Hírhedt kocsmák
Imre Béla (1921–2009) újságíró visszaemlékezései hírhedt győri kocsmákról – Kék galamb – Lordok háza – Arany körte.
„Néhai csehók és csapszékek – Razzia a Kékgalambban
Nem lenne valós a múltba tekintés, ha nem szólnék az egykori győri erkölcssüllyesztő csapszékekről.
Több ízben volt szerencsém megfordulni a Lordok házában, leginkább amikor rendőrségi razziákról tudósítottam.
Egyik ilyen alkalommal hétszer riasztották a rendőrség URH-s rohamkocsiját, mert Mohácsiban tömegverekedés volt kialakulóban. A hetedik riasztás az alábbiakkal fejeződött be. A napjainkban kitűnő ügyvédként tevékenykedő rendőrtiszt két rendőr társaságában megállt a csapszék bejáratánál, majd harsány hangon távozásra szólította fel a nemes gyülekezet elázott tagjait. Abban a pillanatban – az ajtóban álltam – a fejem felett robbant egy szódáspalack. Rádión erősítést kértünk, így percek múltán egy lakat került a Lordok háza ajtajára.
Sajnálom, nem találom archívumomban azt a jegyzetfüzetemet, amelybe 20 esztendővel ezelőtt feljegyeztem, hány liter bor és pálinka fogyott el egy nap alatt a Lordok házában. Emlékezetem szerint hihetetlen nagy mennyiség.
Figyelmet érdemlő törzsvendégei voltak a nevezett csehónak.
Közülük a legnevezetesebb a Bika becenevet viselte, hatalmas testi ereje miatt. Bika úr tulajdonképpen tisztességes ember volt. Nem lopott, nem csalt, de egy jó verekedésért semmiféle lehetőséget nem hagyott ki. A legnehezebb testi munkát végezte, zsákolóként dolgozott a Duna-parton, napjainkban is álló elevátornál. Hatalmas teste csupa izom volt. Állítólag egy budapesti szobrász meg is akarta mintázni. Bika robbanékony természetű lévén, saját magára vagy barátaira tett semmiféle megjegyzést nem hagyott megtorolatlanul. Amásik nagy vétke volt, hogy saját szavaival élve nem szerette a „hazánkban ideiglenesen állomásozókat”, akikbe minden ok nélkül belekötött. A sors különös játéka, hogy Bikatüdővészben pusztult el.
A Kossuth utca elején évtizedekkel ezelőtt az újvárosi polgárok csendes találkozóhelye volt a kellemes kerthelyiséggel rendelkező Kékgalamb, amelyre az italboltok korszaka ugyancsak rányomta bélyegét.
Barna bőrű hölgyek és urak dajdajoztak ott nem csak esténként, de nappal is rettegésben tartva a környékbeli lakókat. Egy alkalommal, ugyancsak razzia résztvevőjeként tanúja és résztvevője voltam annak, amikor a fentebb említett rendőrtiszt megállt a Kékgalamb ajtajában, majd tagoltan és érthetően, természetesen nem halkan, közölte a vendégekkel, hogy „asztal, szék marad, a többi feláll”. Közlésének semmiféle foganatja nem volt, mert a proskribált vendégsereg tagjai nem sejtették, hogy mögöttük bevetésre vár minden alvilági alak legfőbb ellenfele a híres, Cigány névre hallgató farkaskutya. Az eredménytelen felszólítás után Cigány idomítójával, a két méter magas őrmesterrel megjelent az ajtóban. Az imént még hangoskodó nehézfiúk méltatlankodva ugyan, de távoztak.
A Lordok háza és a Kékgalamb is csendes úrihelyek voltak a Budai Nagy Antal utcai Aranykörtéhez képest.
Körözés alatt álló bűnözőt, vagy könnyűvérű rosszlányt keresett az „óberhé?”. A nyomozók első útja a Körtébe vezetett, ahol biztos információkhoz jutottak. A Körtéhez is felejthetetlen emlékeim fűződnek.
Közülük mindössze egyet vetek papírra. Téli estén látogattuk meg razzia alkalmából a Körtét, a füsttől alig lehetett látni, a kapatos hölgyek és urak kiabálásától pedig hallani. Azt azonban észrevettük, hogy az egyik barna bőrű törzsvendég nemi szerve egy korsó sörben ázik. Érkezésünket észlelve a korsó sört egy hajtásra kiitta. Rosszallásunkra válaszolva elmondta, hogy Csekes nevű komájával 100 forintban fogadott a látottak végrehajtására.
A Körte kocsmának volt egy érdekessége. Híresek voltak a Hungáriában rendezett győri cigánybálok, amelyekre autócsodáikon messze földről hazaérkeztek a Győrből elszármazott híres cigányzenészek is, szépséges lányaik, asszonyaik társaságában. A bált záró bőgőtemetés után a vendégek legtöbbje, a szmokingos urak, az estélyi ruhás hölgyek is a Körte kocsmához vonultak, amely előtt ott állt a zongoraverkli, hangjai mellett sokszor másnap estig folytatták a mulatságot.” Imre Béla írása megjelent a Kisalföld napilap 1993. 07. 10-i számában.
A cikkben említett kétméteres rendőrőrmester lehet hogy Molnár Ferenc alias Csöpi volt?
