A sétatéri híd 1879-ben


Rupprecht Mihály soproni fényképész 1879. májusi árvíz idején örökítette meg a középen felvonható sétatéri hidat (Kettős híd).

Ez a híd 1869-től 1893-ig szolgálta a közlekedést a Belváros és Újváros között. A híd a hajózás lehetővé tétele érdekében felhúzható középrésszel készült.

„Hofbauer Károly városi képviselő ur a bécsi hidra nézve igen szép és elfogadható czélszerü tervezetet nyújtott be az építészeti választmányhoz, melyszerint a hid könnyen kezelhető nyitó-szerkezettel volna ellátva, és díszesen kiállítva 22000 frtba kerülne; ezen összegből a városi pénztárnak 16000 frtot kellene fedezni, a többit azon háztulajdonosok adnák össze, kiknek házai azáltal, hogy a hid alatt nagyobb hajók is átmehetvén, a hid fölötti partrésznek is a forgalomból juttatnának, értékben emelkednének.” (Győri Közlöny, 1868. 04. 19.)

A híd 1879. májusában. (Fotó: Rupprecht Mihály / forrás: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum leltári szám/regisztrációs szám: XJM.F.993)
A híd felhúzott állapotban Holló Alajos festményén.

Rupprecht Mihály soproni fényképész időszakosan nyitott Győrben műtermet és az alábbi hírdetés szerint csak szombatonként működött.

Rupprecht Mihály hírdetése a Győri lapok, 1879. 04. 05-i számából.

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

12 − 3 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját