A Páva utcai lakótelep
Győr-Szabadhegyen, a Páva utcában egy kísérleti lakótelep épült 1981-83-ban, Jurcsik Károly (Pécs, 1928. január 21. – Győr, 2009. szeptember 22.) Kossuth- és Ybl-díjas magyar építész tervei szerint.
A Páva utcai 55 lakásos kísérleti lakótelepen található családi házakat az OTP építtette házgyári panelelemekből.
A Kisalföld, 1982. május 05-i száma így írt az épülő lakótelepről:
„Öt szoba, plusz a garázs
Keletre az ÉPFU óriás udvara, délre és nyugatra Győr-Adyváros, valamint a József Attila lakótelep gyárban készült házainak erdeje.
Aminek a padlásán állok, az is panelból készült, a Győr megyei állami Építőipari Vállalat házgyárában, csak éppen sok eleme új, külön erre az alkalomra öntötték. Az az épület pedig, amit összeszereltek belőle mindössze kétszintes. Földszint és első emelet; amolyan mai modern családi ház. 5 szoba, fürdő, mellékhelyiség, konyha, előszoba: összesen 120 négyzetméter, s ebből 17,5 négyzetméter a házhoz csatlakozó garázs.
Az épületek, akár a stílusos fertőszéplaki műemlék parasztházak, térben eltolva illeszkednek egymáshoz.
-A tervezők azt mondják, egy kis térjáték – így Horváth Sándor művezető. – A kivitelezésben viszont óriási többletmunkát ad ez nekünk.
Pedig hát ez a térbeli eltolás a dísze a győri Páva utcai kis lakótelep épületeinek. A GYÁÉV építői készítik, 55 család lakja majd 55 nagyméretű lakását. Már rég végezni kellett volna a szerelésükkel, de éppen mert nem hagyományos épületek és számos panelt külön kellett hozzá gyártani, némileg akadozott és akadozik a folyamatos szerelés. Egyetlen panel hiányában is leáll a munka.
-Kínlódva, keservesen haladunk – mondja a művezető. – Sok vesződséggel. Nagy áldozatot kíván ez a feladat vállalatunktól – ez az új ára – tehetjük hozzá, jóllehet a GYÁÉV nem szorul mentegetőzésre.
A paneles családi házak megjelenése, legalábbis egyelőre sokkal inkább rászorul a mentegetésre. Egyetlen családi ház panelből, merőben más hatást vált ki az emberben, mint több tucatot látni belőlük egyszerre. A Páva utcai épületek, mitagadás, nem túl díszesek. Éppenséggel nem páváskodnak.
– Feldíszítve, szép pasztellszínekre festve külsejük, a nyeregtetőkön műemléki pala, kész utakkal, parkosítva a telep, szóval másként fog mutatni – mondja Rigó Sándor főművezető. – A házak tetőzetét csak most szerelik. Gerendázatukat a vállalat ácstanulói készítették otthoni tanműhelyükben. A helyszínen már csak össze kell állítani azokat a házak tetején.
Bognár Pál ács harminc éve forgatja a szekercét, Tóth Ferenc az ácstanulók szakoktatója se kevesebb ideje.
– Két nyeregtető között lapos a ház teteje – magyarázza a mester. – Úgy szerkesztettük a gerendaközöket, hogy valamikor majd kijáratot lehessen vágni a lapos tetőre. Mondjuk napozni lehetne rajtuk. A nyereg alatti padlásrészből egy újabb szobát lehet kialakítani. – Tegyük hozzá mindez költség, és nem úgy tervezték az épületeket, hogy mindezeket akár az ács-szakemberek jóindulatú közreműködésével is, könnyen meglehetne valósítani.
Egyébként is, ahogy a szakmunkások fogalmazták, a tetőzet nem a legjobb előrelátással készült. Rengeteg rajta a bádogosmunka. A csapadékvizet ugyanis belülre vezetik. Ahogy a mester fogalmazta – ne adja az ég, hogy egyszer majd elkezdjen rozsdásodni és hozzá kelljen nyúlni. Ez azonban még messze van. Addig még el kell készülnie a lakótelepnek. Várhatóan az év végén vehetik birtokukba a családok.”
A határidőt nem tudták tartani.
A Kisalföld 1983. 03. 26-i számában, már június végét írtak az átadásra:
