A József Attila ltp. 1978- 79
A győri József Attila lakótelep 1978-79-ben.
„A József Attila lakótelep „véletlenül” épült fel. Azt mondták az építők, hogy amikor Ady-várossal végeztek a Kun Béla lakótelep (Marcalváros) beépítési terve nem készült el, de a házgyár csak termelte a paneleket. Ekkor szükségmegoldásként hirtelen megtervezték ezt a lakótelepet. A viszonylag szűk területre, a beépítés hatására, ugyanis a város legsűrűbben beépített része épült ki. Az altalaj süppedékessége miatt csak ötszintes épületeket emeltek. Magyarázata az, hogy a területet régen Jáki-laposnak nevezték, mert a Szabadhegyről lefolyó vizek gyűjtő, mocsaras része volt.” ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Gy%C5%91r-Szabadhegy )
1977-ben elsők közt költöztünk a Lepke utca 43. sz. II. emeletére. A lakás ablakaiból készítettem pár fotót.
Szívrepesztöen nosztalgiás. Abba a házban laktam ahonnan a képeket fényképezték. (Lepke utca) Megdöbbentem mikor láttam magam az utolsó képen (játszótér) Ott vagyok a piramis alaku szerkentyü elött jobboldalon ami a hinta mellett van. Ùgy néz ki hogy az elsö lépcsöházból készitették a képeket. Èn a harmadik lépcsöházban laktam. Sajnos 30 éve nem voltam ott, 1988-ban megszöktem nyugatra. Fáj a szívemben visszalátni. Nagyon hiányzik. Tudod hogy ki fényképezte a képeket? Nagyon köszi hogy a múltban visszatekinthettem. Fantasztikus munkát csináltál. Szeretnék kezet fogni veled.
Szia.
A fotókat én készítettem az ablakunkból, a Lepke u. 43. 2. emeletéről. Mi 1987-ig laktunk ott. Köszönöm az elismerő szavakat.
Üdv. Kozma Endre (Colos)
Szia
Mi is 86-ig laktunk ott a Lepre u 39-ben, a ház másik végén ahol a házmester lakott. Utána 1 év Újpest és 88-ban Svédország. A ti lépcsöházatokban lakott egyik gyerekkori barátom a harmadik emeleten a 43-ban, Anitának hívták. Emlékszel a nevére?
Valahogy vágyok vissza abba a korba. Nem voltak számítógépek meg lapos TV-k de volt egy más érzelem. Más életem lett Svédországba, még mindíg itt vagyok de megbántam hogy ide jöttem mert öszintén nem szeretem. Elég lett volna egy heti vakáció Svédországban. Itt sajnos hiányzik a lélek. Kaja, ruha meg álomcuccok mindíg voltak és vannak de lélek nélkül úgy éreztem és érzem mint egy hal az akváriumban.
Nem volt problémám beilleszkedni itt, gyorsan tanultam a nyelvet is de valami mindíg hiányzott. Könnyü lenne mondanom hogy húha nézz ide ki vagyok mint más nyugati magyarok de nem látok semmi célt beképzeltnek lenni. Öszintén írom hogy a képeid könnyeket folyatott a szememböl.
Magyarokkal nem beszéltem 30 éve. Mikor nagyanyám és nagyapám meghalt, teljessen elszigeteltem magam. Talán furcsán hangzik de még mai napig nem bocsájtottam meg istennek hogy elvette öket tölem. Egyszerü emberek voltak és nem gazdagok de varázslatossak. Azóta sehol nem találtam varázslatot sehol a világban.
Emlékszem a nevedre de nem kapcsolok. A Piros iskolába jártál? A képeken láttam hogy az Attila étterem meg a gyógyszertár még nem volt megépülve. A hatodik képen látom a zöltséges bódét. Misztikus volt belül, picit sötét és érdekes.
A szívemböl köszönöm Endre. / Zsolt aka Jimmy Blixt
Sziasztok,
Köszönöm ezeket a képeket. Nagyon jó volt visszanézni. Én a 39- ben lektam a második emeleten. Tavaly nyáron adtuk el a lakást, mert sajnos anyukám örökre itt hagyott minket. Attilát ismertem, volt egy lány testvére.
Mi is itt laktunk,,,,1977-84-ig laktunk itt,,,én nagyon megbántam,hogy elköltöztünk,,szerettem itt lakni