Vidra a Sétatéren


1909. május 15-én este 8 órakor helyezték el a gyermeksétatéren azt a vidrát, melyet Börzsönyi Arnold főgimnáziumi tanár ajándékozott a városnak.

A sétatér nevezetessége. Tegnap este óta a sétatérnek újabb nevezetessége van. Tegnap este 8 órakor helyezték el a gyermeksétatéren azt a vidrát, melyet Börzsönyi Arnold főgimnáziumi tanár ajándékozott a városnak. Az elhelyezésnél jelen volt Mencs Ignác városi törvényhatósági bizottsági tag. A vidrának egy harangalakú sodronyfonásu lakhelye van. Az elkerített hely közepére vizet eresztettek, a föld alatt pedig betonból búvóhelyet készítettek a számára. A vidrát naponta kétszer etetik: reggel 8 és délután 5 órakor. —- Mint a sodronyhálózatra elhelyezett tábla jelzi – Vidra— Lutra vulgáris. — Muci névre hallgat — halat eszik. (Győri Hírlap, 1909. 05. 16.)

A vidralak a Sétatéren. (forrás: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, leltári szám/regisztrációs szám: XJM.F.309)

Mencs Ignác a Sétatér kertésze, gondnoka is volt. A Győri Vasárnapi Újság 1909. 05. 23-i száma így írt róla:

„A rózsák atyja, Gül Baba nem szerethette a maga rózsáit ideálisabban, mint a győri sétaterek ügybuzgó
gondnoka és felügyelője Mencs Ignác, aki naphosszat ügybuzgólkodik a város sétaterei körül. Az ő mindenre kiterjedő figyelme nemcsak a felnőttek ízlésére és üdülési igényeire való tekintettel, hanem a gyermekvilág érzésvilágának és szórakozó kedvének igényeiről is gondoskodik. A gyermeksétatéren állandó és monumentális barlangot építtetett egy kétéves okosszemű vidrának. A vidra „Muci“ névre hallgat, de csak akkor, ha a jószivű Mencs Ignác naponta 20 fillér áru eledellel eteti, különben szigorú inkognitóban, dróttal áthálózott otthonában él és még újságírót se fogad, a nyilvánosságtól annyira irtózik, csak legfeljebb Mencs Ignác útján, kivel igen összebarátkozott, mert barátságos hívására egyszerre megjelenik a nyílt színen. Muci okos és szép állat, a gyermekvilág kedvence és ha milliomos lakásából előjő, a kis pubiknak és médiknek, de még a serdülő Paliknak is örömet okoz.
Ez is haladás, mert a vidra ugylátszik nemcsak a bőréért a szűcsnek, sem a múzeumoknak a kitömésért, de használható a gyermekvilág szórakoztatására is. Mencs Ignácnak köszönet érte, hogy a város intéző férfiai által a gyermekek örömére és szórakoztatására a sétatéren Mucinak állandó lakást építtetett.

Muci vidra nótái (Győri Hírlap, 1909.08.08.)

Nem sokáig örülhettek a gyerekek Muci vidrának.

A sétatéri vidrát agyonütötték. A győri Kisfaludy-szigetnek egyik érdekessége volt a Muci nevű vidra, amelyet Börzsönyi Arnold főgimnáziumi tanár ajándékozott a városnak.
A vidrának beton alappal építettek lahóhelyet amelyet kívül drótháló födött. 4 elvetemült ember: Schweigl József, Konkoly József, Varga József és Solti Gyula éjjel átvágták a dróthálót, kicsalták a vidrát és agyonütötték. A szőrméjét lefejtették és eladták Weiner Miksa szücsmesternek. Ez vezetett nyomra s most a büntető eljárást megindították.”
(Dunántúli Hírlap, 1910. 02. 17.)

A vidra-lak 1910. augusztus végéig állt üresen, amikor is egy fókát helyeztek el az elárvult hajlékba.

Fóka a Kisfaludy szigeten. Wottitz Gusztáv a nyarat az északi tengeren töltötte, ahonnét egy fókát küldött Győr városának, hogy a Kisfaludy-szigeten az elárvult vidraházban helyezzék el. A fóka már mégérkezett.” (Dunántúli Hírlap, 1910. 08. 28.)

Mit beszél a fóka. Megkérdeztük a sétatóri fóka őnagyságát, hogy hogy érzi magát új otthonában.

— Nem, egy cseppet sem vagyok hálás Wottitz Gusztáv urnak azért, hogy ide hozott. Képzelje csak, azelőtt a jeges tengerben laktam, most pedig egy édesvízű medencében, a tengerben annyi halat ettem, amennyi jól esett, most pedig a város kosztján élek. Mencs Náci bátyám azt hiszi, hogy én is városi rendőr vagyok, ki kevéssel is beéri, tehát, oly keveset ad ellátásomra, hogy ha a látogatásomra jövő gyerekek egy kis elemózsiát nem hoznának, talán éhen vesznék. Azután meg nagyon bosszant, ha szép idő van, mert ilyenkor szerelmes párok ülnek és suttognak körülöttem a padokon és én egyedül lubickolok a medencében. Szivem majd meghasad a fájdalomtól, ha arra gondolok, hogy mint vén fókakisasszony halok meg anélkül, hogy az élet örömeiből kivehetném a jussomat. Hej Wottitz uram, minek is hozott el ilyen messzire, vagy ha már elhozott, miért nem gondolt arra, hogy a jeges tengerben is vannak melegen érző szivek.” (Győri Friss Újság, 1910. 09. 04.)

Sajnos a fóka nem bírta az éghajlatot és az éhezést.

„— A győri fóka elpusztult. Wottitz Gusztáv gyárigazgató, városi képviselő a nyáron egy gyönyörű fókát adományozott Győrvárosnalk, amelyet a Kisfaludy-szigeten helyeztek el a gyermek játszótéren a volt vidra kicementezett lakában. A hozzáértők előre megjósolták, hogy a fóka a mi éghajlatunkat nem fogja kibírni. Mégsem az éghajlat okozta végét, hanem a szűkös eleség: Alig néhány fillér ára halat kapott eleségűl, azt is csak a hitványabb fajtából. Ez a kimért eleség okozta aztán végét. Ma megdögölve találták ketrecében.” (Dunántúli Hírlap, 1910. 10. 30.)

A fotó a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum tulajdona.

Az idézett újságcikkek a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér digitalizált dokumentumaiban találhatók.

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

hét + 5 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját