A győri hetedik világcsoda (az Iparcsatorna)


1914-ben határozott Győr város törvényhatósági bizottsága egy elő-kikötő és forgalmi kikötő medencével ellátott iparcsatorna építéséről.

1912-ben Győrben a Monarchia legnagyobb és legmodernebb ágyúgyárát kezdték építeni a Skoda-művek érdekeltségének részeként. E telepítés indokolttá tette az Iparcsatorna létesítését kb. 2,0 km hosszban azzal, hogy bekapcsolja a gyártelepet a vízi közlekedésbe, illetve szállításba. Az Iparcsatornát a Freund H. és Fia budapesti cég építette.

A Szikszéli dűlő a leendő Iparcsatorna helye (Győr város 1912-es térképéről)

A Dunántúli Hírlap 1915. július 9-i számából:

„A győri hetedik világcsoda.

Készül a hajózási és Iparcsatorna. – A városrét feltöltése. — Rejtett szénbánya Győr város határában.

Ha van már Győrött hat világcsoda (hadd lám: püspökvár és bástya, ágyúgyár, sétatéri sziget, pályaudvari alagút, korzó és drágaság…)— akkor a hetedik most készül gyors léptekkel s ez a győri ipari- és hajózási csatorna.
A napokban Erdély Ferenc főmérnök engedélyével volt alkalmunk a terepet, megtekinteni, ahol Déri József mérnök kalauzolt bennünket szakszerű magyarázatokkal. 
Az iparcsatorna az ágyúgyár telepe mellett indul ki és 2200 méter hosszban a Kiskút és városi gyümölcsös közt elhúzódva ömlik bele a Dunába. Szélessége 16 méter lesz, torkolatánál egy előkikötővel, a végénél hatalmas kiszélesített dokkal, amely rakodópartnak és télikikötőnek fog szolgálni. A víz mélysége legkisebb vízállásnál 3 méter 20 cm., legnagyobb árvíznél 8 méter 72 centiméter lesz benne. Ezenkívül Ipari célokra is fog szolgálni a csatorna: ennek medréből kapja szifon-vezetéken át a vizet az ágyúgyár és a Grab-gyár is. Az ágyúgyár már a jövő hónap elsejétől kezdve meg üzemét, az elérendő csatorna-fenékvízből napi 40 ezer köbméter vizet fog igényelni.

A csatornát a Teleszky (ma Puskás Tivadar) út és a Budai út szeli át, ahol a forgalom lebonyolítására egy-egy vasbeton-hidat építenek. Később a Munkás utcai irányban is terveznek egy hidat.

Az alábbi tervrajzon láthatóak a leendő hidak és gyártelepek is.

Az Iparcsatorna tervrajza

Itt említjük fel, hogy a hidak próbafúrásánál megállapították, hogy a föld gyomrában a Budai- útnál 8 méter, a középszelvénynél 9 méter mélységben, előbbinél 15, utóbbinál 25 cm vastag kőszénréteg húzódik.

A csatorna építését a Freund Henrik és fiai cég vállalta el, megkezdve a munkálatokat május hó végén, előbb egy, majd két száraz kotrógép segítségével. A kotrógép (excavator) a szárazföldön lefektetett két-két párhuzamos vágányon mozog és három gőzgép eszközli benne a háromféle mozgást. Az egyik a merítő-puttonyokat igazgatja, a másik az egész gépet viszi jobbra-balra lassú tempóban, a harmadik pedig kirakja a kivájt földanyagot. A gép napi teljesítménye 2000 köbméter, amit 12 embererő rak kocsikra és szállít el 7 kis mozdony és 300 kavicsoló kocsi segítségével.   Ez a teljesítmény-egyszerűen szenzációs méretű, ha vesszük, hogy gép nélkül ugyanezt a munkát 300—400 munkás tudná csak elvégezni, ha napi 18 órát dolgoznék és ez idő alatt maximum 6 köbméter földet ásna ki. Így géppel az üzem napi költsége 1000 korona, ami mellett a vállalat 2600 koronát keres, drágán vett és drágán ideszállított gépeivel.
A munkaidő reggel 5-től 12-ig és 1-től 8-ig. A pihenő egy órát a gép vizsgálatával kötik össze a munkások, akik közt oláhok is dolgoznak.

A kiásott földanyagot, ami cirka 300 ezer köbméter kavicsot fog adni, elszállítják kis gőzvonatokon a Városrétre, amelynek utolsó szabad terét így  feltöltik a védtöltés magasságát megközelítőleg. Evvel a munkálattal kapcsolatban megnyerik a mostani védtöltésen kívül eső Duna-árterét is, amennyiben a védtöltést mai helyéről a Duna partjára viszik ki és az így belül nyert területet planírozzák.

E hatalmas perspektívájú munkálat 1916. évi december 31-ig teljesen készen fog állani, hogy hirdesse  Győr városának a háborús időkben is szüntelenül erős fejlődését.”

Az 1916. december végi határidő 11 évet csúszott. Bár a csatorna elkészült, a Mosoni Dunával nem volt összeköttetése.

A Dunántúli Hírlap, 1927. november 24-i számából:

„Elkészült a győri iparcsatorna

Gyárak létesítésével, telepítésével kellene hasznosítani a Felső-Duna egyetlen biztos kikötőjét

A »Győri ipari és hajózó csatorna« bejárati részének idei kotrási munkáit a győri m. kir. folyammérnöki hivatal befejezte. E munkák által a mintegy 10 éve készen álló, (de a győri Dunától elzárt 2 kilométer hosszú belső csatorna a Dunával teljes összeköttetést nyert és a hajók, valamint a megterhelt uszályok a győri legkisebb vízállás mellett is akadálytalanul bemehetnek a budai úti híd mögött lévő iparcsatornába, amely úgy kikötésre, mint téli kikötőnek teljes hosszában használható immár, sőt a Felső-Duna egész magyar partján jelenleg ez az egyedüli biztos téli menhely; szigorú tél esetén előreláthatólag számos hajó fogja felkeresni a téli javítási munkákkal növelve egyúttal Győr ipari forgalmát is.”

A téli kikötő (külső négyszög)

A tervezettekből csak a csatorna két oldali védőtöltése, az ágyúgyári rakodó és a tervben szereplő három híd közül csupán egyetlen, a Bécs–budai úti (Likócsi)  készült el.

A Likócsi híd története:

A csatorna kettészelte az akkori Budapest—bécsi főútvonalat. A nagy járműforgalom lebonyolítására a csatorna fölé magas és kecses vasbeton hidat építettek, Zielinszky Szilárd műegyetemi tanár tervei szerint 52,0 méter hosszban. (Ő tervezte — a Győri Cziráky — emlékművet is). Voltaképp száraz híd lett, mert az Iparcsatorna medrét utána készítették el. Ez a híd volt az első, melyet a német katonák 1945 márciusában felrobbantottak Győrött.

A Likócsi híd újjáépítése 1949-ben

A közúti híd helyreállítása a legsürgősebb feladat egyike volt, mert a járműforgalom csak elhanyagolt, rossz földúton, kerülővel tudott ismét az 1. számú főútba kapcsolódni.
Erős gerendákból rácsos megerősítéssel, magas, ideiglenes pillért építettek, ez tartotta az ideiglenes pályatestet, míg a hidat 1949-ben a Vagongyár hídosztályának a terve alapján és kivitelezésében helyreállították.

1968-ban épült meg a második híd az Iparcsatorna felett:

„Az 1. számú Budapest—Győr—Hegyeshalom főút 118 + 677 km-szelvényében keresztezi az Iparcsatornát. A főutat egy 76,3 m szerkezeti hosszúságú, ,,A” teherbírású, 839 négyzetméter felületű, 1968-ban épített híd vezeti át, mesterséges akadályon. A híd háromnyílású, folytatólagos vasbeton szerkezet. A középső nyílás az Iparcsatornát hidalja át.”

A régi és az új 1969 (Kép: fortepan_97733)

1972-75-ben a csatorna végén megépült az ÁTI Közraktár, de a daruit soha nem használták hajók ki,-be rakodásához.

ÁTI raktár a csatorna fölé nyúló darukkal 1976 (Fotó. Meződy Ö. István)

Felhasznált irodalom: GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYEI HIDAK TÖRTÉNETE, 1993 és a Dunántúli Hírlap korabeli számai.

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

1 hozzászólás

Szólj hozzá!

4 × 5 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját