóhelyiség fürdőkáddal a legénység részére.
A tágas, világos termekben pedig már egymás mellett sorakoznak a vöröskereszt győrvárosi fiókja által gyűjtött ágyak. Szorgos női kezek húzzák a hófehér lepedőket a szalmazsákra, majd szürke pokróc kerül még az ágyra, ez is fehér lepedőhuzattal, meg egy vánkos.
Végigmegyünk a termeken. Mindenüt máris ragyogó tisztaság, pedigegyik másik teremben még a kőművesek dolgoznak. Alig várják a katonák, meg a vöröskereszles hölgyek, hogy végezzenek, máris nekiesnek a tisztogatásnak, rendcsinálásnak. A nehezebb fizikai munkát a katonák végzik, az ablaktisztogalástól kezdve pedig minden mást a vöröskeresztes testvérek.
Lefelé ballagunk egy emelettel. A folyosón honvédek csoportjával találkozunk, az éppen most érkezett vas éjjeliszekrényeket cipelik felfelé a szobákba, az ágyak mellé. Az első emeleten padok sorakoznak egymás mellett. Ezek egy része a folyosókon, másrésze a termekben nyer elhelyezést. Dohányozni csak a folyosón szabad majd.
A folyosó végén benyitottunk egy különös helyiségbe. Tágas, világos ablakok, a falak is szürkéskék olajjal festve, ragyog mint a tükör. Az ajtók ablakok hófehérek, még minden olyan „ujszagu”. ..
— Ez lesz a műtő — mondja Koller Jenőné és megmutatja a szomszédos, szintén újonnan létesített helyiségeket is, ahol a kötözőszoba, röntgenhelyiség, mosdóhelyiség, műszer sterilizáló berendezés található.
Valóban a legmodernebb kórház is büszke lehetne erre a berendezésre, ami itt található azok érdekében, akik legnagyobb kincsüket: az egészségüket, vagy életüket tették kockára a hazáért, a bolsevizmus elleni ádáz küzdelemben.
Az alagsorban, készül a konyha, itt vannak mosdó- és tussoló helyiségek. Hófehér konyhaszekrények, jégszekrények várják használatbavételüket a folyosókon. A konyhafelszerelés nagyrésze a honvédkincstár tulajdona, de ezek olyan pompás, értékes tárgyak, amelyek a legelőkelőbb szállóban, vagy
magánháztartásban is kiválnának.” Liszy Lajos.
Verebics János nagynénje, Czvitkó Julianna is egyike volt a civil önkéntes nővéreknek.
„Civil ápolónőként önként jelentkezett hadi szolgálatra, a család tudta nélkül. Igen szigorú dédnagyanyám vaskézzel fogta össze négy lányát és – akinek már 42-ben volt – a férjeket, unokákat. Mikor Jucika egy nap ebédelni hazajött a rendelőből, ahol dolgozott, a szépen megterített asztalon, a tányérján a leves helyett egy boríték várta: a katonai bahívója. „Edd meg lányom, amit főztél!” Jucika végig szolgálta a háborút, másfelé is vezényelték később, 45-ben ismét Győrben volt. Nem tettek soha különbséget katona és katona (tiszt, közlegény, magyar, német, szovjet) között: nekik csak „a” beteg volt.”
Verebics János fotói:
Mi voltunk az első osztály, az egészségügyi szakközépiskolai részen, akiknek nem -az elég csúnyácska- csíkos köpenyben, előtte fehér köténnyel, hanem szép fehér köpenyekben lehetett gyakorlatra járni, plusz a keményített fityulát a fejünkre tenni….A köpeny hosszán mindig rövidítettünk, persze a jó ízlés határain belül. Jó volt ebbe az iskolában tanulni… Megmutatták nekünk az emeleten, hol volt lezárva a fiú részleg a lány gimitől, majd később lett koedukált az intézmény. Nagyszerű tanáraink voltak. Szívesen emlékszem vissza dr. Horváth Ottóra, egykor kórház igazgatóra, egészségügyi miniszter helyettesre, aki a belgyógyászat könyvünket is írta.Most a belgyógyászati osztály melletti folyosón látható az arcképe, egy domborművön, sok már híres, nagy tudású orvos között.